A jó házasság alapjai négy pontban – 2. rész

1. Társra találás

2.A legfontosabb szövetség

3. Ragaszkodás

4. Egy testté levés

Nézzük tovább részletesen.

GONDOLKODÁS CSARNOKA

3. Ragaszkodás

Az előző pontban (a Családi Körben március 12-én) azt részleteztem, hogy a jó házasság elhagyással indul, amikor az ember elhagy mindent és mindenkit a szerelméért. Fontos igazság viszont, hogy semmi értelme sincs az elhagyásnak, ha az ember nincs felkészülve az egy életen át tartó ragaszkodásra. A társra találást és a legszorosabb szövetségkötést a ragaszkodás kell, hogy kövesse és elmélyítse.

A ragaszkodás több mint a hűség, hiszen nem csak annyit jelent egyszerűen, hogy az ember hű a másikhoz, hanem azt is, hogy ragaszkodik hozzá, vágyakozik rá, igényeli a másik társaságát, közelségét. Érdekli a véleménye, a gondolatai, az érzései. A ragaszkodás intenzívebben fejezi ki azt, hogy soha el nem hagylak, mint a hűség, hiszen a hűség tisztán morális tényező, míg a ragaszkodás a morális tényezőn túl érzelmi is.

4. Egy testté levés

A szerelmespár, miután lélekben összeforrt – értelmi, érzelmi oldalaik egymásba simultak –, testben is eggyé lesz. Az „egy testté levés” bibliai fogalom, és a szexualitásra utal. Az olyan szerelmi együttlétre, ami a lélek egybeforrása után jön létre. A szerelemnek ez a területe a legmélyebb és legbensőségesebb, de csak akkor valósul meg, ha nem hiányoznak az előfeltételei és nem cserélődik fel a sorrend.

Valamennyi eddig megemlített szempont előfeltétele, és valamennyi megelőzi a sorrendben. Ha valaki ugyanis nem a nagy Ő-t találta meg, ha a szerelmespár tagjai nem tudnak mindent elhagyni a másikért és olyan szövetséget kötni, ami a legszorosabb ember és ember között, hogyan tudnának ragaszkodni egymáshoz?

Ha így áll a dolog, a szexualitásban sem fogják átélni és megtapasztalni azt a mélységet, mely benne rejlik. Talán ez az egyik fő oka annak, hogy miért van ennyi kudarc a szerelem és a házasság terén. A közfelfogás ma felcseréli a sorrendet, és egyáltalán nem veszi figyelembe a „hozzá illés” szempontjait.

A partnerek még alig ismerik egymást, s már megtörténik az „egy testté levés”. Még se ragaszkodás, se a másikért mindent elhagyni tudás nincsen, amikor már szexuálisan eggyé lesznek. Ha viszont hiányoznak az előfeltételek, honnan tudnák, hogy egymáshoz illenek-e? Honnan tudnák, hogy képesek-e ragaszkodni egymáshoz, hogy akarnak-e ilyen szoros szövetségben élni? Sehonnan!

A szexualitás után

jönnek a bajok vagy a kudarc, mert mindketten önzően a saját kielégülésüket keresték, s mivel ez csalódáshoz vezetett (elmaradt a beteljesülés), kudarcként kerül élményeikbe az, aminek a legdrágábbnak kellene lennie. Vagy, ha sikeres volt az együttlét, a vágyakozást összekeverik az igaz szerelemmel, a másolatot a valódival. Később, amikor megmutatkoznak a bajok, a felek rájönnek, hogy nem egymáshoz illők, sőt egyáltalán nem ragaszkodnak egymáshoz. A kapcsolat széthullik, jön egy másik kapcsolat, majd újabb és újabb. Ez pedig lelki elsivárosodáshoz vezet. Ezért (a saját érdekünkben) nem szabad felcserélni a sorrendet, mely a következő:

1. Megismerés, vajon illik-e hozzám az illető szellemileg, lelkileg? Erotikus vonzalmat érzünk-e egymás iránt? Morálisan vonzó-e a másik jelleme? A nagy Ő-re találtam-e benne?

2. Képesek vagyunk-e a másikért mindent és mindenkit elhagyni, hogy a legszorosabb szeretetközösségben éljünk majd hátralevő életünkben?

3. Tudunk-e ragaszkodni a másik emberhez egy egész életen át?

Ha minden kérdésre igennel felelünk, csak akkor szabad a testi kapcsolatra térni. Ilyenkor ugyanis már nem érzi idegennek magát az ember a másik karjaiban. Ilyenkor már a legdrágább és legszentebb állapot a szexualitás, amikor felei valóban nem kettő, hanem egy testté válnak az együttlétkor. Ha ez a sorrend felcserélődik, vagy elemei hiányoznak, „csak holttestek ölelkeznek”, ahogy Bhatrihari mondta.

Jó tanácsok a jó házassághoz

1. Önállóság

az képes a házasságra, aki értelmi, érzelmi és anyagi szempontból önállóvá és éretté vált egy új család megteremtésére. Képes mindent és mindenkit a házasság prioritása alá rendelni.

2. Ragaszkodás

kialakult benne a ragaszkodás, amely nem tűri el, hogy a kapcsolat ne örökre szóljon.

3. A hozzá illésnek megfelelés

hasonló az érdeklődési területük, és nem különbözik a világnézetük!

lelkileg hasonló a beállítottságuk

erotikus vonzalmat éreznek egymás iránt

morálisan hasonló szinten vannak (hasonló dolgokat mondanak igazságosnak és becstelennek)

4. Kölcsönös személyiségismeret

Kölcsönösen tudatában vannak a másik gyengéinek, hibáinak, ezek nem érintik az összeillés kritériumait (!), ezekkel együtt vállalják és szeretik egymást, és kölcsönösen segítik a gyengeségekben megerősíteni a másikat és hibáiból megtisztulni. Jól mérték fel a helyzetet, ami azt jelenti, hogy a segítséghez megvan az erejük, az elhatározásuk és a tehetségük (képességünk) is!

Néhány tiltó tanács

1. Tilos részvétből, menekülésből vagy bizonytalanságból házasodni!

2. Tilos megházasodni azért, mert:

u megszánjuk az illetőt, aki szerelmével ostromol bennünket, és mi képtelenek vagyunk neki nemet mondani,

megsajnáljuk, mert testileg vagy lelkileg, szellemileg sérült, és úgy gondoljuk, így tesszük boldoggá a fogyatékos embert.

3. De ugyanígy menekülésből is tilos házasodni! (Ha például egy ifjú lány vagy fiatalember azért házasodna meg, hogy ezzel elmeneküljön a rossz családi légkörből, vagy így meneküljön egy reménytelen szerelem elől.)

4. Tilos összeházasodni azért, hogy így oldjuk meg a lakáshelyzetünket, az anyagi szükségletünket, a gyerekünknek anyát vagy apát találjunk, és még sorolhatnám. Ez mind-mind érdekházasság, ami a korábbiak ismeretében tilos, mert ez a szerelem megtaposása.

5. Végül tilos megházasodni akkor és mindaddig, amíg bizonytalannak érezzük magunkat döntésünkben! Ha kell, a házasságkötő teremből vagy a templomból kell visszafordulni, de semmiképp nem szabad bizonytalansággal szívünkben házasodni!

Tudom, hogy sok mindent kell átgondolni, mérlegelni egy házasságkötés előtt, de ezeket mindenképp muszáj, hiszen a saját életünk és boldogságunk múlik rajta! (zsolo)