Amerika atomerőművekkel termelne hidrogént

Ezek a reaktorok elméletileg olcsó moduláris formában képesek volnának a villamos energia mellett hidrogén termelésére is. A tervek támogatói szerint ez a megoldás nem igényli a hagyományos reaktoroknál alkalmazott drága védelmi berendezéseket.

Várhatóan ezen a nyáron határoz az amerikai szenátus a 2003-as energetikai törvényről (Energy Policy Act of 2003), amely az új HTGR erőművekhez is biztosítana forrásokat. A törvényt a múlt hónapban kapta meg a szenátus energetikai és természeti erőforrások bizottsága. Az első ilyen kísérleti berendezést Idaho államban építi fel az amerikai energetikai tárca (DOE), számolt be a Village Voice hetilap.

A bizottság és a DOE szóvivői elmondták, a fő cél az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, hiszen a környezetkímélő hidrogén előállítására jobbára továbbra is szenet és földgázt használnak. Viszont a kis, moduláris rendszerű HTGR erőművek hatékonyabban és tisztábban végezhetnék el ugyanezt a feladatot.

TÖBB EZER IS ELKELHET

Mindez természetesen attól függ, hogyan definiáljuk a „tiszta” szót. A hidrogén vízből kinyerésére először gőzt kell előállítani. A moduláris erőművek ezt a levegő szennyezése nélkül képesek megtenni, viszont radioaktív hulladék képződik, emlékeztet a lap cikkírója. A Village Voice szerint olyan atomerőművet még nem sikerült tervezni, amelynek biztonsági és hatékonysági mutatói felülmúlnák gáz- és szénalapú társaikét. Ennek ellenére az MIT egyik javaslatában ugyanolyan épületben működtetne egy nukleáris reaktort, mint egy kénsavval és hidrogén-jodiddal dolgozó vegyi üzemet.

A moduláris erőművek a tervek szerint mindössze tizedét termelnék a hagyományos könnyűvizes reaktorok által előállított energiának. Mivel néhány becslés abból indul ki, hogy az USA hidrogénnel való ellátása ötszáz könnyűvizes reaktort igényelne, a HTGR erőművekből ugyanehhez akár több ezerre is szükség lehet.

ÜZLETET LÁTNAK A HIDROGÉNBEN

Nem meglepő, hogy az amerikai atomipar szívesen beszállna hidrogénüzletbe. A második legnagyobb amerikai atomenergia-vállalat, az Entergy öt éven belül áttörésre számít saját fejlesztésű, hidrogént is termelő Freedom reaktorával. Viszont a jelek szerint csak a szövetségi kormány akar áldozni a futurisztikus erőmű koncepciójának kifejlesztésére. „A mi feladatunk az energiatermelés. Igazából nem nagyon bonyolódunk bele a kutatási és fejlesztési kérdésekbe” – jelentette ki az USA legnagyobb energiatermelőjének számító Exelon szóvivője.

A szenátus elé kerülő törvény 1,1 milliárd dollárt biztosít a DOE-nek, hogy tíz éven belül HTGR erőművet építsen az Idaho állambeli nemzeti ipari és környezetvédelmi laboratórium (Idaho National Engineering and Environmental Laboratory, INEL) területén.

MEGBĺZHATÓBB KELL, MINT A SZÉLENERGIA

A törvény az atomkorszak reneszánszát vetíti előre, hiszen az USA területén 6-10 új HTGR erőmű építésének költségét ötven százalékkal támogatná. „Át kell állnunk a tiszta levegőt biztosító energiaforrásokra, amelyek megbízhatóbbak mint a szél- és a napenergia” – jelentette ki Marnie Funk, a New Mexico állambeli republikánus Pete Domenici szenátor, az energetikai és természeti erőforrások bizottsága elnökének szóvivője. Az említett szélhez és naphoz hasonló megújuló energiaforrások mentesek minden kibocsátástól. A Nap viszont nem süt mindig, és a szélcsend sem ritka jelenség. Sokak szemében egyenesen szálkát jelentenek a turbinák. Cape Cod lakosai például petíciót készítenek a tengerben felállítani tervezett szélerőmű-komplexum ellen, mert az zavarná a kilátást.

A szél- és a napenergia hívei megdöbbenve tapasztalják, hogy Domenici szenátor és az atomipar a nukleáris energiát a legzöldebb választási lehetőség színében tüntetik fel. „Képmutatás azt állítani, hogy az energiaszámlához a környezet védelme érdekében csapták hozzá a nukleáris hozzájárulást” – nyilatkozta a lapnak Lisa Gue, a Public Citizen polgárjogi csoport Kritikus Tömeg és Energia programjának vezető elemzője.

AJÁNDÉK A HOZZÁJÁRULÁS

Lisa Gue szerint a fogyasztókra hárított összeg voltaképpen politikai ajándék azoknak az atomipari cégeknek, amelyek az elmúlt három választási ciklusban összesen egymillió dollár körüli összeggel támogatták a szenátus energetikai bizottsága tagjainak választási kampányait. A nevezett bizottság az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a nukleáris kockázat növelésével csökkentené, jelentette ki Gue. Véleménye szerint a hidrogénben rendkívüli lehetőség rejlik, de a paródia határát súrolja, hogy az előállításához a legdrágább és legkockázatosabb energiaforrást akarják igénybe venni.

A szakértő kritikáját az összesen 103 amerikai „harmadik generációs reaktor” környékén élők veszélyeztetettségével indokolja. Ezek az öreg, vízhűtésű reaktorok a Three Mile Island-i erőmű 1979-es balesete előtt álltak üzembe. „Az újabb erőművek állítólag biztonságosak, viszont a sugárzó hulladék kérdését ezeknél sem rendezték meggyőzően” – jelentette ki Lisa Gue.

A HULLADÉK NEM GOND

Ha az atomipart kérdezik, a nukleáris hulladék sohasem jelentett súlyos problémát, folytatja a Village Voice. „Ennek említésére az emberek szeme előtt automatikusan óriási halomba tornyozott hordók jelennek meg, lassan szivárgó, mindent megmérgező neonzöld trutymóval” – ismerte el John Ritch, a World Nuclear Association főigazgatója. Mint elmondta, valójában a világ összes atomerőművéből származó hulladék elférne egy kosárlabdapálya méretű kétemeletes épületben.

A mai könnyűvizes reaktorokkal szemben a héliummal hűtött HTGR reaktorokban sokkal hatékonyabban égne ki a fűtőanyag. Az új létesítményekben negyven évig őriznék a használt fűtőelemeket, majd a nevadai Yucca-hegységben kerülnének végleges lerakóba.

SZĺVESEN KIENGEDIK A GÁZT

A HTGR erőművek szószólói nem felejtik el megemlíteni, hogy ezek a reaktorok nem igénylik azokat a vastag vasbeton falakat, amelyek a hagyományos erőművekben elzárják a világtól a radioaktív anyagokat. A HTGR-ben ugyanis az urán- és grafittabletták még a hűtőközeg eltűnése esetén is csak olyan lassan melegednének fel, hogy a reaktor leolvadása kizárt. Az INEL illetékesei utaltak arra, milyen drámai teszttel tudnák igazolni kísérleti berendezésük stabilitását. „Demonstráció céljából megtehetnénk azt is, hogy kieresztjük a hélium hűtőközeget. Ez esetleg meggyőz-hetné a nyilvánosságot arról, milyen biztonságos a technológia” – fejtegette James Lake, a laboratórium társigazgatója.

A HTGR technológia ellenzői viszont nem annyira balesettől tartanak, inkább a terrortámadás veszélyétől. A terroristák már kinézték maguknak az üzemben lévő amerikai atomerőműveket, figyelmeztetett korábban az FBI és a nemzetvédelmi minisztérium.

MÉGIS KELL A BETONHÉJ

A reaktorra zuhanó repülőgép veszélyére James Lake azzal reagált, hogy vasbeton burkolatokat kellene felhúzni a kezdetben kis, könnyű modulként elképzelt reaktor köré. „Vagy esetleg föld alá, egy stabil betonépítménybe lehetne süllyeszteni” – vetette fel.

A negyedik generációs erőművek kormányzati programjában dolgozó Andrew Kadak, az MIT professzora szerint intézete HTRG-reaktor-terveiben nem szerepelnek robosztus betonfalak. „Viszont a reaktor nagy része föld alatt lenne. Ha szükséges, az egészet le lehet vinni, de ehhez újabb elemzésekre van szükség” – mondta Kadak. Az aggódó kutatók uniójának nukleáris biztonsági szakértője, Dave Lochbaum viszont arra mutatott rá, hogy az atomenergetikai cégek és a HTGR-tervek támogatói az adófizetők pénzén ingyen biztosításra ácsingóznak. A szenátus elé kerülő törvény ugyanis módosítani tervezi az 1957-es Price-Anderson-törvényt, hogy ezzel a HTGR is bekerüljön a szövetségi szinten biztosított katasztrófák sorába. „Miért kellene egy biztonságos reaktorra Price-Anderson-felelősségvállalás, ha a stabil burkolat viszont elmaradhat?” – tette fel a kérdést Lochbaum.