Bibliai méretű elemi csapás?

Washington. Jönnek, és nemcsak százával vagy ezrével. Milliárdokban. Washington, az amerikai szövetségi főváros és a keleti partvidék több más állama különös invázióra, bibliai méretű elemi csapásra készül fel, amely csak minden 17. évben következik be. Akkor másznak ki ugyanis egy különleges kabócafajta bábjai a talajból és elkezdik rövid, de annál hangosabb életüket. Május közepétől június közepéig mindenütt ott nyüzsögnek majd a két és fél centiméteres, kékesfekete testű, üvegesen áttetsző szárnyú rovarok: fákon, a földön, a járdákon, az emberek lábai körül és belemásznak a hajukba is. Szakértők szerint egymillió kabóca népesíthet be egy négyezer négyzetméteres fás területet. Sokakat, akik átélték az 1987. évi kabócainváziót, már jó előre kiráz a hideg. Annak idején számos szabadtéri rendezvényt kellett lemondani, a parkokban nem lehetett zenét hallgatni a rovarok okozta zaj miatt, és ritkaságszámba ment a különben igen népszerű grillsütés. „Olyan volt, mint egy Hitchcock-film” – emlékszik vissza 1987-re egy washingtoni asszony. Közben népszerű fegyver lett a teniszütő, amellyel az emberek igyekeztek távol tartani maguktól a rovarokat. A kabócáknak – különösen a hímeknek – van egy gyengéjük: nem tudnak igazán jól repülni, így hajlamosak az összeütközésre. Ohióban ezért egy férfi különleges teniszütőt készített kabócák elleni védekezésre és 3,99 dollárért árulja darabját. ĺnyencségeket kedvelő szakácsok pedig állítják, hogy a pattogó rovarok roston sütve és csokoládéval leöntve nem csak kiválóak, hanem proteinben is gazdagok. A 17-év-kabócák (Magicicada septendecem) régóta lenyűgözik az embereket: a bábok a felszínre bújnak, amint melegszik a föld, a burok lehullik róluk, a kikelő felnőtt állatok nyomban hozzálátnak a partnerkereséshez, érdeklődésüket pedig sajátságos ciripeléssel juttatják kifejezésre.