Tudományosan a dubaji csokiról

Nem új találmányról van szó, akik például idén tavasszal jártak Dubajban, azt állítják, még nem volt drágább a boltban található többi csokinál. Aztán valami történt. Pontosan nem tudni, mi. Hirtelen tízszer többet kértek érte, státuszszimbólum lett, presztízskérdés, az anyagi jólét mércéje. Aki megengedheti magának, sőt több táblával is rendel az interneten, és persze le is videózza a kóstolást, az menőnek számít. Minden népszerű influencer véleményezte már – ők feltételezhetően ingyen kapták a szemfüles gyártóktól –, követőik pedig már írták is a keresőbe az édesség nevét. 

Az utóbbi hetekben valóságos kommentcunami indult a közösségi oldalakon. Azok is kommentelnek, akik még nem kóstolták – általában kikérik maguknak, hogy ez határozza meg a menőségi szintjüket. A bennfentes csokitesztelők azt feszegetik, miért kerül annyiba, amennyibe – az alapanyagok ugyanis nem túl drágák. Hatalmas viták zajlanak az ízéről is, bár ennek kevés értelme van, hiszen mindenki mást tart finomnak. Egyre több gyártó kínálja, Magyarországon a Lidlben és az Aldiban is kapni, nálunk a Kaufland üzletlánc kapcsolt elsőként. A lázadás netovábbjának pedig az számít, ha valaki kijelenti: telne ugyan rá, de ő azért sem kóstolja meg! 

Ez a pisztáciakrémes, pirított tésztás csemege annyira trendi lett, hogy már csempészik is, például Magyarországon és Szlovákián át. Ausztria és Németország már teljesen letérdelt az új divat előtt, ráadásul pont a karácsony előtti időszakban ért oda a cunami. Az otthoni dubajicsoki-gyártás is ezerrel zajlik. Aki nem akar rá ennyi pénzt kiadni, a konyhában kotyvasztja az édességet, már ha van türelme levadászni a hozzávalókat – mert mostanában ez sem egyszerű. 

Régen a közgazdaságtan sznobhatásnak hívta ezt, és tulajdonképpen most is ez érvényesül, csak ma talán több manipulálható embernek van pénze és Facebook-profilja. 

A dubajicsoki-őrület jól mutatja, mennyire befolyásolhatóak vagyunk. Ha egy túlárazott édesség iránt ekkora érdeklődést lehet gerjeszteni, akkor a veszélyes politikai nézetek, álhírek is ugyanilyen könnyedén terjeszthetőek, persze kellő szakértelemmel. És egy idő után már magától zúdul, növekszik a lavina, hátradőlhetnek a hógolyó elindítói. Szóval aki megalkotta ezt a „csokigolyót”, az egy marketingzseni, és tulajdonképpen bármit le tud nyomni az emberiség torkán. 

Tudom, hogy itt bizniszről van szó, de nálam azért bekapcsolt a vészcsengő... Mert a jelenség épp annyira ijesztő, mint amennyire viccesnek tűnik.