Bepillantunk a rejtélyes alagutat lezáró fal mögé

A National Geographic munkatársaival és az egyiptomi szakértőkkel együttműködő bostoni iRobot cég szakértője behelyezi a piramis mindeddig feltáratlan nyílásába a Piramiscserkész nevű berendezést. Lehet, hogy új fejezet kezdődik a régészet történetében? TASR/AP-felvételTudósok és televíziónézők szeme láttára fedezett fel egy újabb helyiséget és egy ajtót az a kamerával felszerelt robot, amely tegnap hajnalban indult kutatóútra az egyiptomi Kheopsz piramisban. A régészek egy 4500 évvel ezelőtti csontvázat is bemutattak. A miniatűr kamerát hordozó, 250 ezer dollár értékű robot két órát töltött az el-gízai piramisban, utána a felvételek aprólékos elemzéséhez láttak a tudósok. A több országban – a National Geographic csatornán is – közvetített, élő televíziós adásban megszólaló vezető régész, Zahi Hawass nagyon fontos leletnek nevezte a felfedezést. A kamera egy 1872-ben felfedezett hússzor húsz centiméteres folyosón ment végig, egy ismert helyiségből indulva, és a szűk járat végén található ajtót is átfúrva bukkant rá az üregre és egy újabb lezárt ajtóra. Az azonban most még nem derült ki, mi található a most felfedezett ajtó mögött. Ezt megelőzően a régészek felnyitottak egy, a közelben talált 4500 éves szarkofágot, amelynek tartalma eddig ismeretlen volt előttük. Ennek belsejében egy férficsontvázat (nem múmiát) találtak, amely a szakértők szerint egy rangos személyiség maradványa lehet. A 146 méter magas, 230 méter széles Kheopsz-piramisban négy olyan járat található, amelyen most végigment a kamera. A következő egy évben várhatóan további kutatásokat végeznek a robottal a 2,3 millió darab kőtömbből álló építményben. Zahi Hawass szerint bármi legyen a kutatás eredménye, mindenképpen előrelépést jelent az archeológia számára. Az akna egyébként a tévesen elnevezett királynői kamrából nyílik, egy másik társaságában. Máig nincs megegyezés arról, hogy az aknák mire szolgáltak: egyszerű szellőzőjáratok is lehettek, míg a misztikusabb magyarázatok szerint a fáraó lelke ezeken keresztül talált utat a túlvilágra.

A rejtélyes piramisok ma is ott magasodnak Kairó fölött, évezredek levegőjét lehelve a Nílus környékére. Titkaikat a tudósok légiója próbálta és próbálja megfejteni, újabb és újabb elméletek születnek, felvillanyozva vagy megbotránkoztatva a szakembereket. Arra vonatkozólag, hogy mi célból építették is a piramisokat, még több elmélet született az idők folyamán, mint arról, hogy miként is építették őket. Igaz, az utóbbit Hérodotosz egyiptomi papok elbeszélése alapján viszonylag részletesen leírta, de ez túl prózainak tűnt az utókor számára. Hérodotosz szállítási utakról tett említést, szervezett csoportokról, meg régi feliratokról, amelyekből az tűnt ki, mennyi hagymát meg fokhagymát fogyasztottak az építkezésnél. Ezek a száraz adatok nem elégítették ki a fantasztikumra vágyókat. Már a három nagy piramis építése után fél évezreddel körülfonta némi misztikus légkör e hegytornyokat. A legelső, ún. lépcsős piramis, amelynek eredeti formája masztaba (téglatest forma), valaha fáraók, később rokonaik és egyes előkelő udvari tisztviselők sírhelyéül szolgáló építmény volt. Ezt a legelső, névről is ismert építész, Imhotep emelte Dzsószer, a III. dinasztia fáraója számára i. e. 2600 táján. Az említett piramisépítő Kheopsz – egyiptomi nevén Khufu – fáraó nevét már pár száz évvel később, i. e. 2000 táján varázshatalmakkal hozta összefüggésbe az utókor. Hufu után még vagy ezer évig épültek piramisok Egyiptomban, de mind kisebbek és silányabb anyagúak, mondhatni takarékosabbak. A sima felületű, tökéletes arányú, hatalmas régi piramisok egyre emberfelettibb teljesítménynek tűntek az utókor szemében. Az utókor szemében nem csupán az építés módja, hanem a célja is titokzatos elemekkel volt átitatva. Ez is közrejátszott abban, hogy Kheopsz-Khufu piramisa a múlt században a számmisztika főszereplője lett. Máig élnek azok a nézetek, amelyek szerint az ókori egyiptomiak nagy pontossággal ismerték a Ludolf-féle szám értékét (3,14), a Nap és a Föld távolságát stb. Félretéve a kalandosabb elképzeléseket, tekintsük ténynek, hogy a piramisok a fáraók múmiái számára készültek.

A piramis alatt alépítmény volt, zegzugos járatok sorával, körülötte a masztabák, a trapézszerű óriási téglákra emlékeztető főtisztviselői sírok. A piramis végleges gúlaformáját a Nap jelképének is tekinthetjük: a nagyon ritka esőzések után a felhőkön áthatoló napsugarak a piramishoz hasonló háromszöget hoznak létre. Ez a forma fokozatosan alakult ki a téglaszerű masztabából. Hosszú út vezetett a lépcsős piramistól a gizai nagy piramisokig, Khufu, Hafré (Kefren) és Menkauré kőhegyéig. Ma már ezek is lépcsősek, mert borításukat századokkal ezelőtt az iszlám Kairó építkezéseihez használták föl. (mti, MH, ú)

Még ismeretlen a járatok rendeltetése

Eddig számos csillagászati, vallási, fizikai elmélet született arról, mi van a kőfal mögött, s egyáltalán, mi célt szolgálnak az aknák. Néhány kutató szerint a hosszabbik, a déli akna egy eddig feltáratlan, harmadik terembe vezet, ez nem elképzelhetetlen, hiszen a piramisban hely van bőven. Mások szerint a piramis szellőzését szolgálják vagy a munkások ételliftaknái voltak. Ennek ellentmond, hogy a szellőzést akadályozza a lezáró elem, illetve hogy a rabszolgák nem kaptak enni. A csillagászok magyarázata szerint a nyílások a Szíriusz, illetve az Orion csillagkép egyik csillaga felé mutatnak. Az elmélet szerint egyébként a gizai piramisok alaprajza az Orion csillagképhez hasonul. A lélekjárat elmélet szerint az egyiptomiak úgy vélték, hogy uralkodójuk lelke ezeken a járatokon keresztül jut el a túlvilágra. (ÉT, m)

Tegnap útra kelt a Piramiscserkész

A Piramiscserkész (Pyramid Rover) névre keresztelt, érzékeny műszerekkel felszerelt robot a Kheopsz-piramis egy misztikus, 65 méter hosszú, 20-szor 20 cm-es nyílású alagútjában indult útnak. A kissé lejtő aknába apró fúrót, lámpát és minikamerát vitt magával a kis gép. A berendezés, amely 13 cm magas és 30 cm hosszú, azokon a robotokon alapul, amelyeket a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) romjainál vetettek be a túlélők felkutatására. A Piramiscserkész speciális radarjával egy méter betonon is átlát, a piramis puha mészkövében ráadásul még messzebb is. 1993-ban egy német archeológus már próbálkozott egy hasonló felépítésű robottal, de akkor az egy vastag mészkőből készült ajtóba ütközött. A mostani robot ugyanezt az utat tette meg. (R, m)