Így láttuk a futballévet - III. rész

Az év játékosa:
Robert Lewandowski
Az év csapata:
Ajax Amsterdam
Az év edzője:
Jürgen Klopp
Az év meccse:
PSG–Manchester United 1–3, BL-nyolcaddöntő
Az év pozitívuma:
Mind a Bajnokok Ligája-, mind az Európa-liga-döntőben angol csapatok játszottak.
Az év negatívuma:
A magyar és a szlovák válogatott gyenge szereplése az Eb-selejtezőkön. Szerintem egyik csapat sem jut ki az Eb-re, bár ez csak márciusban derül ki...

Az év játékosa:
Alisson Becker, mert kapusok rulez! Azok közül pedig, akiket rendszeresen láttam játszani, Martin Jedlička.
Az év csapata:
Liverpool
Az év edzője:
Peter Hyballa. Gegenpressing! Rock and roll!
Az év meccse:
Cracovia–DAC 2–2. Állva néztem végig azt a meccset a krakkói Cracovia-stadion sajtótribünjén, mert ha leültem, nem láttam az asztal mögül a pálya legalább egynegyedét (egy meg nem nevezett év edzője mindig szívat, hogy „méter-tizenkettő” vagyok, hát ott úgy éreztem, igaza lehet), az asztal fölé hajolva gépeltem. Egész nap a meccs lázában égtünk, annyira vártuk a csodát, és a második percben úgy tűnt, hogy ez a csoda szépen elúszik… És nem úszott el mégsem, és megtörtént mégis. A tudósítás végi jegyzőkönyvben az utolsó pillanatig úgy hagytam: „Továbbjutott: XXX” (nekünk is megvannak a babonáink), és amikor végre lefújták, remegő kézzel írtam be, hogy D-A-C, annál a három betűnél többre már nem maradt volna erőm. Végig vigyorogtam az autóban hazafelé, ahogy az őzeket elriasztandó dudálva száguldottunk át a Tátrán, azzal a boldog érzéssel: az EL soha nem érhet véget.
Az év pozitívuma:
Egy régi terv és egy nagy álom vált valóra azzal, hogy a Gombaszögi Nyári Táborban szép számú közönség előtt beszélgethettem Marco Rossival, a magyar válogatott szövetségi kapitányával. Mindezt úgy, hogy éjjel háromra értem haza Krakkóból, és másnap még Gombaszögön is totális flow-ban nyomtam. Ez a két nap így egymás után annyi energiát adott, hogy azóta is abból élek.
Az év negatívuma:
A rimaszombati futball körüli gondok, politikai okokból végrehajtott személyi változtatások, az A csapat gyenge idénykezdete, az utánpótlás leépítése.

Az év játékosa:
Virgil van Dijk. Ha évtizedenként jut egy Aranylabda a védőknek, már jónak számít. A 2010-es éveknek vele kellett volna zárulnia.
Az év csapata:
Romantikusoknak az Ajax – nekem is.
Az év edzője:
Jürgen Klopp
Az év meccse:
Ahogy a tartalékos Liverpool lemosta a Barcelonát.
Az év pozitívuma:
A Ferencváros Európa-liga-szereplése.
Az év negatívuma:
Ernesto Valverde szárnyaszegett vergődése a világ egyik legjobb keretének az élén.

Az év játékosa:
Lionel Messi, mert még mindig kiszámíthatatlan a pályán, soha nem tudni, mit követ el a következő pillanatban. Pedig gyötrik, faragják, rángatják, de így is a legjobb tud maradni. Úgy virtuózkodik, mintha folyton a futballtrónon ülne, pedig három évig hiányzott róla. Ezalatt talán visszagondolt gyerekkorára, amikor Rosarióban játék közben kőből és faágból építette az erődítményeket. Építőmester a futballpályán is.
Az év csapata:
A Liverpool FC. Nem azért, mert szurkolok a Vörösöknek, hanem azért, mert legmagasabbra törtek idén az angol döntős európai klubszínpadon. És van egy Szalah-juk, aki még decemberben is egy parádés salzburgi góllal tudott megajándékozni.
Az év edzője:
Nem szoktam figyelni a kispadokat. Jobban érdekel a pálya széli edzői mutatvány, a ketrec nélküli tigrisek pályára törési kísérletei. Peter Hyballa egész jól űzi ezt a műfajt, DAC-elődje, Marco Rossi a komolyság megtestesítője, de engem legjobban mégis Pavel Hapal szakálla zavart. Az év edzője cím helyett neki adnám az év szakálla címet.
Az év meccse:
Mindig az utolsó a legemlékezetesebb. December elején volt egy rangadó az NB I-ben, a listavezető Ferencváros a második Puskás Akadémiát fogadta, és nem tudta legyőzni (2–2). Nem ez az európai csúcs, de magyarországinak tetszett. Amíg tálcán kínálták a helyzeteket Zubkovnak a felcsútiak, nem voltak gondban az Európa-ligába belefáradt zöld-fehérek. De a szünetben Hornyák Zsolt, a köbölkúti származású vezetőedző közbelépett, s úgy ráhördült akadémiás légiósaira, hogy azok addig ostromolták az FTC kapuját, míg nem lett egyenlő az állás.
Az év pozitívuma:
Tart a DAC-mámor, összekovácsoló, hangulatgerjesztő és közönségszórakoztató a lelátón, eredményes a pályán. Apró lépések előre.
Az év negatívuma:
Hiába várom a csallóközi gyerekeket a DAC első csapatába. Talán túl sokat akarok? Nekem egy is elég, csak legyen.

Az év játékosa:
N´golo Kanté (Chelsea). Kanté ádáz harcot vívott Sadio Manéval ezért a címért, de éljenek mindörökké az alacsony focisták!
Az év csapata:
Liverpool. Arsenal-drukkerként is inkább a Liverpool meccseit néztem az elmúlt hónapokban, ha a két csapat egyidőben játszott. Ez azért sokatmondó.
Az év edzője:
Jürgen Klopp.
Az év meccse:
Liverpool–Barcelona 4–0. Katartikus meccs volt. Már az első percektől kezdve benne volt a levegőben, hogy különleges dolgok történhetnek.
Az év pozitívuma:
Bevezették a VAR-t, és hirtelen sokkal kevesebb lett a rossz bíró.
Az év negatívuma:
Néha a VAR is érthetetlen és rossz döntéseket hoz.

Az év játékosa:
Robert Lewandowski. A Bayern München lengyel támadója óriási formában van, sorra döntötte meg a Bundesliga-rekordokat, és a Bajnokok Ligájában is elért pár mérföldkövet: többek között ő az első európai játékos a BL-történetében, aki egynél többször szerzett mesternégyest, és a leggyorsabb mesternégyes is az ő nevéhez fűződik. Ráadásul a lengyel válogatottban is szárnyal. Teszi mindezt sztárallűrök nélkül, szerényen. Nálam ő az év játékosa.
Az év csapata:
Számomra minden évben a Juventus lesz az év csapata. Azonban, ha objektíven nézem az évet, választhatnám a Liverpoolt is, amely BL-t nyert, vagy az Ajaxot, amely csodaszép focit játszott a BL kieséses szakaszában, és kiejtette a Realt és a Juventust is (fájdalmas sóhaj…). De az év csapata nálam a Southampton, amely hazai pályán 9–0-ra kikapott a Leicestertől  az angol bajnokságban. A blama után a játékosok és az edzői stáb első lépése az volt, hogy jótékonysági célokra ajánlották fel bérüket, így próbálták első lépésként visszaszerezni a szurkolók bizalmát. Így is lehet, nem kell mindig kifogásokat keresni (igen, rád nézek, magyar közeg).
Az év edzője:
Legyen Jürgen Klopp, mert nincs jobb ötletem. És Ralph Hasenhüttl, a Southampton jótékonykodó mestere.
Az év meccse:
Juventus–Atlético Madrid, Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő visszavágó, amelyet az olaszok 3–0-ra nyertek, miután az első meccsen idegenben kikaptak 2–0-ra Simeone csapatától. Massimiliano Allegri utolsó éveinek egyik legjobb teljesítményét nyújtotta az Öreg Hölgy. Kőkemény védekezés, pontosság és precizitás jellemezte az olaszokat. Ráadásul a szünet utolsó pillanataiban a kamera ráközelített Ronaldo arcára, olyannyira eltökélt volt, és annyi fanatizmus áradt belőle, hogy nem lehetett kétség, a Juventus megfordítja a párharcot. Az már más kérdés, hogy a szezon további részében már nyoma sem volt ennek az eltökéltségnek, és a jó játékkal is adós maradt a csapat.
Az év pozitívuma:
Szakmai szempontból kiemelkedő volt a 2019-es évem. Azonban mind közül a legemlékezetesebb a spliti túra volt, a Horvátország–Magyarország 2020-as Eb-selejtező. Arról, hogy a magyarok gyenge játékkal, simán, 3–0-ra kikaptak a horvátoktól, most ne beszéljünk. A horvát szurkolók meccs előtti fiesztájáról viszont érdemes, ahogy a spliti stadion látképéről is, ahogy mögötte a nap alámerül a tengerbe. Illetve az új Puskás Aréna átadója. Vagyis a stadion, a maga monumentalitásával.
Az év negatívuma:
Az év meccsének beharangozott Magyarország–Szlovákia 2020-as Eb-selejtező. Jól játszottak Szalaiék, mégis kikaptak, ezzel el is úszott a továbbjutás….

Az év játékosa:
Marc-André ter Stegen. Valverde hálát rebeghet kapusának, hogy minden Barca-meccsen bemutat 1-2 hatalmas bravúrt, amivel meccsben tartja csapatát.
Az év csapata:
Szívünk zöld-fehér, e két szín mindennél többet ér. Azaz Fradi, mint mindig, indoklás nélkül.
Az év edzője:
Jürgen Klopp. Nem mintha a BL-győzelem smafu lenne, de féltávnál veretlenül vezetni a Premier League-et, 13 ponttal megelőzve a Leicester Cityt – gut, very gut.
Az év meccse:
Nem tudok választani, melyik BL-elődöntő visszavágója volt élvezetesebb: a Barca kivégzése a Pool által (4–0) vagy a Tottenham–Ajax szédület.
Az év pozitívuma:
15 év után európai kupa csoportkörében szerepelt a Fradi, ráadásul az utolsó fordulóig volt esélye a továbbjutásra.
Az év negatívuma:
Walesben újra a korábban megszokott esélytelenség és tanácstalanság a (majdnem) sorsdöntő Eb-selejtezőn.

Az év játékosa:
Andrés Iniesta
Az év csapata:
Liverpool FC
Az év edzője:
Jürgen Klopp
Az év meccse:
Tottenham–Ajax 3–2
Az év pozitívuma:
Elkészült a Puskás Aréna.
Az év negatívuma:
A szlovákok kifütyülték a magyar himnuszt, a magyarok pedig a szlovákot.

Az év játékosa:
Virgil Van Dijk
Az év csapata:
Liverpool
Az év edzője:
Erik ten Hag
Az év meccse:
Liverpool–Barcelona 4–0
Az év pozitívuma:
BL-győztes lett a Liverpool.
Az év negatívuma:
A Liverpool egy ponttal lemaradt a bajnoki címről.

Az év játékosa:
Virgil van Dijk.
A Liverpool 28 éves holland középhátvédjének oroszlánrésze van csapata Bajnokok Ligája-győzelmében és az együttes őszi menetelésében.
Az év csapata:
A BL-győztes Liverpool, amely brillírozik az őszi Premier League-meccseken, és utcahosszal vezeti a tabellát.
Az év edzője:
Jürgen Klopp. Beérett a Pool 52 esztendős német trénerének a munkája. Tizennégy év után BL-t nyert a csapat, és várhatóan három évtized után angol bajnok lesz.
Az év meccse:
A Chelsea–Arsenal (4–1) bakui Európa-liga-döntő, amelyen kedvenc csapatom Eden Hazard vezérletével lelépte az ágyúsokat.
Az év pozitívuma:
A DAC remek bajnoki szereplése, a Hyballa-legénység a történelmi sikernek számító második helyen zárta a Fortuna Liga 2018/19-es idényét, és ősszel ott folytatta, ahol tavasszal abbahagyta. Chelsea-szurkolóként pedig nagy örömömre szolgál, hogy a Frank Lampard vezette csikócsapat látványos támadófocit játszik.
Az év negatívuma:
Hogy a magyar válogatott mindkét Szlovákia elleni Eb-selejtezőjét elvesztette, és nem jutott ki egyenes ágon a kontinensviadalra.