A kondíció jelentős mértékben befolyásolja a fejőstehenek tejtermelését

A kondíciópontozás (Body Condition Scoring vagy BCS) egy jó eszköz ahhoz, hogy a tehenek és üszők energiafelvételét ellenőrizhessük. Ez egy szubjektív bírálat, amely gyors mérése az élő állat energiatartalékainak.

Független vizsgálatok bizonyítják, hogy a test tartalékainak mértékét a BCS jobban mutatja, mint az élősúly változása – Jan C. Plaizier, Brain.W. McBride, and Carlos Lamothe Zavaleta (1998). Számos szerző mutatta be a tanulmányaiban, hogy a kövér kérődző kevesebbet eszik, mint a sovány társa. Garnsworthy és Topps (1982) ugyanezt bizonyította be a tehén esetében is, kiegészítve azzal, hogy az elléskor soványabb tehén gyorsabban képes a szárazanyag-felvételét növelni, mint a kövér tehén. Báder Ernő és Muzsek András magyarországi szaksajtóban megjelent írása a témával kapcsolatos ismereteket foglalja össze, amit rövidítve ismertetünk.

Számtalan tanulmány hosszú sora bizonyította a kondíciópontszámok, a reprodukció és a laktációs teljesítmény pozitív kapcsolatát. Pedron et al. (1993); Waltner et al. (1993); Domecq et al. (1997) szerint a magas tejtermelésű tehenek mindig vékonyabbak, mint az alacsonyabb tejtermelésű társaik. Azt, hogy ez miért lehetséges, Veerkamp and Brotherstone (1997); Wildman et al., (1982) azzal magyarázták, hogy azok a tehenek, amelyek magas tejtermelésűek, közvetlenül több alkotórészt és kevesebb testtartalékot használnak fel a termeléshez a laktáció alatt, így folyamatosan alacsonyabb a BCS-értékük. 1968-ban a Cornell Egyetemen végezték a következő kutatást: 3 csoportot válogattak össze, amelyek csak az állatok kondíciópontszámában tértek el egymástól. Az első csoport 3,7-es, a második 4,1-es, míg a harmadik 4,5-ös kondíciópontszámmal rendelkezett a szárazonállás időszaka alatt. Ezután megvizsgálták, hogy a három csoportnak hogyan alakult a szárazanyag-felvétele és a tejtermelése az első 14 hétben. A kapott eredmények szerint a kisebb kondíciós pontszámmal rendelkező egyedek 1,5 kg-mal több száraz anyagot fogyasztottak el, és 1,8 literrel több tejet adtak, mint a kövér társaik. Más vizsgálatok szerint is ellés után a kisebb kondíciópontszámmal értékelt tehén gyorsabban képes növelni a szárazanyag-felvételét, mint a kövér társa. A magasabb szárazanyag-felvétel pedig valószínűleg magasabb tejtermeléssel is fog párosulni.

A soványabb tehenek perzisztenciagörbéjének csúcsa magasabb a kövérebb társaiknál. Egyes szerzők úgy találták (Kunz et al. – 1985), hogy a tehenek alacsonyabb kondícióval alacsonyabb csúcstejtermelésre képesek, viszont ezt a csúcsot tovább megtartják. Mások szerint. Jeffrey K. Reneau and James G. Linn (1989) a tehenek 3 fölötti elléskori BCS ponttal korábban érik el a tejtermelési csúcsot, és magasabb lesz ez a csúcs. A magasabb BCS-pontú tehenek relatíve alacsonyabb perzisztenciagörbét írnak le, mint az alacsonyabb kondíciójú társaik görbéi. A kövér tehenek alacsonyabb tejtermeléssel kezdenek, és ezt a lemaradásukat a laktáció közben sem tudják behozni.

A nem megfelelő takarmányozás és a magas tejtermelés következménye a testsúlyvesztés. A laktáció eleji testsúlyvesztésnél – átlagos tejtermelésnél – a testszövet-mobilizáció megfelel 7 kg tej termeléséhez szükséges energiaszintnek naponta. Más vizsgálatok szerint 1 pont vesztése a kondíciópontszámban 3200 MJ metabolikus energiafelhasználást jelenthet, viszont ugyanezen pont visszaszerzése már 6500 MJ metabolizálható energia bevitelét jelenti a takarmányon keresztül. A költségoldalról vizsgálva azt állapították meg, hogy egy 3 kondíciópontos egyed takarmányozási költsége feleakkora, mint egy másik egyedé, amelyet 1,5 pontról szeretnénk 3 pontra felvinni. A legtöbb szerző átlagos testsúlyváltozásnak a 42–55 kg-ot adja meg kondícióegységenként. Tehát ha az ellés után a 700 kg-os tehenünk 3,5 kondícióponttal indítja a laktációt, és hetven nap elteltével már csak 2,5-re bíráljuk állatunkat, akkor minden valószínűség szerint a tehenünk lefogyott 42–55 kg-ot.

Szakirodalmi adatok szerint az üszőknél elléskor az ideális kondíció 3,5 pontos, elfogadható a 3,0 és 4,0 pont közötti is. A szárazra állításkori kondíció az irodalmi adatok szerint akkor ideális a legtöbb szerző szerint, ha 3,5 pont, és elfogadható még a 3,0 és 3,5 pont között, de ettől kissé eltérő véleményekkel is találkozhatunk, így 3,5 és 4,0 pont közötti, valamint 3,0–3,75 pont közötti ajánlások is vannak, emellett 2,5 pontos szárazra állításkori kondícióról is olvashatunk.

A tehenészetekben dolgozó gyakorló szakemberek gyakran végeznek kondícióbírálatot. Csoportosításkor az aktuális tejtermelésen kívül a kondíciót is figyelembe véve alakítják ki az új tehéncsoportokat. A takarmányozás – főleg az energiaellátás – hatékonyságának ellenőrzésére is a kondícióbírálat adhat gyors információt. A tejtermelés csökkenésekor, állat-egészségügyi állapotromlás esetén szintén az egyik első lépés az egyedi vagy állományszintű kondícióbírálat.

Gyakori kérdés a tenyészetekben, hogy mennyi az ideális kondíciópont a laktáció végén, ellés előtt adott takarmányozási, tartástechnológiai és termelési viszonyok között adott fajtaösszetételt is figyelembe véve. Kérdéses továbbá az is, milyen erős összefüggés van a kondíció és a termelés között. Ezekre a kérdésekre szeretnénk megbízható válaszokat adni egy adott gazdaság adatai alapján.

A kísérletek Bicsérdi Aranymező Rt. tehenészeti telepén folytak. A vizsgálatokban 752 magas holstein-fríz vérhányadú tehén vett részt. A kondícióbírálatot az 5 pontos módszer alapján végeztük. A kondíciót az ellés előtt az előkészítőbe való bekerüléskor bíráltuk le. Vizsgáltuk az adott laktációs tejtermelést, majd bíráltuk a tehenek kondícióját a laktáció végén az ellés előtt. Először azt vizsgáltunk, hogy a laktáció végén hogyan alakul a kondíció, majd arra kerestük a választ, hogy az ellést követően hogyan alakul a következő laktációs tejtermelés az ellés előtti kondíció hatására. #gy a kondíció függvényében az első és második, a második és harmadik, valamint a harmadik és negyedik laktációs tejtermeléseket vizsgáltuk. Az eredmények alapján megállapítást nyert, hogy magas és jó tejtermeléssel az egyedek a laktáció befejezésekor sovány vagy normál kondícióval rendelkeznek. Sovány kondíció után a következő laktációban kisebb tejterméssel számolhatunk, mint a normál kondíció esetén. Ideális kondícióban lévő egyedek a 9100 kg-os tejtermelést a következő laktációba 732 kg-mal még emelni is tudják. Ilyen magas termelésnövekedés figyelhető meg 3,3–3,4 pontos kondíció esetében is, úgy, hogy az első laktációs tejtermelés valamivel kisebb. A gyenge első laktációs tejtermelés után figyelhető meg, hogy a laktáció végére a tehenek pluszkondícióba kerülnek (4,2–5,0 pont), viszont ez a pluszkondíció csaknem 1000 kg-mal jobb tejtermelést eredményez a 2. laktációban úgy, hogy ez a 2. laktációs termelési szint a legalacsonyabbak közé tartozik a többi második laktációs tejtermeléshez viszonyítva. A legnagyobb napi tejtermelésben a 2. laktációban az első laktációhoz képest a növekedés 4–10 kg között alakul.

Igen magas (9882–9980 kg) 2. laktációs tejtermelés után az egyedek az előkészítőbe 3,0 pont alatti kondícióval kerülnek. A magas tejtermelés és a gyengébb kondíció a 3. laktációban enyhe tejtermelés-csökkenésben nyilvánul meg. Magas tejtermelést realizáló egyedek 3,0–3,5 pontos kondícióval kerülnek az előkészítőbe, és ez a kondíció teszi lehetővé, hogy tejtermelésüket a 3. laktációban 315–760 kg-mal növelni tudják. Az ideálistól eltérő, de nem kövér kondícióra bírált egyedek 9023 kg-mal zárják termelésüket, melyet a következő laktációban emelni is tudnak. Itt is megfigyelhető, hogy az alacsonyabb termelés kövérebb kondíciót eredményez, de ennek a kövér kondíciónak köszönhetően az egyedek a 3. laktációban 1231 kg-mal növelik termelésüket. A legnagyobb napi tejtermelést vizsgálva megállapítható, hogy a gyengébb kondíció hatására a következő laktációban a legnagyobb napi tejmennyiség kismértékben csökken, vagy szinten marad. 3,3 pontos kondíciótól figyelhető meg, hogy a legnagyobb napi tej a 3. laktációban emelkedik úgy, ahogyan növekszik a kondíciópontszám, úgy lesz egyre nagyobb a legnagyobb napi tejtermelésben kapott különbség is. Kövér kondíciónál a legnagyobb napi termelésben a különbség már 7 kg.

A magas tejtermelés és gyenge kondíció hatására a 4. laktációban a tejtermelés 1457 kg-mal csökkent, ami legnagyobb napi tejtermelésben 6 kg-os csökkenésnek felel meg. A 2,6–3,5-ös kondíció-pontszám és a két egymást követő laktációs tejtermelés között egyértelmű összefüggések nem állapíthatók meg. Jó tejtermelés után a következő laktációban megfigyelhető tejtermelés-csökkenés és -növekedés is, akkor, amikor a két laktáció között lebírált kondíciót jónak tartjuk. A leggyengébb 3. laktációs tejtermelések azt eredményezik, hogy a kondíciópontszá-mok növekednek, és elérik a kövér kondícióminősítést. Itt is megfigyelhető, hogy a legkövérebb kondíciójú egyedek képesek a következő laktációjukban a tejtermelésüket nagymértékben növelni.

A kapott eredmények alapján összefoglalásképpen megállapítható, hogy az adott laktációs átlagokhoz viszonyítva magasabb tejtermelés után a laktáció végén a kondíció lényegesen gyengébb lesz, de az is megfigyelhető, hogy a magas termelés mellett kívánatos kondíciópontszámmal kerülnek az egyedek az elletőbe. Lényegesen gyengébb termelés után plusz-, valamint kövér kondíció figyelhető meg. Az ellés előtti kondíció a következő laktációs tejtermelést már nem befolyásolja ilyen egyértelműen, ha a termelést az adott laktáció átlagához viszonyítjuk. Gyenge és kövér kondíció után is lehet átlag alatti a termelés. Az ellés előtti kondíció a következő laktációs tejtermelést elsősorban annak függvényében befolyásolja, hogy az előző laktációt milyen színvonalon termelte végig. Gyenge tejtermelés után kövér a kondíció a laktáció végén, viszont a következő laktációban nagymértékű tejtermelés-emelkedés figyelhető meg. Magas tejtermelés és gyenge ellés előtti kondíció után a következő laktációban már számíthatunk tejcsökkenésre is. A kétszer vagy többször ellett tehenek esetében a kondíció vizsgálatára még nagyobb hangsúlyt kell fektetni. (agronapló)