Csók, a család

Az ötvenes-hatvanas években nemigen foglalkoztak az anyák napjával. Az anyák sem, ők tették a dolgukat, korán keltek, hogy mire a család kivánszorog az ágyból, ott gőzölögjön az asztalon a forró tea, kávé, mellette kistányéron a zsíros kenyér, vasárnap fonott kalács, vajjal megkenve. Amíg a gyerekek kisiskolások voltak, nem jártak munkába, csak takarítottak, bevásároltak, főztek, mostak (a mosógép elég nagy luxus volt), vasaltak, gombot varrtak, zoknit stoppoltak (ki ismeri még a stoppolófát?), függönyt horgoltak, délben főtt étellel – leves, másikféle (saját kezűleg gyúrt tészta otthon altatott tejből készített túróval) – várták a gyerekeket, délután a férjnek tálaltak, közben szenesvödröket cipeltek a pincéből, s még aprófát is hasogattak. Nem dolgoztak, csak háztartásbeliek voltak. Az emancipáció berobbanása után munkába álltak, ugyananynyi munkáért kevesebb bérért, s ott folytatták az otthoni robotolást, ahol abbahagyták, amikor még nem dolgoztak. Őket nem kellett ünnepelni, mert csak azt tették, amit kell. Akkortájt azt terjesztették, az anyák napja afféle egyházi ünnep, aki a szocializmust építi, ne az édes anyukáját ünnepelje, hanem mondjuk a munkát, pedig akkor nem kellett örülni, hogy van munkánk, mindenkinek volt munkája, munkahelye, akinek nem, azt közveszélyes munkakerülésért akár be is dutyizták. Ja, és a nőket lehetett ünnepelni március 8-án, meg is utáltatták ezt a nőnapi cécót, egyrészt, mert a rendszerrel azonosították, másrészt, mert többnyire a férfiak rúgtak be a legjobban, a nők siettek haza. Kivételt csak a nőszövetség képezett, ott a bulikon nők nőkkel táncoltak, micsoda élvezet!

Anyákat most sem fontos ünnepelni, nem kell becsöngetni hozzájuk egy szál virággal, nem kell annyira személyre szabni a dolgokat, hogy akkor most veszek egy nagy csokor gyöngy-virágot, mert az anyám kedvence. Elég fölhívni, sőt, már föl sem kell hívni, egy SMS is megteszi. Igaz, anyuka már alig látja az apró betűket, rossz gombot nyom meg, kitörli, hogy csók, a család, és nem érti, hogy tavaly még igen, idén már miért nem. Pedig madártejet is főzött. Grendel Ágota