Magyarok a Muravidéken

Látkép a lendvai várból, a templom mellett a Makovecz-épületLassan megérkezem Lendvára. Impozáns látványt nyújt a vár, amely otthont ad a helyi önkormányzat által fenntartott Galéria Múzeumnak. A vármúzeumban öt állandó kiállítás látható, az időszaki tárlatok pedig havonta váltják egymást.

– Évente 52 millió tolárba kerül a múzeum fenntartása (100 tolár kb. 17 korona), de ehhez csak 35 milliót tud adni a lendvai önkormányzat, a többit nekünk kell innen-onnan, különböző pályázatok segítségével megszerezni – mondja Gerics Ferenc, a vármúzeum igazgatója. – Úgy tűnik azonban, hogy hamarosan megszűnik az állandó bizonytalanság, hosszú tárgyalássorozat eredményeképpen a szlovén kulturális tárca hajlandó átvenni a Galéria Múzeum működtetését.

Szlovénia északkeleti csücskében 28 településen élnek magyarok, az arányuk falvanként változó. A muravidéki magyarság központja a közel ötezer lakosú kisváros, Lendva – régi nevén Alsólendva –, ahol 40 százalék a magyarok aránya. A településen szinte mindenki beszéli, de legalábbis érti a másik nemzetiség nyelvét. Szlovéniában a legutóbbi népszámlálási adatok szerint már csak 6300 magyar ajkú lakos él. Tíz évvel ezelőtt még 8500-an vallották magukat magyarnak a Mura mentén, ez 26 százalékos csökkenést jelent egyetlen évtized alatt. Tomka György, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Közösség elnöke szerint ebből az adatból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. – Hibás volt a népszámláskor használt módszer, engem például nem is talált meg a kérdezőbiztos – mondja Tomka György. – Valójában még mindig több mint tízezren élünk a Muravidéken.

Szlovéniában a magyar nemzeti szimbólumok használata nem jelent problémát. Március 15-én például gond nélkül fellobogózhatják Lendvát, és bármilyen rendezvényen eljátszhatják a magyar himnuszt. A tízezres muravidéki magyarságnak egy önállóan választott parlamenti képviselője van a 90 fős szlovén országgyűlésben. Lendva központjában jól megfér egymás mellett néhány méter távolságban Szent István királynak és Slomsek püspöknek, a szlovén történelem kiemelkedő alakjának szobra.

A szlovén állam számos gesztust tesz a muravidéki magyarságnak. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány példa a hamarosan kezdődő, illetve befejeződő lendvai beruházásokról. Néhány hónapon belül egy felújított épületbe költözik a Muravidéki Magyar Rádió és Televízió stábja, augusztusra megtörténhet a Makovecz-féle művelődési ház átadása, májusban pedig indul egy 1,8 milliárd forintos iskolaépítés, amelynek eredményeképpen új otthont kap a lendvai kétnyelvű középiskola.

– Nehéz eldönteni, hogy kirakatpolitikáról van-e szó, vagy a nemzeti kisebbségek iránti őszinte aggódást jelzi, hogy a szlovén állam több milliárd tolárt költ a muravidéki magyarságra – mondja Végi József, a muravidéki magyar rádió főszerkesztője. – Nemcsak a nemzetiségi intézmények megteremtéséhez, de a folyamatos működtetésükhöz is jelentős állami támogatást kapunk.

A főszerkesztő felvetése alapkérdésnek számít: a szlovén alkotmány szerint ugyanis az országban csak két úgynevezett őshonos nemzeti kisebbség él, a magyar és az olasz. A kétmilliós Szlovéniában ez 10 ezer magyar ajkú és mintegy 3 ezer olasz nemzetiségű állampolgárt jelent. Ehhez képest becslések szerint legalább 200 ezer szláv ajkú nemzetiségi – főként horvát, szerb, bosnyák – él Szlovéniában, ám őket nem őshonosoknak, hanem betelepülőknek tartják, ezért nemzetiségként semmilyen állami támogatást sem kaphatnak.

– A szlovén kormány a két „kiválasztott nemzetiség” felkarolásával demonstrálni tudja az Európai Uniónak, hogy nálunk nincsenek etnikai problémák – mondja Végi József. – Egy felvidéki újságíró kollégám nemrég a szlovéniai magyarság helyzetéről szólva azt mondta: könnyű nekünk, bezzeg, ha félmillióan lennénk, nem lenne ilyen barátságos hozzánk a szlovén kormány. Az biztos, védettebbek vagyunk a többi határon túli magyar kisebbséghez képest. A Muravidéki Magyar Rádió (MMR) 1958-ban kezdte meg adását. Akkor heti tíz percet sugározhatott. Ma napi 13 óra 15 percet szól a magyar nyelvű adó. A szlovén tévében hetente négyszer adnak félórás magyar műsort. A lendvai magyar rádiónak és tévének 25 munkatársa van, a nemzetiségi médiumok működtetése évi 200 millió tolárjába kerül a szlovén közszolgálati intézménynek. – Idén készül majd egy felmérés a hallgatottságunkról, de a visszajelzésekből azt már tudjuk, hogy a középhullámú adásunknak Magyarországon is sok hallgatója van – mondja Végi József. – A betelefonálók azért szeretik az MMR-t, mert közvetlennek, családiasnak tartják a hangvételét. A szlovéniai magyarok szinte kivétel nélkül a Muravidéki Magyar Rádiót hallgatják, pedig Lendván és környékén 30 URH-adó is fogható. A helyi kábeltévén hét-hét magyar, valamint szlovén nyelvű csatorna látható, de a lendvaiak mostanában inkább a magyar kereskedelmi adókat nézik.

– A szlovén kereskedelmi tévék eddig nem indítottak valóságshow-kat, úgy tűnik azonban, hogy ez a műfaj az itt élőket is érdekli. Nemcsak a magyarok, de a magyarul értő szlovének is tisztában vannak azzal, mit csinált legutóbb Pandora vagy van-e új barátnője Majkának – mondja Végi József. – Ráadásul Lendván árulnak magyar bulvárlapokat, sztármagazinokat, így a határ innenső oldalán is napra pontosan követni lehet a magyarországi valóságshow-k fejleményeit. Az MMR az idén szeptemberben költözik a város központjába egy frissen felújított épületbe. A korszerű technika beszerelésével együtt a beruházás 450 millió tolárba került, amelyet fele-fele arányban a szlovén kormány és a közszolgálati médium teremtett elő.

A muravidéki magyarok legfontosabb problémái nem nemzetiségi jellegűek. A terület ma is Szlovénia legelmaradottabb térségének számít, Lendván és környékén az országos átlagnál jóval magasabb, közel húszszázalékos a munkanélküliség. Az itt élők átlagkeresete – havi bruttó 150-160 ezer tolár – is jelentősen elmarad a nagyvárosokban jellemző 220-230 ezer toláros fizetésektől. A három évvel ezelőtt átadott szlovén–magyar vasútvonal nem sokat lendített a környék gazdaságán, mivel a vasúttól délre fekvő lendvai térséget nem tudta bekapcsolni a Budapest–Ljubljana tengelybe.

– A valódi segítséget az Alsólendva és a határ magyar oldalán fekvő Lenti közötti egykori vasút felélesztése jelentené – mondja Tomka György. – A száztíz éves vasút a múlt század közepéig Zalaegerszeget és a horvátországi Csáktornyát kötötte össze, ám a második világháború után a magyar– jugoszláv határon átnyúló 7,5 kilométeres szakasz elsorvadt. Ha a régi nyomvonalon ismét járhatna a vonat, három országot fűzhetne össze. A Lendva–Lenti vasút újjáépítésének hatástanulmánya szerint a beruházás 570 millió forintba kerülne. Erre egyelőre egyik oldalon sincs pénz. Úgy tűnik viszont, hogy nem lesz akadálya a csaknem tíz évvel ezelőtt elkezdett lendvai művelődési ház idei befejezésének. A Makovecz Imre által tervezett létesítményt 1995-ben kezdték építeni, és eddig 1,1 milliárd tolárt költöttek rá. A pénz nagy részét a szlovén kormány és a lendvai önkormányzat adta, a magyar állam 130 millió forinttal járult hozzá a beruházáshoz. Az építkezés azonban több évre teljesen leállt, az előre kalkulált pénz ugyanis elfogyott.

– Hosszú tárgyalássorozat után a közelmúltban végre sikerült megállapodni a folytatásról: a magyar kormány és a lendvai önkormányzat száz-százmillió, míg a szlovén kormány kétszázmillió tolárt ad az építkezés befejezésére – mondja Tomka György. – A munkások újra felvonultak, az idén augusztusra el is készülhet a művelődési ház. Már az új intézmény működtetéséről is megszületett az egyezség: a költségek felét a város önkormányzata, másik felét a szlovéniai magyar szervezetek állják majd, igaz, mi állami támogatást kapunk ehhez a feladathoz. Mire felavatják az új lendvai művelődési házat, már el is kezdődhet egy másik nagyberuházás. A szlovén kormány hétmillió eurót fordít az új lendvai középiskola és a hozzá tartozó sportcsarnok megépítésére.

A muravidéki magyarságnak nincs önálló magyar nyelvű oktatási intézménye, az óvodák és általános iskolák többsége azonban kétnyelvűként működik, csakúgy, mint a Lendvai Kétnyelvű Középiskola. –Évtizedekig komoly gondot okozott, hogy középfokon nem lehetett magyar nyelven tanulni – mondja Füle Tibor, a kétnyelvű középiskola igazgatója. – A régi Jugoszláviában a muravidéki magyarok a több száz kilométerre lévő Vajdaságba jártak magyar középiskolákba. Aztán a szülők belefáradtak a nagy távolságba, és egyre többen íratták a gyerekeiket környékbeli szlovén középiskolákba. Az utolsó pillanatban jött 1980-ban az a törvénymódosítás, amely szerint a nemzetiségi területeken a szlovén mellett a kisebbségi nyelv oktatása is kötelező. A lendvai intézményben ma már gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás, valamint szakképzés is folyik, jelenleg 18 osztályban 279-en tanulnak. A diákok 60 százaléka szlovén, kétötöde pedig magyar származású, ám mindannyian beszélik a másik nemzetiség nyelvét is.

– Nálunk a két nyelv egyenrangú, a tanítás szlovén és magyar nyelven is folyik – szögezi le Füle Tibor. – Egyedül a magyar nyelv és irodalom tanításában teszünk különbséget: a szlovén nemzetiségűek és a magyar diákok ezt a tantárgyat külön csoportokban tanulják. A kétnyelvű középiskola fenntartója a szlovén oktatási minisztérium, így az új épületegyüttes megépítése is túlnyomórészt állami forrásokból valósul meg. A tervek szerint 2006 tavaszára felépül a 24 tantermes iskolaépület, valamint az 1600 négyzetméteres sportcsarnok. Az átköltözés után megüresedő jelenlegi iskolaépület hasznosításáról már folynak az egyeztetések a tulajdonos oktatási tárcával.

Füle Tibor azt mondja: előbb felsőfokú szakképzést, majd diplomát adó felsőfokú képzést szeretnének indítani Lendván. Már meg is kezdődtek a tárgyalások három szomszédos ország egy-egy felsőoktatási intézményével – a grazi és a veszprémi egyetemmel, a varasdi főiskolával –, valamint a maribori egyetemmel. A jelenlegi elképzelések szerint néhány éven belül vegyészmérnöki, környezetvédelmi mérnöki, valamint informatikai felsőfokú képzésnek adna otthont a határ menti város.

Bár a lendvai középiskolában érettségiző fiatalok csaknem száz százaléka továbbtanul, közülük évfolyamonként csupán néhány diák jelentkezik magyar felsőoktatási intézményekbe. Füle Tibor szerint a végzőseiknek nincs sok esélyük arra, hogy magyarországi társaikkal felvegyék a versenyt a szigorú felvételi vizsgákon, ám eddig legalább számíthattak azokra az állami ösztöndíjakra, amelyek segítségével mégis bejuthattak a magyar egyetemekre. – Ez az ösztöndíjrendszer azonban az uniós csatlakozás miatt most megszűnik, amit azonnal érzünk is: az idén érettségiző diákjaink közül várhatóan senki sem tanul tovább Magyarországon – teszi hozzá az igazgató.

Megkerestük Zilahi Lászlót, a magyar Oktatási Minisztérium határon túli magyarok főosztályának vezetőjét, aki megerősítette a lendvai iskolaigazgató szavait: a következő félévben nem lesz állami ösztöndíj a muravidéki magyarok számára, ők ugyanis – velünk együtt – az Európai Unió polgáraivá válnak, ahol azonban etnikai alapon nem adható ösztöndíj egyetlen diáknak sem.

– Pedig ez nagyon fontos lenne – mondja Tomka György. – Ha a fiataljaink kizárólag Mariborba vagy Ljubljanába járnak majd egyetemre, egyre kevesebben fognak viszszatérni a Muravidékre. Pedig a megmaradásunkhoz mindenkire szükségünk lenne.

A szlovéniai magyarság jövőjének legnagyobb problémája éppen az alacsony létszámból adódik. A Muravidéken egyre nő a vegyes házasságok száma, a hivatalos statisztikák szerint vészes méreteket öltött a magyar ajkú lakosság fogyása. – Egyre több fiatalból hiányzik a magyar identitás tudata – mondja Végi József. – Elkeseredett harcot vívunk a muravidéki magyarság megmaradásáért, a magyar nyelv és a kultúra ápolásáért. Megpróbálunk minden korosztályt elérni, óvodásoknak és kisiskolásoknak is sugárzunk műsorokat, hogy rászoktassuk őket a rádióhallgatásra, ezen keresztül pedig a magyar nyelv használatára. Olyan kevesen vagyunk, hogy minden egyes ember számít.