Nem tudom, honnan veszi az energiáját, de tény, hogy a pedagógiai jellegű publikálása, tanulmányok írása, közírói és közéleti tevékenysége mellett újabb kötettel jelentkezett Csicsay Alajos, mégpedig elbeszélésekkel, novellákkal.
A sérelmek prózája
Tematikailag a történelmi kort, a háborús éveket idős emberekkel, nagyapával megidéztető novellák teszik ki a kötet zömét, továbbá a rendszerváltás utáni időszak közéleti, több esetben hivatali, hivatalnoki világát megörökítő elbeszélések. Csicsay gyakran szerepelteti a magas tisztséget betöltő értelmiségieket, legtöbbször igazgatókat, kiknek egyéni és közösségi világát enyhe fuvallatként lengi be a politikum, s az erkölcsi megfelelés alapján vizsgálja és láttatja hőseit. Egy-két elbeszélés közvetlen a rendszerváltás előtti évekre, az elvtársak fénykorára világít rá, hol kritikusan, hol csipkelődő humorral.
Csicsay nyelvezetét a kifinomultság, a jól megválasztott szófordulatok, a pallérozottság jellemzi. Gyakoriak a növény- és állatvilágból átvett kifejezések elbeszéléseiben, olykor latin megfelelőik is felbukkannak. Egyes kifejezéseket a szereplők tudatlansága, tájékozatlansága érzékeltetésére szándékosan ferdít el, így lesz a virágbogárból az egyébként jól hangzó bogárvirág. Ugyancsak növénynév szerepel az általam legjobbnak tartott novellában, Az asszony és a katáng címűben. Egy fiatal házaspár látszólagos harmóniáját mutatja be a szerző. Látszólagos, mert hamar kiderül, hogy a férjtől a teljes hetekre való elutazás miatt elidegenedik a feleség. Otthonülőként, a férjet munkából váróként kiszolgáltatottnak és fölöslegesnek tartja magát. Könyvei mellett egyedüli társa marad az őt rendszeresen meglátogató együgyű Janika. Csicsay érzékletesen árnyalja a mezei virág és a feleség sorsát, magáramaradottságát. „Alsó virágai már mind elnyíltak. Az üde kékség az ágak hegye felé jár. Ki tudja, hány napja van még, s jövőre újra virít-e?”
Csicsay hősei nem buknak el, tetteik nem tragikusak, ők maguk mégis áldozatokká válnak. Koruk, neveltetésük, szemérmességük vagy erkölcstelenségük áldozataivá. A szereplőket vagy sérelem éri, vagy ők okoznak sérelmet. Mégsem véresen komolyak a Csicsay-történetek, van bennük szelíd humor, csipetnyi irónia, azaz minden, ami a történeteket ízesebbé és élvezhetőbbé teheti.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik nem hátborzongató sztorik, sem kalandos izgalmak, hanem nemes egyszerűséggel szólva hétköznapi történetek, visszaemlékezések és jóízű beszélgetések olvasására vágynak. (Csicsay Alajos: Hajnali álom, Lilium Aurum, 2003)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.