A szabadságharc és a kisebbségek

A legtöbb európai nemzet kész volt megvívni a maga polgári demokráciájának eszméjéért, és ezáltal létrejött egy önmagát tápláló és gerjesztő forradalmi hullám, amely az évszázad során nyugatról kelet felé haladva szinte minden egyes országot felforgatott. E forradalmi hullám hozzájárult ahhoz a felfokozott hangulathoz, amely ahhoz szükségeltetett, hogy a nemzet 1848 márciusában Magyarországon is a sarkára állva megpróbálta megvívni a maga harcát az arisztokrácia egyeduralma ellen, valamint kiállt a nemzeti függetlenedésért. Noha a magyarországi forradalom kitörésének évfordulója csak Magyarországon munkaszüneti nap, az itt lezajló események nem csak a magyarokra vonatkoztak.

A forradalom lendülete Magyarországon a kezdeti sikereket követően némileg alábbhagyott, elegendő volt ahhoz, hogy az ország területén élő kisebbségekben is feltámadhasson a nemzeti érzet. Az eddigi jogaik, azaz az anyanyelvük többé-kevésbé szabad használata már nem volt számukra elegendő, önálló nemzetet szándékoztak létrehozni.

A különféle nemzetiségek ezen követeléseiket és az általuk megfogalmazott programjaikat egyrészt létszámukkal, másrészt pedig a Kárpát-medencében eltöltött múltjukkal indokolták meg. A liberálisabb nézeteket képviselő magyarok az érdekegyeztetés gondolatát sem tartották lehetetlennek, mely szerint ha a nemesség lemond származásából következő kiváltságairól, és az ország népét beemelik az alkotmány soraiba, úgy nemcsak a magyarok, de a kisebbségek is képviseltetve lesznek. Ebben az esetben viszont a kisebbségeknek le kellett volna mondaniuk a különülésre vonatkozó követeléseikről, ami a közhangulat miatt megvalósíthatatlan volt.

Tekintve, hogy ebben a korban Magyarország népességének többségét e nemzetiségek tették ki, nyilvánvaló volt, hogy az egynyelvű, egynemzetiségű ország eszményképe legalább annyira megvalósíthatatlan, mint a kisebbségek autonómiája. Ebből adódóan a magyarok és a nemzetiségek nem tudtak megegyezésre jutni, a magyar vezetőség elutasította a kisebbségek minden követelését. Egyebek mellett ezen ellentét vezetett ahhoz, hogy a bécsi udvar a magyarok ellen tudta fordítani a nemzetiségeket. Így az országon belül is széthúzás támadhatott, ami a szabadságharc bukásához vezetett.

Mezei Máté