A képeken ott az élet valósága

 

Nyolcvankilencben, az akkori lelkesültségen kívül, milyen szakmai indoka, célja volt képzőművészeink önálló szerveződésének? Elsősorban annak az évekre visszanyúló hendikepnek kisebbítése, fokozatos fölszámolása, hogy az ország magyar nemzetiségű képzőművészei az elvárhatónál sokkal kevésbé tudtak alkotásaikkal jelen lenni a széles körű nyilvánosság előtt. Teszem azt: éppen úgy kapni különböző megrendeléseket, mint a velük egyidejűleg főiskolát végzett és tehetségben is azonos, egyenrangú szlovák művésztársaik. Emellett ’89 eufóriájában azt éreztük, hogy akad egymásnak egyéb mondanivalónk is, hogy ideje megbeszélni a helyzetünkből eredő egyedi gondjainkat. Azon kérdéseket, amelyeket másokkal nem tudunk megtárgyalni, egyszerűen tudatosítottuk, hogy szükségünk van egy saját szervezetre.A teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!