Császármorzsa – smórni

Rózsi néni ezúttal a császármorzsa kis-csallóközi változatát készítette el nekünk. Olcsó és laktató, s ahogy mondja, minden gyereket le lehet venni vele a lábáról. Közben, míg csinálja, újabb találós kérdést tesz fel nekünk, ezt is édesapjától tanulta, s mondja, mintha csak az ĺzvilágba találták volna ki már annak idején.

Három úr fizetett régen egy pozsonyi vendéglőben. 30 korona volt a cech. Miután távoztak, eszébe jutott a fizetőpincérnek, hogy mégsem 30, csak 25 a számla. Nosza, adott 5 koronát a kifutófiúnak, szaladjon az urak után vele. A fiú úgy gondolta, könnyebb 5 koronát úgy elosztania, ha mindegyiknek ad egyet-egyet, kettőt meg megtart magának. ĺgy aztán az urak a cechből fejenként 9 koronát fizettek. 3 x 9 = 27 + 2, mely a fiúnál maradt = 29. Hol van a 30. korona? Rózsi néni felvonja a szemöldökét, kérdőn néz ránk. Értem én, mondja fotós kollégám, csak föl nem foghatom. Ugye? – vagdalja a smórnit Rózsi néni, s jóízűen nevetünk, mint amilyen jóízűen a főztjéből eszünk. (gy)

2 egész tojást szétverek egy edényben, pici sót teszek bele, meg 3-4 szem szacharint. Vigyázat, nem cukrot, mert attól bökős lesz a tészta, nem puha. Amúgy meg édesnek kell lennie, mert máskülönben ízetlen.

Öntök hozzá 1/2 l tejet, 2/3 darát, 1/3 daralisztet...

...hogy amolyan darakása sűrűségű legyen. Jó félórát pihentetem, hogy a dara kidagadjon benne.

Két kanál fagyos zsírt egy lábasban jól fölforrósítok, és belerakom a masszát.

Kis tűzön jól lefedve sütöm.

Mikor az alja megpirosodott, megfordítom, s a másik felét is födő alatt sütöm.

Ha megvan, fakanállal jó apróra összetöröm, még egy kicsit hagyom sülni...

...s újra megtöröm, végül egész apró lesz. Akkor tányérra szedem, kompóttal meglocsolva, megporcukrozva tálalom.