„Csúcsra járatott” állatok

Az amerikaiak aztán magas szintre emelték a tenyésztői munkát, és magas hozamokat értek el. Itt teljesítette be a fajta a kiemelkedő képességeit, a rendkívül hatékony és nagy mennyiségű tejtermelést. Ebből a populációból került vissza Európába az átkeresztezéshez szükséges tenyészanyag. A tehénállomány örvendetes fellendülése után azonban a fejlődés megtorpant, és a ‘90-es évek elejétől kezdve nagyon lecsökkent a tehénállomány. A politikai rendszerváltás idején a súlyos gondokkal küzdő állattenyésztés komoly állományokat veszített el, hiszen abban az időben több ezer vemhes üszőt, illetve időnként egész állományokat vásároltak fel a szemfüles nyugati kereskedők.

A holstein-fríz tehénfajtát olyan értékmérő tulajdonságok jellemzik, amelyek révén az elmúlt évtizedekben a tejtermelés egyeduralkodójává tudott válni. Tagadhatatlan, hogy a leghatékonyabban termelő fajtáról van szó, amely az elmúlt 30 év során a korábbi termelési szintet az egy tehénre jutó fajlagos tejhozam tekintetében képes volt megduplázni. Ma a fajtatiszta HF-populáció országos átlagban több mint 8.600 kg tejet termel egy standard (305 napos) laktációs időszakban (magyarországi adat). Ez a teljesítmény az európai élbolyba rangsorolja a HF teheneket. Az eredmények mögött kitartó és következetes munka áll, ebből a magyarországi holstein-fríz tartók egyesületének szakemberei is jelentős mértékben veszik ki a részüket. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek az állományok már nem olyanok, hogy szerényen takarmányozva, jó színvonalú tartásviszonyok és megfelelő menedzselés nélkül is 4-5 laktációra lennének képesek. A mai HF fajta kifinomult takarmányozási és tartási módszereket igényel, hiszen egy „csúcsra járatott” állatról van szó. Ki kell szolgálni a genetikáját, ezért az imént említett szempontok határozzák meg a teljesítményét. Sajnos, a kukoricaszilázs alapú tömegtakarmányozást idehaza sokan alkalmazzák, aminek következményeként az állat faggyúsodni kezd, majd a szárazon állás időszakában még tovább hízik, az ellést követően pedig a hatalmas tejtermeléshez szükséges energiát a faggyúdepókból próbálja pótolni. Az egyed így nem tud annyi takarmányt felvenni, amely a bő tejelőállításhoz szükséges lenne, felborul az anyagcsere-háztartása, valamint az energia-egyensúlyi állapot is, ami súlyos szervi elfajulásokat idéz elő. Ilyenkor lehet regisztrálni az állományokban a zsírmáj-szindróma, az acidózis, a ketózis, stb. megjelenését, amelyek szaporodásbiológiai zavarokat, elhúzódó betegségeket okoznak, és a termelést gátolják. A nem megfelelő körülmények között tartott állományok rontják le az országos statisztikát, amely szerint így az állatok csak 2,3 laktáció életteljesítményre képesek. Ez viszont nem a fajta hibája, hanem az azt kiszolgáló szakembereké.

A tenyésztési munka egyik egyszerű és teljesíthető követelménye, hogy a laktáció és a szárazonállás során az állat három bordájának látszania kell! Ez mutatja, hogy az állat nem hízott el, nem faggyúsodik.

Nagyon fontos tehát a HF-állománynál a takarmányozás, a tartástechnológia és a helyes szakmai szemlélet összhangja, hiszen ez a genetikai háttér 14.000 liter laktációs tejtermelésre kódolt. A genetikai háttér tehát adott (és 30%-ban érvényesül), amit a környezet - mintegy 70%-ban - módosít, és ennek végeredményeként jelenik meg a konkrét teljesítmény.

Holland szakemberek véleménye szerint azért érdekes ennek a problémának a jelenléte, mert Magyarországon minden adott a magas szintű szarvasmarha-tenyésztés megvalósításához. Hatalmas művelhető területeink, kihasználatlan legelőink vannak, vagyis a jó tömegtakarmány-bázis adott, és a környezetvédelmi kérdésekben sem állunk rosszul. Véleményük és gyakorlatuk szerint az első laktáció fedezi a borjúnevelés költségeit, a második a vemhesüszőtartás költségeit, míg a harmadik laktáció már a gazda haszna. A HF tehén ötéves korában ér el a termelési, ill. hasznosítási csúcsra, amely idehaza a 2,3 átlagos laktáció ismeretében egyelőre csak vágyálom. Azaz, mindössze száznapnyi profitot képes hozni átlagosan egy tehén, ami egyelőre szerény eredmény. (mezőhír)