Egy mai foltozóvarga meséi

Olvasgatom Bereck József meseenciklop, avagy a foltozóvarga című, külső megjelenésében is tetszetős könyvét, és vidul a lelkem. Úgy érzem magam, mint nemrégiben egy patchworkkiállítás szivárványos világában, csak annyi a különbség, hogy itt nem színes szövetdarabokból készültek a mozgás, az élet érzetét keltő kézimunkák, hanem a magyar ábécé harmincnyolc betűjére manőverezett rövidebb-hosszabb szövegekből, helyzetképekből, poénra kihegyezett gondolatfutamokból, mesévé, miniatűr novellákká kerekedő történetekből áll öszsze a kellemes, bájos mű. Születésének körülményeiről annyit árul el a hatvanadik születésnapját minap ünneplő szerző, akit saját bevallása szerint „találóbb e kusza, csapongó szövegek foltozóvargájának nevezni”, hogy a felnőtteknek szóló könyvek írójaként eddig elkerülte a mese, legalábbis azt hitte, e műfajban „nem rúghat labdába”, szomorú közjátékoknak következményeként elsősorban, ugyanis nagyszüleinek korai elhalálozásával, rokonainak Magyarországra történő kitelepítésével eltűnt számára szűkebb környezetéből megannyi emberi, erkölcsi érték, élmény és „mennyi-mennyi mese, meskete, monda, találós kérdés!”, s ebbe „gyerekkori jussában megkurtított felnőttként... nem akart beletörődni”. És teremtett új meséket Bereck József, a saját örömére, s talán leírhatom, nem kevésbé a mindnyájunkéra. Méghozzá mai meséket, lakótelepből, toronyházból, sétálóutcából, szökőkútból, televízióból is, sok-sok szereplőt felvonultatva, valóságos emberi lényeket, állatfigurákat, megelevenedő tárgyakat a harmincnyolc címszó alatt, de egy olyan világnak az értékrendjét emelve be velük vagy hozva vissza a jelenbe finom humorral, olykor lírai hangon, melyben még előkelő helyen szerepeltek az egyén, a család, a tágabb közösség életét, egyáltalán az emberi kapcsolatokat meghatározó és szabályozó elemek: a jóság, a szeretet, a barátság, a megértés, a tapintat, az udvarias magatartás. Ezek után alighanem fölösleges hangsúlyoznom, hogy ebben az Óperencián innen és túl egyedülálló enciklopédiában – melyet a fiatal Csanda Máté tehetséges, fantáziát sem nélkülöző színes iniciáléi díszítenek – a gondolat játssza a vezető szerepet, szervesen épül s minden didaxist mellőzve válik – divat, nem divat, leírom – mondanivalóvá valamennyi történetben. Egyikük-másikuk Örkény István némely egypercesére emlékeztetve, például a Nincs kegyelem, A kisfiúvá változott bolha, Botok sorakozója vagy az Elment a busz. A NAP Kiadó gondozásában megjelent könyvet ajánlom a felnőttek könyvespolcára is.