D betűt tetováltak az iszákosokra Angliában

A tetoválás technikáját először az i.sz. 6. században élt orvos, Aetius örökítette meg, aki szerint a tetoválásra kijelölt területet először különböző növények fertőtlenítő hatású levével mosták le, majd a formát tűvel böködték a bőrbe „amíg a katonának vére nem folyt”, végül következhetett a tinta bedörzsölése.

Fenyőkéreggel tetováltak

Aetius megörökítette azt is, hogy a tetováláshoz hagymalébe kevert egyiptomi fenyő kérgét, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak.

A kiállítás legkorábbi leletei, az Altáj-hegység mumifikált tetemein talált jelek alapján biztosra vezető, hogy már az ősi európaiak is éltek a tűszúrásos technikákkal.

ĺgy nem lenne meglepő, ha az őskori Angliában is használtak volna hasonló megoldásokat, ám az éghajlat és a mumifikálási technikák hiánya miatt a szigetország régészetében csak ritkán találnak erre fizikai bizonyítékot.

A szakértők egyetlen forrása tehát csak a történeti szövegek kutatása lehet.

Az első ismert angliai tetoválások a rómaiak korából származnak.

Varrott bőrű legionáriusok

Vegetius, római szerző az i.sz. 4. században járt Angliában, és Hadtudományi Kivonat című művében megörökítette, hogy a legionáriusok egytől egyig, és a Hadrianus falon szolgáló íjászok is különleges katonai tetoválásokat hordtak.

Vegetius szerint a különleges tetoválást ki kellett érdemelni, és a jelölteket előbb kemény kiképzésnek vetették alá, hogy meglássák, az újonc érdemes-e arra.

A leírások szerint a katonák a speciális tetkót kézfejükön viselhették. Azt a szerző sajnos nem hagyományozta az utókorra, hogy milyen lehetett ez a tetoválás: a szakértők szerint egy sas, vagy pedig az aktuális légió, illetve csapattest jelvénye lehetett.

Tetováltak a trónon

A felsőbb körök is sokszor éltek a tetoválás lehetőségével: a krónikák II. Harold angol uralkodót is tetováltként emlegetik.

Róla feljegyezték, hogy a hastingsi csata után a királyt nővére, Edit csak tetovált mellkasa miatt tudta azonosítani, amire az England és Edith szavak voltak rajzolva.

1862-ben a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd a jeruzsálemi keresztet tetováltatta a karjára, és ezzel divathullámot indított útjára a felsőbb osztályokban is.

V. György 1910-es trónra lépésekor a közvélemény előtt megpróbálta eltitkolni tetoválását, csak a királyné és a férfi szolgák tudhattak róla.Dicsőség és büntetés

A tárlaton kiderül, hogy a tengerésztetoválások Cook kapitány csendes-óceáni utazásai korából eredeztethetők, amikor a tengerészek először találkoztak tetovált testű bennszülöttekkel.

A tetoválások többnyire veszélyes helyzetek túlélését örökítették meg. Külön szimbólumot kaptak az Atlanti-óceánon vagy az Egyenlítőn átkelők, illetve a Horn-fokot megkerülők is.

A tetoválások olykor stigmatizálnak is – áll a tárlat ajánlójában: az ókori Görögországban a tetoválás leginkább a büntetés jele volt.

1871-ben az angol hadseregben pedig a dezertőrökre D-betűt tetováltak, míg rossz viselkedésért a BC, azaz bad character megjelölés járt.

A civil büntetések során a „D” az iszákos, a „V” a csavargót, és az „F” pedig a verekedős jelzőt jelentette. (mult-kor.hu)