A halál csillaga

A közlés önmagában nem szenzációs, hogy a Marson elegendő víz volt az élet kialakulásához, még ha egykori élő szervezetek nyomait egyelőre nem is találták a bolygó felszínén dolgozó robotjárművek. A víz jelenlétét már régóta sejtették a kutatók. Ugyanakkor biztos, hogy újabb lökést ad a vörös bolygó kutatásának, s tovább fokozza az emberek érdeklődését a Föld szomszédja iránt – miközben ez az érdeklődés a történelem során mindig is jelen volt, sőt időnként egészen fantasztikus méreteket öltött. Őseink számára a Mars egész egyszerűen „mitikus” bolygónak számított. Több okból: egyrészt az égbolt egyetlen olyan bolygója, amely szabad szemmel is vörös színben pompázik, másrészt nagyon sajátosnak, időnként lelassulónak, megállónak, sőt visszafordulónak látták mozgását. Nem véletlen, hogy az egyiptomiak csak úgy beszéltek róla, mint „az égitest, amely hátrálva mozog”. Az ókori emberek különböző istenek megtestesítőjének gondolták a bolygót: a babiloniak a „halál csillagának” nevezték, a görögök pedig – akárcsak a rómaiak – a háború istenét látták benne. Egyébként a Mars nevet a rómaiak adták neki.