A gép, amely megdobogtatja a férfiszívet

Az 1901-ben készült Mercedes Simplex évtizedeken keresztül volt az országutak királynőjeAzt viszont kevesen tudják, hogy az első, modern értelemben vett autó névadójának, konstruktőrének, de még gyártójának sem volt köze a Carl Friedrich Benz által alapított gyárhoz. Hogy mégis miként jött össze e különös frigy, az már a történelem lapjaira kívánkozik.

Hatgyermekes családban látta meg a napvilágot 1846. február 9-én. Kisfiúként a család szülővárosát, Heilbronnt elhagyva Stuttgartba költözött. Boldog gyermekkorának szörnyű családi tragédia vetett véget: tízévesen árvaságra jutott. A reménytelen helyzetből a Stuttgarter Anzeiger hirdetése segítette ki: ebben tehetséges fiatalok támogatását ígérte a Reutlingi-barátok háza. A jótékonysági szervezet vezetője és az iskola igazgatója, Gustav Werner felfigyelt a fiatal Maybach műszaki érdeklődésére, támogatta is ez irányú tanulmányait. Tizenkilenc éves volt, amikor megismerkedett a világ első négykerekű autójának szabadalmaztatójával, Gottlieb Daimlerrel, aki már ekkor gépmeghajtású kocsiról álmodozott. Csakhogy volt egy bökkenő: a kor divatos gőzgépei túl nehézkesek voltak közúti járművek meghajtásához. 1867-ben Nikolaus August Otto viszont szabadalmaztatta a róla elnevezett belső égésű motort, majd megalapította a fejlesztésére és gyártására szakosodott Gasmotorenfabrik Deutz vállalatot. A jóbarátságba került két autómániás azonnal felvételét kérte a gyárba.

A saját igazát körömszakadtáig védő, nyakas Daimler azonban hamarosan összetűzésbe került a gyáralapítóval, így 1882-ben elhagyta a vállalatot, saját családi háza kertjében felszerelt műhelyben folytatta a munkát. Néhány hónap múltán Maybach is követte őt. Otto nem sokáig búslakodott; meggyőződése volt, hogy a motormeghajtású kocsi szabadalmát is megszerzi.

A 20. század legnépszerűbb járműve

Végül minden másként történt. 1895 végén derült égből lecsapó villámként érte a hír: egy számára ismeretlen kutató, Carl Friedrich Benz szabadalmaztatta gépmeghajtású autóját. Benz fekvő helyzetű, kis fordulatszámú motort készített, amelyet egy háromkerekű kocsiba szerelt. Az újabb meglepetés sem maradt el: a kertvégi sufniban szorgoskodó Daimler–Maybach-páros két hónap múltán ugyancsak szabadalmaztatta négykerekű járművét, amelyet nagy fordulatszámú, kéthengeres benzinmotorral szereltek fel. Ezzel a tettükkel Benz és Daimlerék megalkották a huszadik század legnépszerűbb járművét – amit persze ekkor még nem lehetett tudni. Annál is kevésbé, mivel nagyon kis hatásfokkal működött, ráadásul semmivel sem volt gyorsabb egy lovaskocsinál.

Már a kezdeteknél eldőlt, hogy Maybach diktálja a fejlődés irányát: míg Benz szíjáttételt használt, ő bevezette a fogaskerék-áttételt. Hagyományos fa kocsikerék helyett acélkerékkel látta el járművét. Gépkocsija az 1889-es párizsi világkiállítás fő attrakciói közé tartozott. Ez a bemutató adta egyébként a döntő lökést a francia gépkocsiipar beindításához.

Daimler a siker láttán két barátjával megalapította 1890-ben a Daimler-Motoren-Gesellschaftot. Bár Maybach lett a gyár főkonstruktőre, a tulajdonosok közé nem vették be. Sejthető volt, hogy hamar összeakad a bajsza az új üzlettársakkal. Ennek hatására a következő évben elhagyta a vállalatot. Kísérleteit saját lakásán folytatta. Daimler viszont előrelátóbbnak bizonyult Ottónál: nyitva hagyta a kiskaput barátja felé, sőt anyagi segítségét is felajánlotta a fejlesztésekhez. Ennek köszönhetően 1892 őszétől Maybach már a Hermann szállodában folytatta fejlesztési munkáit.

Hamarosan kiderítette, megsokszorozhatja a gépjármű teljesítményét, ha megoldja a folyamatos benzinadagolást, valamint tökéletesebbé teszi az égést. Az előbbit, az úszódobos porlasztót – népszerűbb nevén karburátort – 1893-ban szabadalmaztatta. (Tőle függetlenül Csonka János gépész és Bánki Donát budapesti egyetemi tanár is megalkotta. A későbbi műszaki fejlődés döntötte el, hogy végül is Maybach neve került a köztudatba.) A motor hatásfokát nagy felületű hűtővel és ventilátorral növelte. Hamarosan szabadalmaztatta a ma is használatos szendvicshűtőt. Ezzel megnyitotta az utat a modern autógyártás felé.

A sikerek láttán Daimler – társai kapálózása ellenére – 1895-ben visszavette barátját a céghez, ismét főkonstruktőri állásba helyezve őt. A legjobbkor. Feltűnt ugyanis Emil Jellinek, a motorok szerelmese, aki ráadásul az autók eladásából kívánt megélni. Négy év alatt három autót is lecserélt. A legutolsóval, a Benz gyártmánnyal sem volt megelégedve. Ezért 1897-ben meglátogatta a Daimler gyárat, hogy rendeljen egyet a kéthengeres, hat lóerős Maybach tervezte autóból, amelyet októberben át is vett. Néhány hónap múltán ismét megjelent: reklamált, hogy túl lassú a kocsi, mindössze huszonnégy kilométeres sebességgel ment. Az ő kérésére szerkesztette meg Maybach a nyolc lóerős Phoenix motort, amely negyven kilométeresre növelte a kocsi végsebességét. A próbák után rendelt belőle tíz darabot, amellyel Nizzában autószalont nyitott. A következő évben pedig már huszonkilenc darabot kötött le. Közben az új termék népszerűsítésére autóversenyekre is benevezett. Az 1899-es, egyhetes futamot a tízéves Mercedes lánya nevét viselő autóval nyerte meg. El is nevezték őt Monsieur Mercedesnek. 1900-ban Jellinek döntő lépésre szánta el magát: egyszerre harminchat kocsit rendelt. Ez mai szemmel nézve semmiség, hiszen egy modern autógyárban fél óra alatt készül el ekkora széria, akkoriban viszont hihetetlenül soknak számított. Maybach számára nyilvánvaló volt, ehhez a kézi gyártás teljes átszervezése szükséges. Megtervezte a préselt alvázas szériakocsit, amelyet harminchat lóerős motorral látott el. De volt Jellineknek egy feltétele: az új terméket kislányáról nevezzék el! Külön hangsúlyozta a márkanév találékonyságát: a Mercedes spanyolul bájost jelent. ĺgy született meg a csupa báj meseautó, a világ első, mai értelemben vett gépkocsija. Jellinek zseniális üzletembernek bizonyult: alig fejezték be első megrendelésének teljesítését, ismét harminchat autót rendelt. (Az arányok érzékeltetése miatt érdemes elmondani, hogy mai értékben ez tízmillió eurót jelent.) Ezzel Daimler vállalata az autópiac élére tört. De ezt a gyáralapító már nem érhette meg: 1900 márciusában elhunyt.

Szárnyal a Mercedes

Maybach zsenijének köszönhetően a vállalat szárnyalni kezdett: az 1901-es nizzai autóverseny minden kategóriáját az új Mercedesek nyerték. Maybach a vevők igényeit maximálisan figyelembe vette: nyolc, tizenegy, tizenkét, tizenhat és huszonhárom lóerős típusokat is tervezett. Sőt ekkor született meg a negyven lóerős Mercedes Simplex is, amely évtizedeken keresztül az országutak királynője volt. Egyik, ma is működő, 1902-ben gyártott példánya megtekinthető a gyár stuttgarti múzeumában. Jelenlegi ismereteink szerint ez a világ legrégibb, működő Mercedese. A siker hatására Daimler fiai 1902-ben a Daimler–Mercedes márkanevet szabadalommal védették le. A világhírnév kikényszerítette, hogy márkajelet is alkossanak. Paul és Adolf Daimlernek eszébe jutott, hogy édesapjuk deutzi működése idején egy képeslapot küldött nekik, amelyen háromágú csillaggal jelölte meg szálláshelyét. Mivel ekkor már olyan terveket szövögettek, hogy földön, vízen, levegőben átveszik a vezetést a gyár termékei, e háromágú csillag lett a védjegyük. A kör pedig Püthagorasz óta a tökéletesség jele. Egyébként 1909-ben a négyágú csillagot is védelemmel látták el, ez az oka annak, hogy csupán 1989-ben jelenhetett meg egy másik vállalat, a DASA termékein.

Az ember azt várná, hogy a zseniális tervezőt, akit a franciák Roy des Constructeurs-nek, vagyis a konstruktőrök királyának neveztek el, a vállalat vezetői a tenyerükön hordozták. Az ellenkezője történt: összefogtak ellene, féltékenyek voltak a sikereire, végül pedig leváltották. A megbántott, megkeseredett Maybach 1907-ben otthagyta azt a gyárat, amely neki köszönhette felemelkedését és világhírnevét.

Ezúttal is talpra állt: amikor 1908-ban kigyulladt és lezuhant Ferdinand Zeppelin gróf LZ 4 márkajelű léghajója, azonnal jelentkezett nála, felajánlva, hogy új, nagy teljesítményű motort tervez számára. A következő évben megalakult a Luftfahrzeug-Motoren-GmbH Bissingen vállalat. Maybach ezúttal már igazi üzletemberként lépett fel: feltételül szabta, hogy a részvények húsz százaléka az ő, további húsz százaléka Karl fiáé legyen. Sőt fiát kineveztette a cég műszaki igazgatójának. Ismét intenzív munkába kezdett, amelynek eredményeképpen megszülettek a modern Zeppelin léghajók; ezek a második világháború kitöréséig csaknem negyvenezer utast szállítottak Európából az Egyesült Államokba.

Az autótervezéshez is hű maradt: 1922-től luxuskocsikat is gyártottak, nyíltan vállalva, hogy a híres Rolls-Royce márka babérjaira törnek. 1926 júniusában még tanúja lehetett a két konkurens cég, a Benz és a Daimler egyesülésének.

Nyolcvankét évesen tervezte meg a világ első tizenkét hengeres, V motorral felszerelt Maybach 12 DS luxuskocsiját, amely a következő év szenzációja lett. Ennek sikerét még megélhette: 1929. december 29-én hunyt el.

Személyében az autóipar legnagyobb tervezője távozott. Munkáját mi sem dicséri jobban, minthogy az utóbbi százöt évben legyártott húszmillió Mercedes gépkocsi fele napjainkig is az országutakat rója.