Egy külügyminiszter kiúttalan helyzetben

A második világháború alatt Jan Masaryk tudatosította, hogy a Szovjetunióval mint hatalmi tényezővel számolni kell. Ám hitte, Prága Moszkvával anélkül is együttműködhet, hogy a Szovjetunió a maga hatalmi szférájába kényszerítené az államot. Tudta, hogy a Köztársaság jelképe, ezért Klement Gottwald kommunista kormányában is vállalta a külügyminiszterséget.

Miután 1947-ben a Szovjetunió arra kényszerítette Csehszlovákiát, hogy ne vegyen részt az amerikaiak európai államoknak szánt segélyprogramjában, Washington gyakorlatilag Moszkva javára lemondott Csehszlovákiáról. Masaryk ekkor megjegyezte: „Tudom, hogy a Nyugat leírt bennünket.”

A kommunisták 1948. februári hatalomátvétele után a kommunista kormányban is vállalja a külügyminiszterséget. „Önként, saját elhatározásomból léptem a kormányba. Senki sem kényszerített erre. Nem tagadom, vannak fenntartásaim a kormánytagokkal szemben, s a véleményünk is sok mindenben különbözik. Úgy vélem azonban, a nézeteimet jobban érvényesíthetem a kormányban, mint azon kívül.”

Václav Kotyk cseh történész így vázolta Masaryk 1948. február 25-i kilátástalan, kiúttalan helyzetét: „Nyíltan fellépni Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája ellen a politikai és közéletből való távozást jelentette volna, ami az akkori politikai helyzetben a személyes szabadság és biztonság veszélyeztetését jelentette volna. A CSKP politikájával demokrataként nem volt képes azonosulni. Nem tudta nem tudatosítani, hogy a kommunista vezetés számára hosszabb távon teljességgel elfogadhatatlan, s hogy a politikai életből előbb utóbb úgyis eltávolítanák”.