A Suzuki Baleno kicsi és praktikus autó, főleg városban érzi jól magát

Tény, hogy sokan tőlem hallottak először a Balenóról, és akadnak olyanok, akiknek valami dereng a név hallatán, viszont nem bírnak visszaemlékezni, miért olyan ismerős. A Baleno először 1995-ben jelent meg a piacon, igaz, akkor még Suzuki Crescent névvel. S míg a Suzuki Vitarát vagy Swiftet Magyarországon gyártják, a Balenót egészen Indiából szállítják hozzánk.

Egyszerűen nagyszerű

Ami a külsőt illeti, láttam már szebb autót is. Nekem olyan átlagosnak tűnt. Beolvad a környezetébe, semmivel sem hívja fel magára a figyelmet. Annál nagyobb meglepetés ért beszállás után, az autó utastere ugyanis nagyon szépre sikeredett. Különösen mutatós a műszerfal kék megvilágítása. Kemény műanyagok dominálnak ugyan mindenütt, de mivel vezetés közben semmi sem nyikorgott, nincs miért kritizálni. Az egyszerűbb megoldások közé sorolandó például az, hogy az üléseket csak egy fokozatra lehet felfűteni, a könyöktartó kivitelezése pedig már a régmúlt időket idézi elénk, de mindennel együtt így is megfelelt. A Balenóról kétségkívül elmondható, hogy egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége.

A legmagasabb, tesztelt GLX felszerelésű modellben olyan extrákat kapunk, mint a sofőr előtti színes kijelző, amelyen azt is megnézhetjük, milyen nyomás nehezedik az autóra fékezésnél vagy gyorsuláskor – ez kicsit meglepő funkció egy 90 lóerős autónál, ám legyen.

Az érintőképernyős infotainment rendszert a Vitarából vették át, technikailag semmi sem zavart rajta, bár nem ártana, ha a képernyő kevésbé csillogna. Az autóban egyébként sok hely van, hátul a magasabb termetű utasok is kényelmesen elférnek, s bár a csomagtér első ránézésre aprónak tűnhet, alapban 355 literes, s ez nem a kategória legrosszabb mutatója.

Az autó olyan extrákat is tartalmaz, mint a Radar Brake Support, ami egyfajta vészfékező rendszer. Feladata, megállítani az autót egy váratlan akadály előtt. Sajnos a rendszer nagyon gyakran az út mentén leparkolt autókat is veszélyes akadálynaktekinti, így olyankor is fékez, amikor nem igazán kellene.

Az adaptív sebességtartó viszont nagyon pontosan működik, még akkor is, ha a tesztautót nem volt lehetőségem sztrádán kipróbálni, ugyanis mint menet közben kiderült, valamelyik kollégám korábban kicsit terepezett a kocsival, s enyhén széttrancsírozta, aminek köszönhetően a volán 120 km/órás sebességnél annyira elkezdett remegni, hogy gyakorlatilag képtelenség volt vezetni. Addig a sebességig viszont hibátlanul működött, ami jó, ugyanis a Balenót leginkább városban kell kipróbálni.

Városi forgalomban

A tesztelt modell motorházában az alap 1,2-es benzines négyhengeres erőforrás volt. Teljesítménye 66 kW (90 LE), a forgatónyomaték pedig 120 Nm. Ötfokozatos manuális sebességváltóval volt kombinálva, elsőkerék-meghajtással.

Bármennyire is gyengének tűnnek ezek az adatok, elhihetik, hogy az autónak kellő dinamikát biztosítanak. Városban, a szűk utcákon nagyon is praktikus és fürge a járgány, ehhez nagyban hozzájárul a súlya is, hiszen a Baleno csak 900 kilót nyom. Egyetlen hátránya, hogy míg alacsony fordulatokon halk, minél gyorsabban haladunk vele, annál zajosabb. 120 km/óránál szerintem már eléggé zavaró a hangja.

Ami a fogyasztást illeti, városban 4,5 literes átlagot sikerült elérnem, városon kívül 3,7 literen maradt az átlag 100 kilométeren. Mindezt úgy, hogy relatíve új modellről beszélünk, a motor még távolról sem volt befutott.

Összegezve és aláhúzva

Bár az autó nem tartozik a legszebbek közé, az elmúlt hónapok egyik kellemes meglepetése volt. Eltekintve a technikai problémáktól, amelyekről a gyártó nem tehetett, a Baleno nagyon kényelmes, praktikus városi kisautó. Ha az adott teljesítményt és méreteket nézzük, aligha találnánk jobbat a piacon. Egy szó mint száz, aki kisebb hatchbacket keres jó benzinmotorral, annak határozottan ajánlom, hogy próbálja ki a Suzuki ezen modelljét. Elvégre, ha szebb színben és tetszetős keréktárcsákkal fogják megvenni, még akár mutatós is lehet.