Két férfi, egy eset

„Európa rettegett kapitánya” (A Time magazin Matteo Salviniről)

A májusi európai parlamenti választás fő témáját Matteo Salvini bevándorlásellenes olasz csúcspolitikus délről, míg Orbán Viktor magyar miniszterelnök kelet felől erősíti. A két „rosszfiú” budapesti találkozása új fejezetet nyitna az EU politikájában, a központosítás helyett a nemzetállami alapú társulás ideológiája felé. 

„Azért félnek tőlem és Orbántól, mert mi a családot, a munkát és a biztonságot állítottuk a politika központjába… Veszélyben vannak a keresztény gyökerek, és ha nem teszünk ellene, akkor feladjuk magunkat, és Európa iszlám kalifátus lesz.” (Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter) 

Salvini mumus az európai baloldal és a németek dominálta jobbközép erők szemében. Ő már nem kelet-európai kisállamok hangos frontembere, vele az új szelek betörtek a régi unióba. Salvini dinamikus, mobilizál, vitázik, keményen fogalmaz – és szövetségeseket keres a jobboldal újraszervezésének jegyében. 

„Salvini szöget vert a bevándorláspárti politikusok koporsójába, és Magyarország ugyan kisebb szöggel, de szintén csatlakozott ehhez a művelethez.” (Orbán Viktor miniszterelnök) 

A jobboldal újraértelmezése, szalonképes jobbra tolása Orbán fő törekvése az európai pártpolitikai porondon. Otthon a Fidesszel a centrumba helyezte magát, a baloldal és a Jobbik közé, Európában viszont a hagyományos jobboldali és baloldali nagy pártok ideológia közeledésével (különösképpen a meghatározó német modellt tekintve) űr keletkezett a radikálisabb, szitokszóval populista erők és nézetek számára. Az értelmezések harca a néppárti jobboldalon folyik a vezető eszméért. Liberális jobbközépbal vagy konzervatív fordulat, ez a tét. 

„Egy Salvinivel való találkozó rossz jel. Európában nincs és nem is lehet semmilyen együttműködés a jobboldali populistákkal.” (Markus Söder, a CSU elnöke) 

A legnagyobb kihívás a legnagyobb pártcsaládot érte a migráció ügyén keresztül: a Néppárt meggyengülhet, ha Fidesz méretű tagoktól szabadul meg, ugyanakkor a néppárti politikai szövetség már jó ideje a centrumból bal felé tekint, oda köti több érdek. Ennek az uralkodó középvonalnak tehát óvnia kell táborát a radikalizálódástól, mert azzal vezető szereplői elveszíthetik döntő befolyásukat. A képlet jelen pillanatban az, hogy a régi jobboldal jobbra zárt, balra nyitott, mert ennek látja nagyobb politikai hasznát, ide köti szocializációja, értékrendje is, gazdasági érdekei mellett. 

„Átmeneti időszakban vagyunk. A hazafias pártok tulajdonképpen átvették az eredeti, hagyományos konzervatív pártok helyét. A hagyományos konzervatív értékek nagyon is életben vannak még az Európai Unió országaiban, de az elit már nem képviseli őket.” (Marcel de Graaff, a Nemzetek és Szabadság Európája EP-képviselőcsoport holland társelnöke) 

Orbán Viktor alighanem helyesen ismerte fel közép-európai történelmi tapasztalatok birtokában, hogy egy régi világ megint leáldozóban van. Átélte és megnyerte a háborút saját országában az elkorhadó szocialistákkal szemben, s most ugyanúgy veti bele magát a küzdelembe az elaggottnak vélt európai liberalizmussal szemben, amely ma már bal- és jobboldali középpártok képében vált uralkodó eszmévé. A nagy kérdés az, hogy a Salvini–Orbán tengely győztes csata előtt áll-e – vagy még csak egy, valamikor győzelemmel is kecsegtető hadjárat elején. 

„Ki dönti el, mely politikák »populisták« és melyek »egészségesek«?” (Ivan Krastev bolgár politikai gondolkodó)

A fogalmak használatáért, újraértelmezéséért folyik a küzdelem. A populizmus ma egyszerre ijesztő kifejezés a demagóg felelőtlenség szinonimájaként, ugyanakkor hívószó az érzés számára, hogy a demokratikus politika visszatér a választók közé. A bevándorló rémképe csak ürügy: májusban szavakba csomagolt politikai gondolkodásmódokról dönt Európa.