Az őszi búza betegségei

A búzán különböző betegségek jelentkezhetnek. A 90-es évek közepéig a lisztharmat elleni védelmet tartották a legfontosabbnak, mára a levélbetegségek közül a hangsúly áttevődött a lényegesen nehezebben leküzdhető helmintospóriumos és szeptóriás levélfoltosságra.

A vörös rozsda is jelentős károkat okozott az utóbbi években. A kalászfuzáriózis ellen is elengedhetetlen a védekezés. Szabó Tibor magyarországi szaksajtóban megjelent írása a tünetek felismeréséhez nyújt támpontokat.

Az üszöggombák okozta betegségek kialakulását csávázással előzhetjük meg. A szártő betegségeket okozó gombák ellen agrotechnikai védelem lehetséges (monokultúra kerülése, jó elővetemény kiválasztás). A levelek megbetegedését több kórokozó váltja ki, különböző tüneteket okozva. A lisztharmat levélen fehér színű bevonatot képez. Az utóbbi években ritkán okozott jelentős kárt, de az enyhe tél és az erőteljes bokrosodás, valamint a párás, meleg tavasz miatt várható a tünetek fokozott fellépése. A bokrosodás végén, a szárbaindulás kezdetén szükség lehet egy korai lisztharmat elleni védekezésre. A betegség ellen sok nagy hatékonyságú szer engedélyezett, de ekkor valamelyik kén hatóanyagú készítmény ajánlható.

A levél száradását okozó kórokozók közül a búza helminthospóriumos levélfoltossága, és a szeptóriás levélfoltosság a legjelentősebb. A helminthospóriumos levélfoltosság elsődleges fertőzésének hatására áprilisban az alsó leveleken barna színű foltok jelennek meg. Később a másodlagos fertőzés során kialakult tünetek jellegzetesek: a levélen sötétbarna folt, amely körül a gomba mérgező anyagai miatt sárga gyűrű látható. A betegség végső stádiumában a levelek a csúcstól kiindulva elszáradnak. A kalászon a tünetek ritkán jelennek meg. Hasonló tünetek láthatók a szeptóriás betegség esetén is, de a két kórokozó megfelelő eszközök segítségével jól elkülöníthető. Nedves, 20 °C feletti hőmérséklet esetén a kórokozók járványt okozhatnak, ami komoly termésveszteséggel jár. A kórokozók ellen két védekezéssel tudunk jó védőhatást elérni. Az első kezelést a szárbaindulás és a kétnóduszos állapot között, de legkésőbb a zászlós levél megjelenéséig, a másodikat kalászhányás végén, a virágzás kezdetén végezzük el.

A rozsdabetegségek közül a szárrozsda, a vörösrozsda és a sárgarozsda jelentős. A leveleken különböző színű gombatelepek láthatók. A rozsdagombák terjedése rendkívül gyors: a zászlós levelet (a legfelső levél) már korán, a tejes érés kezdetén teljesen leszáríthatják, jelentős termésveszteséget okozva. A kezeletlen állományokban, a rozsda óriási mértéket ölthet. A védekezésre sok engedélyezett készítmény áll rendelkezésre. A lisztharmat és a rozsdák ellen a modern szerek 4–6 hétig is védelmet nyújtanak.

A kalászbetegségek közül legfontosabb a kalászfuzáriózis és a szeptóriás pelyvafoltosság. A kalászfuzáriózis járványos fellépését az időjárás nagymértékben befolyásolja. Virágzáskor a párás, esős, meleg idő kedvez a fertőzésnek. A kórokozó a magot fertőzi, emiatt a védekezés elengedhetetlen a virágzás kezdetén. A fuzárium ellen engedélyezett szerek hatástartama 1–2 hét. Néhány közülük kuratív hatással is rendelkezik, ami azt jelenti, hogy néhány napos fertőzést még képes megállítani. Összefoglalva: az őszi búza betegségei évjáratonként, az időjárástól függően különböző mértékben lépnek fel. Az ellenük való védekezést eszerint kell alakítani. Legjobb a kétszeri kezelés. Az elsőt a szárbaindulás és a kétnóduszos állapot között, de legkésőbb a zászlós levél megjelenéséig, a másodikat kalászhányás végén, a virágzás kezdetén, a kalász védelme érdekében végezzük el. Ha csak egy kezelést hajtunk végre, azt a virágzás kezdetére időzítsük, hosszú hatástartamú szert használjunk. (agr-röv)