A populizmus a pénzről, a megszokott jóléti juttatásokról szól

Naser Khader: „A novemberben rám szavazók több mint fele fehér dán volt”.Fotó: internet A Szíriában született, arab anyanyelvű Naser Khader 2000-ben Anyanyelvi Díjat kapott választott hazájában, Dániában – „a dán nyelv és értékek terjesztéséért”. A Radikális Baloldal most 39 éves politikusa november óta a koppenhágai parlament első muzulmán vallású tagja. A bevándorlásról, a társadalmi integrációról, az idegengyűlöletről és a szeptember 11-e utáni világról beszélt a vele készült interjúnkban.

Egyes elemzők szerint a bevándorlás kérdése annyira központi kérdéssé vált a novemberi dán választásokat megelőző kampányban, hogy végső soron ez buktatta meg a szociáldemokrata kormányt. Egyetért-e ön ezzel a vélekedéssel?

A bevándorlás és az integráció, a társadalomba való beilleszkedés kérdése valóban a választási kampány legfontosabb témájává vált. Ez tulajdonképpen a most harmadik legerősebb politikai tömörülés, a Dán Néppárt „érdeme”; ők igyekeztek ezt minél erősebben tematizálni. De volt még egy fontos tényező. Nevezetesen szeptember 11-e. A sajtó és a közvélemény figyelme ugyanis e napot követően ráirányult az országunkban élő muzulmán szélsőségesekre, akik egyébként nagyon kevesen vannak.

Milyen reakciókat ébresztett a dán közvéleményben, amikor az amerikaiak gyanítani kezdték a terroristák kilétét? Be tud-e számolni muzulmánok, külföldiek elleni atrocitásokról?

Sokaktól hallottam a környezetemből, családi és baráti körömből, hogy a többségi társadalom megváltoztatta a viselkedését velük szemben. Valahogy „gyanúsak lettek”. Nehézzé vált muzulmánként létezni, azt hiszem, az egész Nyugaton. Hozzá kell tenni: október-november óta valamelyest enyhült a helyzet. Személy szerint engem ez nemigen érintett, de ezt annak tudom be, hogy politikai tevékenységem révén ismert személyiség lettem az országban.

A választási kampány ideje alatt sokan erős kézért kiáltottak, szigorú bevándorlási politikát követeltek. Mindamellett úgy tudom, Finnország után itt a legszigorúbb Észak-Európában. Hány muzulmán és külföldi él önöknél?

Mintegy 118 ezer, a muzulmán országokból érkezett bevándorló él Dániában. A külföldiek aránya összesen négy százalék az ötmilliós országban. Ebbe nem számítanak bele az Európai Unió tagállamaiból érkezők.

Két, a mai dán társadalommal foglalkozó filmet is bemutattak nemrég Magyarországon. A Születésnap és a Pizzakirály is arról szólt: nem könnyű beilleszkedni a kívülről érkezetteknek.

Tudja, minden társadalomban, és minden társadalmi osztályban vannak olyanok, akik nem szeretik a külföldieket. Dániában érdekes módon az idegengyűlölet ott a legerősebb, ahol a legkevesebb bevándorló él – jelesül a nyugati országrészben. Az ottani lakosok lényegében csak a televíziós tudósításokban látnak, hallanak külföldieket.

Mi jellemzi az ön választókörzetét?

Vegyes lakosságú környék Koppenhága keleti részén. Egyébként becslések szerint a novemberben rám szavazók több mint fele fehér dán volt.

Szót ejtettünk már a Dán Néppártról, amelynek vezetője különben arról híresült el, hogy kijelentette: átmegy az utcán a túloldalra, ha szembejön egy muzulmán. Ön szerint mennyire kell tartani ennek a most már harmadik legerősebb pártnak az előretörésétől?

Szélsőségesen nacionalistának, sovinisztának tartom ezt a pártot. Viszont nem tartom raszszistának abban az értelemben, ahogy a Le Pen-féle francia Nemzeti Front az. Itt a populista politika egyébként a pénzről szól, vagyis a lakosság által túlságosan is megszokott jóléti juttatásokról. Ezeket féltik. A lényeg benne a retorika. Nem hiszem, hogy a dán politika fő iránya eltér a jövőben a centrumtól. A mostani, jobboldali kormány is arra húz. A szélsőség térnyerésének itt nincs hagyománya. A velünk szomszédos országoktól eltérően Dániában még soha nem gyilkoltak meg bevándorlót raszszista indíttatásból.