A rend és a lélek

Mint már eddigi írásaimból kiderült: sosem voltam a rend híve. A lakás bűzlött, mászott, mocorgott a szeméttől, halmoztam minden halmozhatót, csöppet sem zavart, hogy az ablakon nem lehet kilátni, hogy egyre fogynak a konyhai cuccaim (hiszen mosogatás helyett a végzetesen berohadt darabokat inkább kihajítottam), hogy már szinte belépni sem lehet. Ha valaki netán megjegyzést tett az állapotokra, kijelentettem, hogy én így érzem jól magam, nekem mindegy, mi vesz körül. Aztán most, év végén, mikor már tényleg kezdtem rendbe jönni, belém hasított a gondolat: annyi mindent kipróbáltam a hangulatom stabilizálásáért, a sötét démonok elűzéséért, miért ne próbálnék meg akár egy normális lakókörnyezetet kialakítani magam körül. (Álságosan fényezem magam, mintha az egész szabad akaratomból történt volna, pedig dehogy. Egy kedves berlini író ismerősömmel az ünnepekre lakást cseréltünk, és érkezése előtt egy héttel csapott belém a villám, hogy oké, nekem lehet, hogy megfelel, hogy nincs vécélehúzó, meg hogy feljön a víz stb., ám lehet, hogy ők nem így élnek, mi több, ezen a héten sem így szeretnének…) Szóval egy hétig ganéztam. 17 zsák szemetet távolítottam el az 50 négyzetméterről, szigeteltem az ablakokat, vettem ágyneműt, lakástextíliát (ágyneműtől a konyharuháig), sürögtek a szerelők, forgott a porrongy. Hatalmas ruhakészletemből ajándékozást csaptam, családom és barátaim nagy örömére, ezzel is növelve belső jó érzéseimet. (Persze, azóta Berlinből és az év eleji kiárusításokból megint duzzadt a kollekció…) Egyedül szegény cicám nem értette, mi a pálya. Hová bújjon, ha a szennyeshalmok nem hevernek összevissza? Hogy játsszon a tízcentis átmérőjűre duzzadt por- és szőrpamacsokkal? De aztán megtalálta a helyét, mint ahogy én is. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a külső rend hatni kezd, működik bennem. Van kedvem otthon lenni, otthon írni és gondolkodni, sőt, szinte már felkelni is. Persze, nem gondolom, hogy olvasóim bármelyikénél akkora trágyadomb lett volna valaha is, mint eddig nálam, de szerencsére talán nem ismerik az éveken át húzódó szörnyű depreszsziót sem! A szelektálást, válogatást, tisztogatást ettől függetlenül ajánlom. Én azóta tartom a kialakított szintet. És iszom a gyógyteáimat. Remélem, ez a lendület segít szeretni ezt az évet. Amit egyébként mindenkinek, saját démonai ellenében kívánok!