Mudzsahidvilág Boszniában

Alija Izetbegovics. Máig sem tisztázták egyértelműen, vajon nem neki köszönheti-e bosnyák útlevelét a világon azóta részben szétszóródott egykori szent harcosok többsége. r 1992-ben akadt pesszimista kommentátor, aki megpendítette: lehet, hogy a Nyugat nagyon is időszerű balkáni beavatkozása azért várat magára, mert egyes fejlett országok vezetői korántsem tartanák elviselhetetlen sorscsapásnak, ha a szerbeknek és a horvátoknak sikerülne megosztozniuk Bosznián, e legészakibb muzulmán enklávén. ĺgy volt vagy sem, nem tudni, de tény, hogy a bosnyákok majd három éven át talpon maradtak, míg aztán a daytoni okmányok végül biztosították megmaradásukat.

Ezekből az időkből a bosnyákoknak két meghatározó élményük maradt. Az egyik, hogy a világ fegyverembargót kényszerítve rájuk előbb gyakorlatilag halálra ítélte őket, majd miután beavatkozott, tehetetlennek bizonyult a szerb terrorral szemben. Összesen kétszázezren haltak meg. Srebrenica közelében, amelyet a nemzetközi közösség menedékhelynek szánt, a szerbek hétezer mohamedán bosnyákkal (felnőttekkel, fiúkkal vegyesen) végeztek. A békefenntartók nem tudták megakadályozni a vérengzést.

A főváros, Szarajevó három éven át állta az ostromot, elképzelhetetlen szenvedések közepette.

A másik, amiről ugyancsak lehetetlenség megfeledkezniük, hogy azért a legsötétebb időkben, legnagyobb elszigeteltségük közepette is akadt, aki segített rajtuk: az iszlám világközösség. Pénzzel, iráni fegyverekkel, önkéntesekkel: Boszniába megérkeztek az iszlám szent háború, a dzsihád arab és más nemzetiségű harcosai, a mudzsahidek. Horvátország felől szivárogtak be, és eleinte állítólag csak kétszázan voltak. Utóbb meggyarapodván integrálódtak a bosznia-hercegovinai hadseregbe, amelynek végül már egész dandárját alkották. Alija Izetbegovics elnök tiszteletbeli parancsnoki címet viselt az Iszlám Lovagjainak Hetedik Dandárjánál, és máig sem tisztázták egyértelműen, vajon nem neki köszönheti-e bosnyák útlevelét a világon azóta részben szétszóródott egykori szent harcosok többsége. (A bosnyák állampolgársághoz törvényesen kétféleképpen lehetett hozzájutni: házassággal vagy a fegyveres erőkben vállalt szolgálattal; állítólag összesen tizenegyezer külföldi jutott bosnyák útlevélhez.) Ismeretes módon állítólag Oszama bin Laden is rendelkezik ilyen, Szarajevóban kiállított úti okmánnyal.

Amúgy a hit külföldi bajnokai rögtön megszegték Rasim Delics főparancsnok vonatkozó utasítását, és lerohantak egy katolikus kolostort. A közvélemény rettenthetetlen harcosokként emlékszik rájuk. A mudzsahidek aztán már nemcsak a frontokon keménykedtek: megverték az „illetlenül” öltözött bosnyák nőket, rárontottak a parkokban csókolózó párokra. Ők döntötték el, melyik elesett katona Allah ügyének mártírja (sáhid), következésképpen kinek a hátrahagyott rokonsága érdemes a támogatásra. A szaúdiak által küldött humanitárius juttatásokat az özvegyek csak „illő” muzulmán köntösben vehették át.

Az Alija Izetbegovics vezette Demokratikus Akció Pártja határozottan támogatta a fegyveres jövevényeket. Bosznia olyan országgá lett, ahol – s ezt a legfrissebb amerikai hírszerzési adatok is megerősítik – különböző iszlám szervezetek és terrorszervezetek aktivistái, talán bin Laden emberei is beolvadhattak a sziklás háttérbe. Szeptember 11-e óta az SFOR legalább tíz arab külföldit, nagyrészt egyiptomit és algériait fogott el. Többségüknek bosnyák útlevele volt. Adtak ki bosnyák állampolgárságú arab külföldit Horvátországnak és Franciaországnak is. Besics belügyminiszter annak a véleményének adott hangot, hogy hazájában több száz ilyen személy bujkál, és ígéretet tett valamennyiük kézre kerítésére és kiadatásukra is. Kategorikusan cáfolta viszont, hogy Boszniában terroristakiképző táborok működnének.

A főváros, Szarajevó három éven át állta az ostromot, elképzelhetetlen szenvedések közepetteFotók: internet Mint hírlik, a múlt hónapban Boszniában közelebbről meg nem határozott nyugati erők meghiúsítottak egy amerikai létesítmény elleni terrortámadást, és talán London és Washington szarajevói követsége is veszélyben lehetett, mert néhány napra kiürítették őket.

A World Trade Center lerombolása a balkáni országban általában együttérzést keltett, de a terrortámadást követő gyors amerikai reakciók nyomán ismét sok bosnyák feltette a kérdést: annak idején vajon miért nem siettek ennyire? (Akik eleve nem szimpatizálnak a nyugati nagyhatalommal, bizonyára ezt mondták: annak idején bezzeg nem siettek ennyire.)

Ilyenek is szép számmal vannak; a mozlim külföld 1995 után is sokat tett azért, hogy e tájakon tovább erősödjék az iszlám. Perzsa, szaúdi, indonéziai segítséggel Korán-iskolák, több ezer személyes mecsetek épültek. Ezenközben pedig – hogy, hogy nem – a vallási fundamentalizmus is megvetette a lábát. A Los Angeles Times riportere megszólaltatta egy újonnan épült szarajevói mosé imámját, aki úgy véli, hogy a 2000 férfi közül, akik péntekenként megjelennek az általa tartott istentiszteleten, körülbelül negyvenen vannak a radikálisok.

Az adományok áttételes következményeképpen új muzulmán generáció van kialakulóban, amely annyit mostanra megtanult, hogy nem illik beleártania magát a hazájukban tartózkodó külföldi hitsorsosok tevékenységébe. Ennek is következménye, hogy a muzulmán–horvát föderáció hatóságai csak nagy nehézségek árán tudnak a titokzatos idegenek közelébe jutni.

A mozlim indulatokat ugyancsak tüzeli, hogy az SFOR békefenntartóinak mindeddig nem sikerült elfogniuk a legsúlyosabb háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadzsicsot és Ratko Mladicsot, akik állítólag ma is Délkelet-Boszniában bujkálnak. (A Szerb Helsinki Bizottság vezetője állítja: Mladics Belgrádban él.) Szarajevóban akkreditált diplomaták szerint a bosnyákok egy jelentős részét a Nyugat mellé állíthatnák, ha a két, tömeggyilkossággal gyanúsítható szerb főembert kézre kerítenék.

A daytoni megállapodások értelmében a külföldi mudzsahideket elvileg egytől egyig el kellett volna hagyniuk a térséget, de mint Janet Bogue amerikai külügyi államtitkár-helyettes szeptember 15-én Szarajevóban nehezményezte is, erre mindmáig nem került sor. Emlékezetes eset volt, amikor tavaly nyáron csak nagy nehézségek és anyagi áldozatok árán lehetett eltávolítani Bocinjából, egy elhagyott szerb faluból az oda családostul betelepedett és távozni semmiképpen nem akaró, helyi megmozdulásokat szervező mudzsahideket. Az idén szeptember 20-án Stefo Leman szarajevói kormányszóvivő még elismerte, hogy ma is létezik kisebb mudzsahid közösség Boszniában.