A Café X és én

Ha valaki második kötetének azt a címet adja, hogy Café X, lehet gyanakodni, hogy valami köze lehet a kávéházi világhoz. Ha mindközben hat éve szétnyilatkozza a médiát, hogy készülő regényének is Café X lesz a címe, akkor a gyanú már-már megalapozottnak tekinthető. Majd ha ráadásul kiderül, hogy készülő lemezének is ezt a címet adja, akkor a mániákus jelzőt is a szerző neve elé lehet illeszteni. Pedig kezdetben a címadást a véletlen inspirálta. Huszonöt éves lehettem, éppen Észtországban kirándultunk Bea barátnőmmel, az észt kultúra elkötelezett híveiként. Vettem ott egy lemezt, az Untsakad nevű együttestől, aminek teljesen a rabja lettem. Akkoriban azért, észt szakos lévén értettem is valamit a nyelvből, és kedvencen a Carramba című dal lett. Carramba egy spanyol káromkodás, a dal maga pedig egy füstös kocsmában játszódó szerelmi történetről szól, ahol kések rántódnak elő, ám a végén a szerelmespár megbékélten táncolja végig az éjszakát. Akkoriban épp nagyon szerelmes voltam, és nagyon sokat utaztam, a dal – úgy éreztem – rólam szól. Csak éppen az én füstös kocsmám szét van szórva a világban, nincs neve, örökké változik, és mintha mindig csak keresném a nyugvópontot, melynek már neve is van. ĺgy született Café X című versem, az örökké változó helyekről, ahol hol megpihenek, hol épp csak benézek, és menekülök is tovább, legyen a kocsma-kávézó Londonban, Szicíliában, Berlinben vagy éppen Budapesten, és hívják Carrambának, Zoschnak, vagy Libellának. És mivel mindig úton vagyok, nem vagyok sehol sem, épp, mint a Café X, és igazándiból nyomom sem marad. Nagyon megtetszett a hasonlat, gondoltam, hogy utazásokról, szerelemről, képzelt évről szóló verseskötetemnek frappáns címe lesz. De akkor már írtam a regényt. És vajon miről? Ugyanarról. Logikusnak tűnt, hogy a címet megtartom. Meg tetszett az az ötlet, hogy egy verseskötet és egy regény azonos címmel jelenjen meg – ilyenre, úgy tudom, nem volt még példa az irodalomban. És közben jött a lemez ötlete – és azt gondoltam, lehet ezt még tovább ragozni. Ami nem fér versbe, prózába, azt majd Jimmy után - dalban mondom el. Az első felkért zenekar rögtön jelezte, hogy ők a Café X című versemet zenésítenék meg. Hopp, gondoltam – ez már a sors keze. Hamarosan megírom a Café X című drámát, majd forgatókönyvet, majd…. A Café X-ben az a csodálatos, hogy tényleg bárhol lehet. Egy a lényeg: lehessen kapni sört és kávét, rá lehessen gyújtani, és bármikor le lehessen lépni. Közben kiderült, hogy létezik valóban egy X kávézó, az interneten bukkantam rá. A fantáziámnak kedvező, távoli vidéken van, ahogy tehetem, ellátogatok oda. Most úgyis fotózni tanulok, lefényképezem azt a helyet is, és hamarosan rendezek egy Café X kiállítást is, melynek a katalógusa szintén a Café X nevet viseli majd…