Egy londoni ikon halála

A Routemasterek talán valóban eltűnnek – ez még mindig nem egészen bizonyos –, de azért Londonban továbbra is számos vonalon emeletes, piros buszok fognak járni, csak éppen már nem a népszerű angol gyártmányúak, hanem mások.SITA/AP-felvételUtána a 159-es járaton – az utolsón, amelyen még a Routemasterek teljesítettek szolgálatot – Németországtól vásárolt korszerű járművek szállítják majd az utasokat. A Mercedes Benz Citaro típusa a cég reklámja szerint Európa legsikeresebb alacsony padlózatú autóbuszainak egyike. Ez persze sok londoni számára nem jelent vigaszt „egy ikon halála után“ – ahogyan számos brit lap a világ leghíresebb emeletes buszának nyugalomba vonulását nevezte.

Londonba látogató turisták milliói vitték haza magukkal, mint különböző nagyságú modellt, postai levelezőlap formájában, pólók díszítéseként, teás zacskókon, zoknikon vagy tojástartókon. Jó fél évszázaddal ezelőtt készült el az első emeletes busz, a londoni Routemaster, és egyben az utolsó volt, amelyet külön Londonnak, a londoniaknak és Londonban gyártottak. „A városi tömegközlekedés egyetlen autóbusza volt, amelyet mi, valljuk be őszintén, valaha is őszintén szerettünk“ – nyilatkozta Travis Elborough, a nemrég megjelent „The bus we loved“ (A busz, amelyet szerettünk) című bestseller szerzője.

Részben az Európai Unió bürokratáit hibáztatják a londoniak az öreg emeletesek betiltásáért. Az egyetlen – méghozzá lépcsős – feljárattal rendelkező emeletes autóbuszok ugyanis nem alkalmasak tolókocsis mozgáskorlátozottak szállítására. Bulvárlapok viszont nyomban feltételezték, hogy London főpolgármestere összeesküdött brüsszeli eurokratákkal és német buszgyártókkal, akik már eddig 400 darab hatékony, de jellegtelen Citarót eladtak Londonnak. Komoly lapok ugyanakkor arra mutattak rá, hogy elsősorban a bérekkel való takarékoskodásról van szó, mivel az emeletes buszokkal együtt a kalauzok is eltűnnek a tömegközlekedésből.

A gördülő óriásokat – amelyeket 1968-ig gyártották – úgy tervezték, hogy a sofőrfülkéből nem lehetett az utastérbe belépni, tehát kalauz nélkül nem közlekedhettek. A bliccelők gyűlölték ezt, a jeggyel utazók ellenben kedvelték, nemcsak azért, mert a kalauz az automatákkal ellentétben mindig vissza tudott adni, hanem azért is, mert védelmet nyújtott huligánokkal és tolvajokkal szemben.

A Daily Telegraph egyenesen azzal érvelt, hogy a tolókocsis mozgássérültek joggal mérgelődtek, de más fogyatékosok hiányolni fogják az emeletes autóbuszokat, hiszen a kalauzok éppen úgy segítséget jelentettek vakoknak és szellemi fogyatékosoknak, mint az időseknek és a gyerekeknek.