<div>Oros László életútja, alezredesi rangban nyugdíjazott katonai pályafutása, főként azonban már-már a múzeumi szobák patinaillatát idéző házi kollekciójának évtizedekre visszanyúló története finoman szólva is kalandos.</div><div> </div>
Egy hadmérnök, aki megszállott könyvgyűjtő
Ezt az amolyan kis múzeumnak is tekinthető Bibliotheca Pro Patriát annak idején Ozsvald Árpád – miután itt jártakor körbepillantott – kisriportjai egyikében egy elvarázsolt kastély titkos szobájának titulálta. Ön viszont hivatása javát szép sarzsit elért katonatisztként töltötte, indokolt hát a kérdés: mi a nyitja gyűjtőszenvedélyének? Az őszinte érdeklődésen kívül nemigen tudok más érvet felhozni. Bár azt sem tagadom, hogy a tiszti egyenruha szintén tetszett. Huszonöt éves voltam és friss diplomával, hadnagyi rangban Turócszentmártonban befejeztem a katonai főiskolát, amikor egy alkalommal, még 1977-ben, édesapám villanyszerelői tudásában bízva itt jártak nálunk a szülői házban Fónod Zoltán és Dobos László. A szakmai dolgok megbeszélése után odaléptek az akkor még szerény könyvtárunkhoz, és Dobos Lászlónak föltűnt, hogy az ő egy szál kötetét leszámítva könyveink között éppen a hazai magyar írók és költők művei hiányoznak. Talán ez az enyhén számonkérő megjegyzés volt az, ami elindította bennem a könyvek iránti valóban szenvedélyes érdeklődést. És ami máig fogva tart. Mi kell ahhoz, hogy abban a világban, amelyben manapság végképp minden a pénzről szól, fönn tudjon maradni egy ilyen nagyszabású könyvgyűjtemény és a múzeumi hangulattól sem idegen „duplagarázs”? Ha válaszolhatok tőmondatban: óriási elszántság. A könyvek télen is megkívánják a 18-19 fok körüli szobahőmérsékletet, és hát a fűtőolajat nekem sem adják ingyen. De nekem ez a könyvekkel körülbástyázott miliő az egyetlen szenvedélyem, a nyugdíjamból erre nem sajnálom a pénzt. Mások támogatása pedig annyi, hogy a kiadóktól, a szerzőktől ingyen, esetleg kedvezményesen megkapom az új könyvek egy-egy dedikált tiszteletpéldányát. Ami pedig nem újonnan megjelent kötet, azt az antikváriumokban, könyvpiacokon és börzéken igyekszem megszerezni. Az utóbbi helyeken, szerencsémre, mostanában szinte hihetetlenül jutányosan lehet könyv- és okiratgyűjtőként kincsekre lelni. Budapesten így vettem meg például Jászai Mari és Fedák Sári dedikált könyvét, Lehár Ferenc autogramját, Blaha Lujza saját kezűleg aláírt fényképét!A teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2013. 11.19.
„Azért vannak biztató jelenségek is...”
2013. 10.14.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.