Pénteken kezdődött a varázslat, amikor az apa – az egész heti túlórázás ellenére – végül beadta derekát, és elindult családjával a zoboralji Kolonba, a Fecske – Nagycsaládosok Társulásának idei nyárbúcsúztatójára. A szállásukhoz közeli kávéautomatánál enyhíteni akart valamelyest kínzó fejfájásán.
Ahol még helyet szorítanak a csodáknak
KI LÉPJEN AZ ELFOGLALT SZÜLŐ HELYÉBE?
Díszesen faragott sulykok, rongybábuk készültek a helyi alapiskola udvarán, ahol agyagkorsókat és kavicsokat is festettek, s nagy egyetértésben papírt hajtogattak a nagycsaládosok óvodáskorú és kamasz csemetéi. A szüleik ezalatt A család szerepe a harmadik évezred küszöbén című konferencia előadásait hallgatták a helyi kultúrházban. A Magyarországról érkezett, hetvennégy éves Andrásfalvy András ötgyermekes apaként és tizenkét unoka nagyapjaként a nagyszülők családon belül vállalt szerepét méltatta. Saját példáján mutatta be, hogy az elfoglalt szülő helyébe a bölcsőde s a korai óvodába járatás helyett a nagyszülőnek illenék lépnie, aki a hagyományok ápolására és szeretetére neveli a kicsiket. Sárközi Klára parlamenti képviselő, aki a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a nagycsaládosok társulásának kezdeményezéseit, a családpolitikai támogatás új rendszeréről szólt biztatóan a jelenlevő szülőknek, és arról, hogy a jövő évtől lényegesen kedvezőbb változások várhatók. „Az államnak ott kell beavatkoznia ebbe a folyamatba, ahol a család már kevésnek bizonyul. A családot a társadalom autonóm szervezeteként kezeli az új támogatási rendszer” – jegyezte meg tartalmas előadásában a képviselő asszony. Kiemelte, hogy a középiskolás gyermekek iskoláztatásának támogatása további kétszáz, esetenként négyszáz koronával emelkedik szeptembertől, ami a nagycsaládosok társulásának köszönhető. Ők kérték a támogatást a következő indoklással: ahhoz hogy a gyermek egyetemre kerülhessen, elsősorban el kell végeznie egy középiskolát, ám az ösztöndíjrendszer 1986-tól nem változott országunkban. Csáky Erzsébet édesanyaként, a lévai nagycsaládosok képviseletében, és a szlovákiai cserkésztanács tagjaként egyaránt jelen volt a konferencián, és részt vett a zoboralji közös kiránduláson. A Megújulás Családterápiás Intézet kiadványait is elhozta a szülőknek, emellett számos hasznos könyvet lehetett vásárolni, volt képzőművészeti kiállítás és kultúrműsor is.
TISZTA FORRÁSBÓL
Nagy élményt jelentett, hogy a két napon velünk lehetett Jókai Mária életfa díjas néprajzos és pedagógus, aki elkalauzolt bennünket a lédeci tájházba, melyet Pecho Lajos kántortanító egykori otthonában rendeztek be három évvel ezelőtt a település lakói. Majd a gímeskosztolányi katolikus templomot néztük meg, az ország talán első egyházi műemlékét, ahol a mai napig is tartanak szentmiséket. A gímesi várrom megtekintése már komolyabb gyalogtúrával felért, a zoboralji források vizétől felfrissülve néhány nagycsalád apróságai is hősiesen megtették az utat. A forrásokhoz hasonlóan üdítő volt a pénteki napon Sándor Anna nyelvészeti előadása, melyből kiderült, hogy az anyanyelven tanuló gyermek már kidolgozott nyelvkóddal érkezik otthonról az iskolába, és sokkal többet ér el tanulmányai, későbbi érvényesülése során, mint a korlátolt kóddal érkező gyermek. A családon belüli kommunikáció fontosságára, a televíziózás veszélyeire hívta fel külön a szülők figyelmét.
A kisebb csemeték a kirándulás fáradalmait az előadóterem hátsó részében pihenték ki, nagyobb társaik játékkal, rajzzal múlatták az időt, amikor a késő esti órákban Andrásfalvy Bertalan etnográfus, egyetemi tanár, a Mindentudás Egyetemének népszerű előadója vette át a szót. „Éveknek kellett eltelniük, mire a modern tudomány rájött arra, hogy a simogatásnak élettani hatása van! A régi szokásoknak, a szükségletek kielégítésénél van egy olyan dimenziója, amit nem tudunk kellőképpen megmagyarázni. A kicsi gyermek nem ért a szóból, de érti a dallam, a tánc ringását, mely együtt jár vele. A világon először Magyarországon gyűjtötték össze a daljátékokat, játék nélkül később tanulni sem tud majd a gyerek rendesen. Ma a játékot felváltotta a versengés. A gyermek pedig nem tud veszíteni, mert eközben megszégyenül, ami ellen agresszivitással tiltakozik. Játszatni kell, hogy megismerje az együtténeklés, együttmozgás élményét. A népi játékok eltűntek éppúgy, mint a népviselet, mely tulajdonképpen az első közlés arról, hogy ki hová valósi, milyen a családi állapota, kora, vannak-e gyermekei, gyászol-e, tehát egyfajta jelrendszer. Azt is jelenti, hogy közösségbe tartozik, amely kiáll érte. A néphagyomány tehát az ember közösségi létét, a szeretetet szolgálja! A szeretet parancs, ellentéte az önzés. Önzés az egykézés, több gyermek nem vállalása is, ami elmagányosodáshoz vezet! A közösség egykor a diktatúra és a világhatalom legnagyobb ellensége volt. Ezt kell gyerekjátékokban visszahozni!” – jegyezte meg előadásában Andrásfalvy Bertalan. Szombaton énekleckéket vehettünk Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetestől a koloni katolikus templomban, a családokért megtartott szentmiséjét követően. Az atya nem titkolt szándéka, hogy diktálásos énekléssel minél több embernek adja át a közel hétszáz, csángó és szlovákiai magyar egyházi dalokat tartalmazó gyűjteményét, megszerettetve általa az éneklést a jövő nemzedékével.
Délelőtt a koloni futballpályán foci mellett kötélhúzásban és tréfás vízhordásban mérték össze erejüket a gyerekek, majd rajzverseny és nagy családi vetélkedő következett. A koloni tájházba Sándor János helyi néprajzos kalauzolta el a vendégeket, Süttö Anna népi énekes egyházi énekekkel, lakodalmas és siratódalokkal ismertette meg a nagycsaládosokat. Wennes László a svédországi családpolitikáról, az ott élő magyarok életéről számolt be, a Szerda házaspár a házas hétvégék sikerességéről beszélt. A találkozó legjobb hangulatú társasága kétségkívül az Andódról érkezett fiatal Puss család volt. Nem csak templomi gitárjátékukkal és énekükkel szerettették meg magukat, hanem gyermekeik, Péter és Pál, a kamasz ikrek, a megfontolt Sanyika, a mások csemetéit is gondozó Anikó és a járni tanuló Ábel derűs és türelmes nevelésével, akaratlanul is példát mutattak másoknak.
TÚL A KÖZÖNYÖN
Sallai Teréz és Tóth Attila a Fecske – Nagycsaládosok Társulásának elhivatott vezetői. Mindketten többgyermekes szülők, akik az Illyés Közalapítvány és a Mécs László Társulás támogatása jóvoltából családtagjaikkal együtt gondoskodtak a Kolonba érkezett csaknem száz vendég kényelméről. A találkozó sikere érdekében számos családot személyesen is megszólítottak, Pozsonytól egészen a Zoboraljáig. Nagy örömükre a találkozó második napján a mátyusföldi nagycsaládosok képviselői is meglátogatták a Kolonba kiránduló barátaikat. „Az idei mosonmagyaróvári kirándulásra egy autóbusznyi családdal mentünk, tavaly Pécsre ugyanúgy. A Fecske közel ötven nagycsalád szervezeteként működik 2001-es hivatalos bejegyzése óta. Ehhez viszonyítva már tizenöt éves a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete, munkájukból példát tudunk meríteni, és részt veszünk számos rendezvényükön. Támogatást is többnyire csak a magyarországi alapítványokból tudunk szerezni, hazai próbálkozásaink kudarcba fulladnak. Tavaly egynapos nyárbúcsúztatót szerveztünk a koloniak számára. Idén nagyobb, kétnapos lett a találkozó, melyet szeretnénk ezentúl évente megrendezni. Jamrich Margit, Kolon polgármestere a helyi testülettel együtt anyagilag is támogatja a Fecske rendezvényeit. Az adójuk egy százalékával bennünket segítők jóvoltából tavaly 14 ezer korona, s idén is kb. ennyi jött öszsze. Ezen a hétvégén kétszáz korona részvételi díj ellenében vehettek részt a családosok. Az előadók ingyen jöttek el közénk” – tájékoztatott a nyárbúcsúztató utolsó napján Sallai Teréz. Elárulta, a szervezéshez félévente a Kárpátmedencei Családszervezetek Szövetségének találkozóiból merít erőt, melyeken minden országból négy tagszervezet vesz részt, így Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljáról, valamint Szlovákiából, ahonnan a keleti, a mátyusföldi, a fővárosi és a zoboralji nagycsaládosok egyaránt képviseltették magukat.
A jelenlevő szülők és nagyszülők nem elsősorban a nagycsalád vállalásával járó anyagi és egyéb nehézségekkel traktálták egymást. A baráti beszélgetések résztvevőjeként elsősorban a család megtartó erejét tapasztaltam. „Odafigyelünk egymásra, és igazán jó, hogy van még két komoly fiútestvérünk is. Na de mi ebben a különös?” – olvastam ki a pozsonyi nagycsoportos óvodás, Annuska és húga, Borika tekintetéből. A több gyermeket tudatosan fogadó szülők és a támaszaikként szolgáló nagyszülők igényes és lelkiismeretes nevelőkként is bemutatkoztak. És a csemetéik? Még a legrakoncátlanabb is megköszönte az üdítőt, a mézeskalácsot. Az idősebb testvérek fegyelmét, a kisebbek iránt tanúsított türelmét pedig bármelyik kiscsaládos szülő megirigyelhette volna.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.