A császárverő Thököly Imre

Időnként feltűnnek olyan értékelések, amelyek szerint Thököly Imre személyes példájával és nevelési módszereivel hozzájárult mostohafia, II. Rákóczi Ferenc szellemi gyarapodásához, későbbi szabadságharcának kirobbantásához. A megállapításnak van valóságalapja, egy azonban biztos: nem nevelte felesége, Zrínyi Ilona gyermekét, hiszen alig ismerte. Csupán néhányszor találkoztak. Nem mintha Thököly nem szerette volna, csakhogy a kor zaklatott körülményei ezt nem tették lehetővé. Magyarországon háború dúlt. A küzdelem első számú hadvezére épp Thököly Imre volt. Mivel sikeres hadjáratban elfoglalta szinte az egész Felvidéket, olyan hatalomra és gazdagságra tett szert, hogy saját pénzt is veretett. Zrínyi Ilonával kötött Habsburg-ellenes szövetsége egyben egy sírig tartó szerelem kezdetét is jelentette. A daliás hadvezér halálosan beleszeretett a 14 évvel idősebb, férfias bátorságú nőként emlegetett szépasszonyba. Hogy mennyire igaz nejének jellemzése, arra a legjobb bizonyíték feleségének egyik levele: „Ha asszonyember vagyok is, Munkácson meg mertem őket várni.” (A két hírhedt hadvezért, Caraffa és Caprara tábornokot.) A köztük levő gyengéd viszonyról ugyancsak Zrínyi Ilona egyik levele tanúskodik: „Akár gyalog is felkerekednék utánad, hogy egymást vigasztaljuk, és együtt legyünk, mint Isten akarja, együtt viseljük a keresztet.” Erre épp a két zsoldosvezér miatt nem kerülhetett sor. Pontosabban: csak jó néhány év múlva valósulhatott meg az aszszony vágya. A szerelmesek 1682. június 15-én fogadtak örök hűséget egymásnak. Két hét sem telt el, Thököly ismét hadba vonult, hogy elfoglalja Kassát, Eperjest, és hatalmát egészen a Vág vonaláig terjeszsze. A következő évben a török seregek egészen Bécsig hatoltak, ostrom alá is vették a császárvárost. Szövetségesük, Thököly Imre ugyancsak hadba vonult, ahova magával vitte a hétéves Ferencet is. Úgy gondolta, személyes példája jó hatással lesz a gyermekre, aki édesapját nem is ismerte. Csakhogy a kaland hajszál híján balul sült el: az oszmán hadak csúfos vereséget szenvedtek; visszavonulás közben találkoztak a Pozsony melletti Cseklésznél állomásozó Thököly seregével. A nagy kavarodásban, a visszavonulók és üldözők közötti csetepatéban a későbbi nagyságos fejedelem hajszál híján a fűbe harapott. Mivel Thököly támogatói is sok esetben ingadoztak a pogány török és a Habsburgok között, megingott a porta bizalma a magyar hadvezér iránt. Ekkor Thököly elkövette azt, amit egy édes mostoha aligha tenne: túszként ajánlotta fel a kis Ferencet a török szultánnak, hogy ezzel is biztosítsa hűségét iránta. Zrínyi Ilona ezúttal is méltó volt hírnevéhez: megakadályozta a politikai alkut. Olyannyira, hogy a munkácsi vár védésekor Ferenc mostohaapja helyett édesanyja példájából merített ihletet későbbi küzdelmeihez.

De Thökölynek a töröknél is rosszul állt a szénája. A szultán rövid időre még börtönbe is vetette. Ennek hatására a szabadságharc több vezetője átállt a Habsburgokhoz, Buda 1686-os ostrománál már a törökök ellen harcolt. Bár végül is sikerült tisztáznia magát, hogy csak a felesége miatt alkudozott a császáriakkal, még egy kisebb hadsereg vezetését is rábízták, a továbbiakban már nem tudta érdemben befolyásolni az eseményeket. Nevelt fiával teljesen elvesztette a kapcsolatot. Ferenc édesanyjával a munkácsi várban tartózkodott, ahonnan csaknem három évi hősies ellenállás után Bécsbe, majd Prágába került. Thököly erejéből a későbbiekben csak annyira futotta, hogy elfogta Heister tábornokot, akiért visszakapta imádott feleségét.

Bár még megválasztották erdélyi fejedelemnek, a törökök egyre csökkenő hatalma miatt ezt a címét hamarosan elvesztette, majd a szultán belső száműzetésre ítélte. Konstantinápoly Galata negyedében élt a továbbiakban Zrínyi Ilonával. Megérte ugyan a Rákóczi-szabadságharcot, de semmilyen befolyást nem tudott rá gyakorolni. 1705. szeptember 13-án hunyt el; hamvait 1906-ban szülővárosában, a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.