Előrejelzés, védekezés

A gabonafélék tárolása során elsősorban a különböző rovarkártevők veszélyeztethetik a terményt, az általuk okozott kár mértéke a becslések alapján 5–10%-os lehet. A raktározás folyamán fontos, hogy felismerjük őket, és lehetőleg megelőzzük a kártételük kialakulását.

A károsítók által okozott veszteség mennyiségi és minőségi lehet. A minőségi veszteség sokrétűbb: a termék a kártevők ürülékével szennyeződhet; íz-, szín- és szaghibák alakulhatnak ki, egyes kártevők a szemes termények csírarészének megrágásával eladásra vagy vetőmag céljára alkalmatlanná teszik azt. A raktári kártevők viszonylag védett körülmények között többnyire zárt területen károsítanak, de mivel a terményraktárak zöme nem klimatizált, fejlődésüket ugyanúgy befolyásolják a környezeti feltételek.

A raktári kártevők fejlődése, szaporodása szempontjából fontos a megfelelő hőmérséklet. A fajok többsége melegigényes, 8–35 °C közötti hőmérsékleti tartományban képes kifejlődni és szaporodni, a 15 °C alatti hőmérséklet viszont általában lassítja a fejlődésüket és szaporodásukat. A fejlődésük szempontjából másik fontos környezeti tényező a levegő páratartalma. Szaporodásuk és fejlődésük szempontjából optimális számukra a 70% körüli relatív légnedvesség. E fölötti és alatti tartományban a hőmérséklethez hasonlóan élettevékenységük, szaporodásuk kisebb intenzitású. Mivel a terményekben élő fajok azokból veszik fel a fejlődésükhöz szükséges vizet, fontos számukra a raktározott termény nedvességtartalma. Általában igaz, hogy minél nagyobb a betárolt termény nedvességtartalma, annál kedvezőbbek a feltételek a kártevők szaporodásához, fejlődéséhez. Fejlődésükhöz, szaporodásukhoz minimum 10–12% szemnedvesség szükséges, ez alatt élettevékenységük leáll, elpusztulnak. Ebből következően a betakarítás és a betárolás megszervezésekor arra kell törekednünk, hogy a szemesterményeket olyan alacsony nedvességtartalomnál takarítsuk, illetve tároljuk be, amely a kártevő fajok szempontjából már kedvezőtlen, de – pl.: vetőmagnál – még nem következik be minőségromlás a túlzott kiszáradás következtében. Fontos figyelembe venni, hogy az eddig ismertetett három tényező között sajátos egyensúlyi helyzet áll fenn. Például Scotti (1978) szerint 70% relatív páratartalom és 20 °C hőmérséklet estében a búza 13,5%, a kukorica 13,5%, a rizs 13%, a repce pedig 10% víztartalmú lesz. A környezeti tényezők közül – mivel a raktári kártevők rejtett életmódúak – a fényviszonyok befolyásolják legkevésbé fejlődésüket. A kártevők egy része a magvak belsejében él, más részük viszont a garmadában tárolt gabona felső, 15–20 cm-es rétegében. Fontos tudni, hogy a környezeti tényezők ugyan jelentős hatással vannak a kártevők fejlődésére, de a kártevők élettevékenysége is befolyásolja valamelyest a raktározott termény hő- és nedvességviszonyait. A rovarokkal fertőzött gabona – mivel rossz a hővezető képessége – azok légzése következtében viszonylag gyorsan felmelegszik. Majd a felszálló hő következtében – ha alacsony a külső hőmérséklet – a gabona külső, néhány cm-es rétegében víz csapódik ki. A kicsapódás helyén nedvessé vált termény könnyen felmelegszik, így kedvezőbb feltételek alakulnak ki a kártevők szaporodásához és fejlődéséhez, de különböző penészgombák is megtelepedhetnek itt, amelyek tovább rontják a termény minőségét. A kártevő fajok szaporodása és fejlődése szempontjából fontos környezeti elem a táplálék fajtája is. Vannak fajok, amelyek tápnövényköre szűk (pl.: babzsizsik) és vannak, amelyek többféle terményen is megélnek (pl. molylepkék lárvái, gabonazsizsik, kaprabogár). Egyes fajok több tápnövényen is egyformán fejlődnek, míg más kártevők fejlődése egy-egy kedveltebb tápnövényen rövidebb, mint egyéb, kevésbé kedvelt terményeken. Valamely kártevők az ép szemeket is képesek károsítani, míg mások inkább a már károsított vagy törött szemeken képesek csak táplálkozni. A termények fertőzésmentességének biztosítása érdekében azok tárolása alatt meg kell oldani a kártevők előrejelzését és felderítését, hogy betelepedésüket és felszaporodásukat megakadályozzuk. Legegyszerűbbek a különböző mechanikus mintavevő eszközök, amelyek segítségével a zsákos vagy garmadában tárolt tételek különböző rétegeiből vehetünk mintákat. A mintavevő eszközökkel vett terménytől különböző lyukméretű szitákkal tudjuk a kártevőket elválasztani. Fontos, hogy minél nagyobb az adott tétel, annál több elemi mintát kell vennünk, hogy pontos adatot kapjunk a termény állapotáról. A termények fertőzöttségéről a mechanikus elven működő szonda vagy veremcsapda alkalmazásával is információt kaphatunk. Az illető csapdák – különösen alacsony kártevő egyedszám esetén – pontosabb eredményt szolgáltatnak a termény növény-egészségügyi állapotáról, mint a mintavételezési módszerek. A csapdák fogását hetente két alkalommal ellenőrzik, és az eredmény alapján döntenek a terményvédelmi eljárásról.

A kártevők egy részének megjelenését és felszaporodását feromoncsapdák segítségével is nyomon követhetjük. A feromoncsapdák a bennük elhelyezett szintetikusan előállított illatanyag segítségével magukhoz vonzzák a kártevő hím egyedeit, és csapdatípustól függően (pl.: ragacsos, varsás, vizes-ragacsos) valamilyen módszerrel megfogják azokat. A csapdákat hetente két alkalommal ellenőrzik. A fogási eredményeket rendszeresen feljegyezve, az ún. rajzásgörbe alapján következtethetni lehet a kártevő egyes fejlődési alakjainak várható megjelenési idejére, és meghatározható az alkalmazandó terményvédelmi eljárás ideje és módja. (Az Agrofórum nyomán)