„Egészséges kapcsolatban élni magunkkal és a világgal” – interjú Mellár Mezei Anitával

Ízig vérig tanár vagy, mondhatjuk kívülről nézve az életpályádat. De hogy éled meg mindezt te? Mindig is tanár szerettél volna lenni? Vagy a nyelvek érdekeltek inkább? Hisz az alapból adott kisebbségi kétnyelvűséged mellett nemcsak németül, de angolul és olaszul is beszélsz, illetve úgy általában véve is nyitott és fogékony vagy a nyelvek iránt.

Gyerekkorom óta tanítani szerettem volna, és ebben egy kudarcélménynek nagy szerepe volt. Valójában balett-táncos szerettem volna lenni, és akár sikerülhetett is volna, ha az elvárásoknak megfelelően táncolok, és felhagyok a szabad és örömteli tánccal az órákon. De nem így lett, és talán pont ezért lettem tanár, nyelvtanár, sőt mindfulnesstanár is, hogy a támogató és motiváló tanárok sorát erősítsem. Ez az én nagy MIÉRTem, hogy minden tanítványomban meglássam azt, amitől ő egyedi és értékes. De ne csak meglássam, hanem megláttassam ővele is. A tanításra is szeretek úgy nézni, hogy az egy kölcsönös irányú folyamat, amiben én is rengeteget tanulok a gyerekektől. Ami pedig a nyelveket illeti, ebben nagyon hálás vagyok szüleimnek, amiért felismerték, hogy zenei sikertelenségek után a nyelvtanulás lesz majd az én terepem.

Szokták mondani, hogy minden nyelv egy külön világ, vagyis a nyelvek ismeretének száma színesíti és tágítja a világról való tudásunkat, ismeretünket, de végső soron magunkat is másképp láthatjuk egy másik nyelv használatán keresztül, vagyis még az önismerethez is van közvetetten köze. Honnan és hogy jött az életedbe a mindfulness? Miért döntöttél úgy, hogy valami egészen másnak az elsajátítására szenteled inkább az időd és figyelmed?

A mindfulness-szel már régóta szemeztem. Egy budapesti jógastúdióban a jógára várva láttam meg a kis olvasóasztalkán egy ilyen témájú könyvet. Bele is lapoztam, és erősen velem maradt a gondolatom élménye, miszerint, amint lesz egy kis idő, majd visszatérek ehhez. Hát ez nagyjából 3-4 évbe telt, és végül a Covid időszaka hozta el számomra. Akkor valójában a munkával kapcsolatos stresszt és nyomást szerettem volna megtanulni csökkenteni. A klasszikus nyolchetes mindfulness-tanfolyam elvégzésének végére, szinte egyfajta vízióként éledt meg bennem a szándék, hogy ezt szeretném átadni a kollégáknak és a gyerekeknek is. Fokozatosan egy teljesen más hozzáállást tanított meg az életemmel kapcsolatosan: az élet túlélése helyett az élet megélését. Nem egy ideális jövőben reménykedve, arra készülve, hogy majd, ha minden akadály elhárul, akkor jól érezhetem magam az életemben.
A másik élményem a tanfolyam lezártával pedig az volt, hogy felelősséggel tartozom magamért: hogyan tudok gondoskodni magamról, amikor stresszessé válnak a mindennapok. Ez alatt itt azt értem, hogy hogyan tudom oldani a feszültséget, nem folyamatosan elveszni a múltról vagy jövőről szóló gondolatok és érzések hálójában. A víziót pedig konkrét lépések követték, és elvégeztem a Mindful Academy International mindfulnesstanár képzését, majd ezt követően német és angol nyelvű gyereknek szóló mindfulness-trénerképzéseket.

Mennyiben volt meghatározó mindezekben a gyerekekkel való foglalkozás, vagyis a tanítás maga? Hisz ha jól tudom, a Happy Panda című kurzusból indult az egész mindfulnesses gyakorlatod, viszont mára már nem csak gyerekekkel foglalkozol. Sosincs túl korán elkezdeni megtanulni a jelenben élni, tudatosnak lenni? Mik a tapasztalataid a felnőtt- és a gyermekkurzusok között?

Amikor az osztályban először végeztem gyerekekkel egy mindfulnessgyakorlatot, azt valójában magam miatt végeztem, mert éppen túlterheltek az iskolai események. Így aztán egy rövid légzésfigyelést iktattam be az óra elejére közösen az akkori harmadikosokkal. Számomra nagyon transzformatív erejű volt akkor ott: éreztem, hogy képes vagyok megnyugtatni magam, és jelen lenni a gyerekekkel és gyerekeknek anélkül, hogy azon rágódnék, hogy délután egy váratlan helyzetet kell majd megoldjak. És akkor ott megértettem, hogy a magam – gondolataim és érzéseim – iránt vállalt felelősség kihat a saját jóllétemre és a gyerekekére is. Hiszen nekik aztán igazán nem mindegy, hogy egy türelmes és rájuk figyelő tanárral dolgoznak-e, hogy támogatást éreznek-e egy pozitív tanulási környezetben, avagy sem. Majd ezek után szinte minden óra elején volt 3-5 perces mindfulnessgyakorlatot, amivel fókuszba hoztuk magunkat. A legtöbb gyerek ilyenkor azt az élményt osztja meg, hogy jólesett neki a csend és a nyugodtság. Egy anyuka egyik alkalommal megosztotta velem, hogy kisfia segített neki lecsillapítani a feszültségét: a munkából hazaérve az előszobában közösen figyelték a légzésük áramlását, pont úgy, ahogy azt a suliban is szoktuk. Csodás ez a közös élmény, hiszen a szülő-gyerek kapcsolódásnak egy bizalmi és mély megélése.Jelenleg gyerekeknek 2 mindful­ness-programot vezetek, az 5–7 éveseknek szóló Pandasztikus ka­lan­dokat és a 8–12 éveseknek szóló HÜLI, az agymenő foglalkozá­sokat. Mindkettőben olyan mindfulnessgyakorlatokat tanulunk me­sés, játékos formában, amik megtanítják a gyerekeknek, hogy mit tehetnek magukért egy-egy feszült helyzetben, pl. dolgozatkor, fellépéskor vagy egy verseny előtt. Az is fontos számomra, hogy ezeken a foglakozásokon elültessük a kedvesség, csend, hála, elfogadás értékeit. A felnőtteknek szóló tanfolyamokon ugyanez a „tartalom”, hiszen erre van leginkább szükségünk: megtanulni higgadtan kezelni a stresszt, és értékelni mindazt, ami már most jelen van az életünkben.

Hogy látod, szerinted miképp lehetne össztársadalmi hatást elérni a mindfulness-szel? Gondolok itt az iskolarendszerbe való beépítéssel, kurzusokra tanároknak, szülőknek. De gondolok arra is, hogy milyen társirányzatai és perspektívái vannak a mindfulnessnek? Hogy egész konkrét legyek, például kiknek szól és miről a TANDEM szervezésében megvalósuló Az élet játék élménykonferencia, ahol te is előadsz majd?

Az össztársadalmi hatást is csak magunkkal tudjuk kezdeni. A hatás pedig érzékelhető, akár a vízbe dobott kő: egyetlen kő is képes hullámköröket eredményezni. Hi­szem és tapasztalom azt, hogy a mindfulness értékei „belenevelhetők” a következő generációkba. Tudatos gyerekekből, tudatos kamaszok, fiatal felnőttek lesznek majd, akik már fiatalkorban elsajátíthatnak egy fontos alappillért a sikeres és boldog élet esélyéhez, akik képesek lehetnek egészséges kapcsolatban élni magukkal és a világgal. Nagy vágyam, hogy sok inspiráló mindfulnessgyakorlatot összegyűjtve kapjanak családok, pedagógusok, kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek konkrét eszközöket a mindennapok tudatosabb megéléséhez.A TANDEM konferenciája inspiráló programokat, minőségi együttlétet és szakmai feltöltődést kínál pedagógusoknak, szülőknek, segítő szakmákban dolgozóknak. A kétnapos konferenciára Komáromban november 24-én és 25-én kerül majd sor, és személy szerint nagyon várom a kapcsolódást, az élményt. A workshopon olyan mindfulnessgyakorlatokat tapasztalunk majd meg, amelyekkel a pedagógusok maguk és az osztályközösségük jóllétéért is sokat tehetnek.

Bár a mindfulness tudományosan bizonyított gyakorlatokkal dolgozik, de sajnos a lélek dolgaival kapcsolatban sokszor még mindig kételkednek az emberek, még akkor is, ha a pszichológia területén az elmúlt 20-30 évben egyre nagyobb a tudományos fejlődés. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy egy jó pszichológushoz sokszor féléves várólistákra számíthatunk, vagyis a társadalmi igény közben növekszik. Mégis az interneten sokan sokfélét mondanak, vannak magukat spirituális tanároknak valló sarlatánok, felszínes jóga-pózerek. Az ember pedig sokszor kétségbe esik, mert nem látja a kiutat az egyre több stresszel járó mindennapjaiból. Te hogy látod mindezt?

A mindfulness nekem a kelet és a nyugat találkozását is jelenti, alapja ugyanis a buddhista meditációs hagyomány, de vallástól függetlenül gyakorolható. Találkozik benne a meditáció, a kognitív pszichológia, az idegtudomány és a stresszkutatás. A mindfulness lassan, de biztosan egyre népszerűbb, hiszen számtalan tudományos bizonyíték támasztja alá a jótékony hatásait. A fókuszált munka képessége, a lelki rugalmasság (reziliencia) és a tudatos stressz­kezelés olyan értékek, amelyek élsajátítása életminőségünket javíthatja. A versenyszféra a külföldi anyavállalatoknak köszönhetően már felfedezte magának, jómagam is több vállalati workshopot tartottam a mentális egészség témájához kapcsolódóan. Meglátásom szerint a business világában azért is „sikeres” a mindfulness, mert a tudományos kutatások és bizonyítékok oldaláról sokaknak könnyebben befogadható.

Dr. Márky Ádám, a Longevity Project orvosigazgatója és mindfulnesstréner egy interjúban úgy fogalmazott, hogy számára „a mind-fulness a jelen pillanat kíváncsi, elfogadó megélését, tudatosítását jelenti, amikor tisztában vagyok azzal, mi zajlik itt és most.” Neked mit jelent a mindfulness?

Számomra a mindfulness a jelen pillanat élményét jelenti. Kíváncsian, rácsodálkozóan megélni az élet pillanatait. Ez persze nem csak azt jelenti, hogy a számunkra „szépnek, jónak, kedvesnek” adjuk oda figyelmünket, megélve, átitatva magunkat az élménnyel, például a ma reggeli szivárványt csodálva. Azt is jelenti, hogy a nehézségekkel, lelki és testi fájdalmakkal, kihívásokkal is merünk találkozni, nem mellőzve, nem elnyomva őket. Ez a találkozás bátorságot kér. Képletesen szólva, néha merünk lábujjhegyen közelíteni feléjük, elfogadva, hogy az emberi életünkben a „jó” és „rossz” kéz a kézben jár. De akit bővebben érdekel a téma, és el szeretné sajátítani, hogy miként tudja egészséges és tudatos módon, gyakorlati eszközökkel kezelni a mindennapi stresszt, az még jelentkezhet arra a november 27-én induló 3 alkalmas élő online tanfolyamra, ahol a fókusz a mindfulness mindennapi életünkbe való átültetése lesz.