Az igazat, csakis az igazat?

Most gondoljunk bele őszintén: ki az, aki képes arra, hogy folyamatosan elviselje az sokszor lehangoló igazságot? A csalás gyakran üdvösebb, mint az igazság – magunknak és másoknak is. Példának okáért, ugyan ki lenne attól boldog, ha egy átszórakozott éjszaka után valaki a szemébe mondaná: „Igazán rosszul nézel ki!”

Mérő László magyarországi pszichológus szerint a hazugság megítélése erősen függ a helyi kultúrától. Míg a dél-európai, katolikus országokban, például az olaszoknál teljesen természetes a „csináljuk, de nem beszélünk róla” felfogása, addig például a protestáns országok jóval szigorúbban veszik az ilyen dolgokat.

Minél könnyebben hazudik az ember, annál könnyebben veszi az életben az akadályokat, legalábbis így gondolja egy német pszichológiai folyóirat, a „Psychologie Heute” körkérdésének alapján a megkérdezettek 35 százaléka.

Egy másik felmérés során a megkérdezett kiskamaszok közül nem egy úgy vélte, hogy az udvariasságból elkövetett hazugság megengedhető, a saját „zsebre”, illetve a mások megkárosítására alkalmazott azonban már nem – ez utóbbiakat a tizenévesek „rossz hazugságoknak” nevezték.

Sokak szerint az apró füllentések könnyebbé és elviselhetőbbé teszik az életet, az udvarias hazugságok erősítik a szociális összetartást (sőt, nemritkán szakmai előmenetelhez is vezethetnek). Mindennek ellenére nem árt óvatosnak lenni: a túlzásba vitt hazugsággal vagy bókkal a tolakodás, a bizalmaskodás benyomását keltjük, és gyakran épp az ellenkező hatást érjük el, mint amire számítunk.

Az önámítás az életünk szerves része: sokszor minden nehézség nélkül képesek vagyunk arra, hogy a nem éppen boldog múltat utólag megváltoztassuk, a készségesen tévedő emlékezet segítségével ugyanis könnyebben leszünk úrrá a jelenen – ha éppen szükség van erre. Egy remek eszközzel, az eszünkkel új, gyönyörű képeket állítunk elő: a megszépítés kellékeit.

A hazugság olyan öreg, mint az emberiség. Mindenkinek, aki ritkábban vagy gyakrabban hazudik – és egyes becslések szerint ez az emberek 98 százalékára vonatkozik –, tudnia kell: a fantázia és a kiváló memória nélkülözhetetlenek. Emlékezni kell még a legkisebb „nagyotmondásra” is, hogy szükség esetén ismételhető, reprodukálható legyen. Máskülönben az érintett rossz benyomást kelthet, kellemetlen feltűnést okozhat – magyarul, lehagyja a sánta kutya. (ú, i-x, o-o)

Ha hazudunk, hunyorgunk

Egy amerikai pszichológus, John Stern azt állítja, hogy a pislogás, a hunyorgás minden hazugságdetektornál gyorsabban leplezi le a vétkest. Azonban vigyázzunk: minden profi füllentő tudja, hogy muszáj beszélgetőpartnerének a szemébe néznie, ha el akarja érni a célját. A pszichológus azt tanácsolja, hogy figyeljünk a szóhasználatra, a hangszínre, a hanglejtésre, mert ezek is sokat elárulhatnak a mondandó igazságtartalmáról.