Alternatív Nobel-díj

Az Alternatív Nobel-díjat, a Right Livelihood Foundation (RLF) nevű magánalapítvány díját egy német származású svéd orvos, Jakob von Uexküll alapította 1980-ban, Nagy-Britanniában. 1980 óta évente adományozza a díjat a svéd parlament, a Greenpeace szervezet és az ENSZ Leszerelési Bizottságának tagjaiból álló tíztagú nemzetközi zsűri, melynek tagjai időről időre változnak. Jelölést bármely személy vagy szervezet tehet, amely ismeri a jelölt munkáját. Az újonnan érkező jelölések mellett a listán maradhatnak olyanok is, akik az előző évben nem részesültek a kitüntetésben, olykor akár több évig is.

Az alapító kívánsága szerint a díjat olyan személyek vagy szervezetek kapják, akik, illetve amelyek példamutató gyakorlati választ adnak az emberiség legégetőbb problémáira, kimagaslót tettek a környezetvédelemért, az emberi jogokért, a mindennapi élet megkönnyítéséért, az élet minőségének javításáért. Az alternatív jelző ebben az esetben kiegészítőt jelent, alapítását azért határozta el Jakob von Uexküll, mert Alfred Nobel korában még ismeretlenek voltak az emberiséget ma nap mint nap fenyegető környezetvédelmi és biztonsági problémák. Az alternatív Nobel-díj esetén nincsenek kategóriák, mert a mai világban az ilyen munkák és kutatások már nem sorolhatók be a hagyományos kategóriák szerint. A rendszerint három kitüntetett a díjjal együtt 2 millió svéd koronán osztozik, a pénzt azonban nem személyes használatra, hanem valamilyen projekt támogatására adják. A negyedik, „tiszteletbeli” kitüntetett nem részesül a pénzből, mert ő az odaítélő bizottság szerint nem szorul rá anyagi támogatásra.

Néhány ismertebb kitüntetett:

Alla Jarosinszkaja újságírónő és John Hoffmann amerikai tudós (1992) a csernobili katasztrófa adatainak és tényeinek feltárásáért és tudósításáért,

Astrid Lindgren svéd gyermekkönyv-szerző (1994) a gyermekek jogaiért folytatott harcáért,

a nigériai Ken Saro-Wiwa (1994), az ogoni nemzetiség túléléséért küzdő mozgalom vezetője, akit a katonai rezsim 1995 novemberében kivégeztetett.

Az első kelet-európai kitüntetett 1985-ben Varga János és a Duna-kör volt, a bős–nagymarosi vízlépcső elleni küzdelmük elismeréseként. 1995-ben részesült a díjban ismét magyar szervezet: a főként cigány szervezeteket támogató, 1990-ben alakult Magyar Autonómia Alapítvány és annak igazgatója, Bíró András.