A hagyomány kötelez

Főleg Slovenský Grobban, ahol augusztus végétől 17 porta mellett üzemelő véndéglátóipari egységben kínálják a sajátosan elkészített sült libát. – Községünk libasütői közül többen céhet alakítottunk, a céhtagság egyben a minőséget szavatolja – közli Dana Kisslingová elnök. A céhtagságot persze nem adják ingyen, a jelentkezőnek legalább három évig üzemeltetnie kell kisvendéglőjét, s állnia kell a többiek rajtaütésszerű ellenőrzését is. Követelmény a kellemes környezet, a hagymányos módon készített libasült és nem utolsó sorban a szíves látás. Az meg nem lehet nagy gond, hiszen a libasültről híres községben évente vagy 10 ezer libát fogyasztanak el a vendégek. A pecsenyekedvelők pedig általában ahhoz a házhoz térnek vissza, ahol elégedettek voltak a kínálattal.

A Jajcaj családban minden a ludak körül forog, a libasütés családi hagyomány. – Édesanyám vendéglője nagyon híres volt, kislány koromban – ősztől tavaszig – a konyha volt a játszóterem. Libákat akkoriban már nem tartottak a faluban, a tavat parkká alakították. Amikor nagyobb lettem, az volt a dolgom, hogy a falu szélén leállítsam és leszóllítsam a gyalogosokat és a személyautókat, majd libapecsenyére invitáljam őket. Annak idején csak a péknek volt megfelelő kemencéje, a megsült libákat, hogy ki ne hűljenek, dunyhák között, az ágyban tartottuk. Én már persze villanysütőt használok, de csak annyi libát sütök meg, amennyit előre megrendelnek. Szerintem a frissen sült liba az igazi – mondja a gazdasszony. – A legfontosabb a minőségi hízott liba. A legjobb ludakat a Galántai járásban, Vágselylye környékén, pontosabban Pereden tömik számunkra. A legfinomabb pecsenye 7 kilós libából készül. Előtte persze besózva fél-egy napig pihentetjük, másféle fűszert nem igényel, de mielőtt elhelyezzük az agyagtepsiben, tejjel kenjük be. Némi vízzel aláöntve 3-3,5 órás sütést igényel, ám megfordítani csak másfél óra után szabad. Sütés közben folyamatosan leöntjük róla a zsírt, máskülönben megégne.

Az Érsekújvári járásból származó Helena Minarovičová párja szülőfalujában sajátította el a libasütés csínját-bínját. Házában és a kerti vendéglőben 11 éve fogadja a vendégeket. Nála nem kell előre megrendelni a libát, persze előfordulhat, hogy libapecsenye helyett egyéb ínyencségekből lakhat csak jól a vendég. – Nálunk odahaza, de a magyarlakta vidéken sem egyben, hanem darabokban sütik a libát. Gyermekkoromban biztosan ezért nem szerettem, mert így száraznak tűnt. Nálunk a ropogósra sült libabőr alatt vékony zsírréteg bújik meg, úgy az igazi. Visszatérő vendégeink között sok a magyar, s libaszállítóink véleménye is az, hogy sehol nem olyan ízletes a libapecsenye, mint községünkben.

Tótgurabban a libamájat előételként kínálják, a ropogós sültet és a libazsíros laskát kézzel „illik” fogyasztani. És ha jó borral öblítjük le, a zsíros falatok nem ülik meg gyomrunkat.