Az ajatollah, akit tizenötmillió iraki követ

Iraki kisfiú a nagy-ajatollah arcképével. Tüntetők ezreivel együtt követeli a mielőbbi választásokatČTK/APA síita főpap megkerülhetetlen. Reá tekint, mint szellemi, vallási vezetőjére a 15 millió iraki síita hívők többsége. Ő a síiták öt élő nagy-ajatollahjának egyike, s az egyedüli, aki Irakban él. Az ő befolyásától való szorongás foglya az amerikai kormányzat. Szemük előtt egy második Irán fenyegető képe lebeg, s al-Szisztaniban Khomeini ajatollah mását látják. Pedig a szakértők tudják, hogy az iraki síiták első számú hittudósa nem híve a papi uralomnak. Al-Szisztani hosszú évekig az államügyektől távol tartotta magát. Ezzel érte el, hogy Szaddám hosszú uralma alatt megúszta házi őrizettel. A háború után is arra intette a síitákat, hogy ne fogjanak fegyvert az amerikaiak ellen. Tavaly novemberben azonban híveihez fordult, s nyilvánosan utasította el azt a hatalomátadási tervet, amelyet az amerikaiak – azaz az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (CPA) – készítettek el a kormány szerepét betöltő Iraki Kormányzó Tanáccsal (IGC) együtt. E menetrend szerint még az idén tavasszal létrehoznak egy ideiglenes alkotmányozó gyűlést, amely kormányt választ. Ennek az új kormányzatnak adnák át az Irak feletti szuverenitást a megszállók. 2005-ben pedig általános választást tarthatnának Irakban.

Az amerikai elképzelés szerint az ország körzeteiben tartanának választói gyűléseket, s ezek delegálnák a majdani küldötteket az ideiglenes parlamentbe. A gyűlések tagjait azonban az IGC és a helyi adminisztráció emberei jelölnék ki a „notabilitások” közül. Az elutasítást a főpap így fogalmazta meg: „szabad választásokat és nem kinevezést” akarunk. Ő úgy vélekedik, hogy lehetséges máris választásokat tartani Irakban. És ebben látja az eddig háttérbe szorított 60 százalékos síita többség számára az egyetlen biztosítékot.

Ezekben a napokban tehát valamennyi iraki politikai szereplő, az amerikaiak és a szakértőként vizsgálódó ENSZ főtisztviselői is valamilyen közelítő megoldást keresnek, amivel megnyerhetik Al-Szisztanit. Ő ugyanis az egyetlen – írta az US News and World Report –, aki képes milliókat kivinni az utcára Irakban. De mit lehet tudni erről a hittudósról, akit híveinek nagy többsége sem látott még, s aki eddig soha nem jelent meg a televízióban? Ali al-Szisztani 75 éves, s az iráni Mashadban született. Hivatalos honlapja szerint buzgó mozlim családból származik, s már ötévesen elkezdte a Korán tanulmányozását. Az ötvenes évek elején költözött az iraki síiták szent városába, Nedzsefbe, s itt folytatta teológiai tanulmányait. A későbbi főpap az iszlám síita konzervatív ágához tartozó mestereket választott. Ez nem tartotta vissza attól, hogy a modern élet és a vallás kapcsolataival foglalkozzék, s ilyen értelmű fatvákat (teológiai útmutatásokat) adjon ki. Miközben Iránban a papság gyakorlatilag teljesen átvette a politikai hatalom ellenőrzését, Al-Szisztani az állam és az egyház szétválasztását hirdette. Mégis, amint ő lett az iraki síiták legfőbb vallási vezetője, Szaddám házi őrizetbe helyeztette. Valódi veszélybe azonban Szaddám bukása után került. Nedzsefi házát bunkósbotokkal felszerelkezett tömeg támadta meg. A támadók a Szaddám által megöletett Szadr ajatollah fiának, Moktada Szadrnak a hívei voltak. Azt követelték, hogy Al-Szisztani hagyja el Irakot, s ismerje el az ifjú Szadrot fő vallási és erkölcsi tekintélynek. Azt is felrótták, hogy a jelenlegi nagy-ajatollah perzsa, s ezért arab vallási vezetőt követeltek az iraki síitáknak. A főpap rejtekhelyre vonult, de nem hagyta el Irakot.

E napok kérdése tehát az, hogy sikerül-e kompromisszumot kötnie Paul Bremer amerikai helytartónak az ajatollahhal? Al-Szisztani azt mondja, hogy ő elfogadja majd az ENSZ javaslatát, s kész áthidaló megoldásokat alkalmazni. Kofi Annan főtitkár megbízottjaként Lakhdar Brahimi utazott Irakba. A volt algériai külügyminiszter az elmúlt két évben a világszervezet afganisztáni megbízottja volt, s részt vett az ottani alkotmányozási folyamatban. Brahimi meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott a sietősen megrendezett választások hatásáról. A Reutersnak azt mondta, hogy ez több kárt okozna, mint hasznot, s hogy a rosszul megválasztott prioritások következtében a társadalmat még inkább megosztaná. Az amerikai szakértők szerint a választások sietős megtartását az akadályozza, hogy Irakban nincsenek hiteles népszámlálási adatok, nincs választói névjegyzék, nincs a pártok működését szabályozó jogszabály, és nincs választási törvény sem. És mindehhez járul az ismert biztonsági helyzet.

Tény az, hogy a kisebbségben lévő szunniták és a kurdok tartanak a síita többségű kormányzástól. Ezzel együtt próbálkoznak valamilyen áthidaló megoldással. Az ajatollah hajlandó a választásokat elhalasztani akár egy évvel is, s azt is elfogadná, ha addig – kibővítve – az IGC gyakorolná a szuverenitást.

Hogy sikerül-e valamilyen kompromisszumra jutni, az elkövetkező napokban kiderül. Az idő ugyanis sürget, a Bush-kormányzatnak az amerikai elnökválasztás közeledtével Bagdadban és Washingtonban sikerre van szüksége.