Az ivóvíz dicsérete

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az ivóvízről fogok gondolkodni és írni, pedig nem újdonság, hogy az, amit régebben természetesnek és adottnak véltünk, mint a tiszta levegő és tiszta víz, nincs többé korlátlan mennyiségben jelen a természetben, mert civilizációnkkal tönkretettük. Nem csak a kőolajért, az ivóvízért is dúlnak háborúk. Azt hiszem, a Duna mellől nehéz is elképzelni, mekkora kincs a víz, hát még a kristálytiszta ivóvíz. Legtöbbünk az iható sima kúti vízhez szokott.

A 80-as évek elején a saját kutunkból, Nagymegyeren, sárga víz folyt és festette gusztustalanná a mosdót és kádat (nem beszélve a fehérneműkről). Egy nagy kék kannából öntöttük az ivóvizet a pohárba, és talán ciszternás autó is járt az utcánkban hetenként. Később lett „városi vizünk” és a kutat csak öntözésre használtuk. A csapvíz iható lett, viszont tele volt klórral. Egy időben ásványvizet vásároltunk, de végül egy filter került a csapra, és láss csodát – a víz édessé és kívánatossá vált.

Az USA-ban, mint ahogy máshol is, jó biznisz lett az ivóvíz. Nyáron minden sarkon árul valaki hűtött palackozott vizet, és már az irodaszeres nagy áruházak is palettaszámra kínálják jutányos nagybani áron. A választék a kristály- és ásványvizek terén rendkívül széles (a legviccesebb a Fidzsi-szigeteki, mert nehéz elhinni, hogy ekkora távolságból érdemes New Yorkba vizet importálni), kevesen tudják viszont, hogy a kristályvizek minőségét senki sem ellenőrzi. Elő is fordult, hogy valaki csapvizet árult dizájnos palackban, de szerencsére lebukott. Az egészségtudatos amerikaiak már nem nagyon isznak buborékos vizet sem, inkább a sima vizet kérik, azokból van a legnagyobb választék.

Az ivóvízóriások (A Nestlének is van ilyen cége az USA-ban, például) a víz minősége szempontjából hitelesek, és házhoz szállítanak igény szerint, akár naponta is. Minden munkáltató köteles ivóvizet biztosítani alkalmazottainak, és ez már a nyelvbe is beleivódott, hiszen az előző napi tévéműsort vagy sporteseményeket az emberek az úgynevezett water cooler talk keretén belül beszélik meg, amikor öszszetalálkoznak az (hűtött) ivóvizes sarokban. A nagy kék, de áttetsző palackok egy fehér állványra vannak ugyanis állítva, ahonnan a kis műanyag pohárba hideg vagy szobahőmérsékletű (modernebb berendezések esetén), bögrébe pedig forró vizet lehet csapolni. És ez jó alkalom egy kis beszélgetésre, ugyebár.

Nyilvános helyeken – múzeumokban, mozikban, színházakban, parkokban, könyvtárakban, orvosi rendelőkben, kórházakban, iskolákban és az egyetemeken – mindenhol vannak ivóvízkutacskák, amelyek egy gomb nyomva tartása által friss vizet spriccelnek (itt lehet utántölteni azt a bizonyos üveget, amelyet az okos turista/látogató magával cipel). Az éttermekben a pincér a menüvel együtt egy pohár vizet is kihoz, és állandóan utántölti, kivéve, ha a szárazság időszakában korlátozva van a vízfogyasztás.

A háztartások ivóvízellátása is különböző New Yorkban. Van, aki szemrebbenés nélkül issza a csapvizet, mint ahogy én is tettem egészen addig, amíg egyszer napsütésben át nem néztem a poháron. A sok érdekes úszkáló valószínűleg élőlény láttán azonnal cselekedtem. Miután felmértem anyagi helyzetemet, és a lakás térbeli lehetőségeit, újból csak a csapra szerelhető szűrőnél kötöttem ki. Az otthonitól ez csak annyiban különbözik, hogy üzembehozása után röviddel egy kis zöld vagy piros fény gyullad ki, jelezve a filtercsere szükségességét. (Költség: a berendezés 25, a filtercsere 12 dollár.)

Azóta persze figyelem, ki hogyan oldja meg az ivóvízellátást. Úgy találtam, hogy a nagyobb családoknál egy nagyméretű szűrő van beszerelve a mosogató/konyhacsap alá, amelynek külön kis csapja van a mosogató oldalán, és amelyet kb. évente egyszer kell cserélni (több száz dollár).

Egy másik népszerű megoldás a már említett műanyag állvány felállítása, amelyre később a nagyméretű demizsonszerű víztároló edények kerülnek. Hideg, forró és szobahőmérsékletű víz folyik a kis csapokból. Ezeket házhoz szállítják rendelés szerint műanyag vagy üvegpalackokban. (Költség: több száz dollár évente. Hátrány: a házhoz szállítás időpontjában valakinek otthon kell lennie, a nagy demizsonokat nehéz felemelni, cserélni és sok helyet foglalnak.)

Ásvány- és kristályvizet műanyag palackokban (5 vagy 10 liter) a szupermarketokban lehet a legegyszerűbben megvenni, hiszen ezek ingyen szállítanak házhoz (a családi nagy bevásárlásokat itt is a nők végzik zömével). (Költség: fogyasztás szerint 1 liter kb. 1 dollár. Hátrány: biztosítani kell, hogy mindig legyen otthon elég tartalék, és a kis lakásokban nehéz a tárolásuk.)

Népszerű megoldás USA-szerte, ahol mindenki a nagyon hideg vizet szereti télen-nyáron, a filteres kanna, amelyet a hűtőben tárolnak. A kannába a vizet egy filteren át töltik, amelyet két-három havonként kell cserélni. (Költség: kanna 30 dollár, filter 10 dollár.)

A dalai láma egy pohár szobahőmérsékletű vízzel kezdi minden napját. A víz az élet hordozója, és naponta legalább két litert kellene meginnunk belőle tiszta – koffein, édesítőszerek, színezékek és más adalékok nélküli – formájában. Ma már én is cipelem magammal a kis áttetsző vizes palackomat nyáron, nem törődve a súlyával, mert tudom, hogy nem akarok naponta több dollárt vízre kiadni, és szeretem, ha mindig kéznél van. New Yorkban mások a távolságok, mint Pesten. A tapasztalatlan európai turisták biztos jókat mosolyognak rajtam is olykor...

A szerző New York-i munkatársunk