Végre itt a bimbós kel

ÚJ SZÓ-TIPP

Bimbós kelünk derék növény módjára tette a dolgát, sőt az idén igazán kitett magáért: egyméteres tövét tetőtől talpig bimbók borítják már jó ideje, s alig bírtuk kivárni az első fagyokat, hogy mintát vegyünk belőle. Merthogy finomabbak az apró kis kelbimbók, ha a fagy picit megcsípi őket. Megjegyzendő, hogy a télálló fajta télen is folyamatosan szedhető.

A két tőről begyűjtött termés bő fél kilogrammnyi volt; teljesen megkopasztottuk a szárakat, melyeken nemcsak alul, hanem a tetejükön is szépen fejlett bimbók sorakoztak. Sőt, az ősszel elcsípett szárvég is körbebimbózódott. (A bimbós kel tetejezését azért végezzük, hogy a szár ne nőjön az égig, hanem ehelyett a felső bimbók is kellően kifejlődjenek.)

A káposztaféléknek ez a kedves fajtája nagyon hálás zöldség, fehérje-, ásványianyag- és vitamintartalmában felülmúlja minden káposztaféle értékeit. Nagy szénhidráttartalma (6,1 gramm 100 grammban) révén jelentős energiaforrás: 206 kJ, szemben a karalábéval (160 kJ), a kelkáposztával (142 kJ), a fejes káposztával (130 kJ) vagy a karfiollal (121 kJ).

A miniatűr káposztára emlékeztető termés akkor friss, ha élénk zöld és kemény – sárga foltosat ne vásároljunk, ebben ugyanis már sem C-vitamin, sem béta-karotin (az A-vitamin előanyaga) nincs. Tárolása: hideg, sötét helyen (hűtőben) napokig megőrzi frissességét. Csak közvetlen felhasználás előtt mossuk meg, külső, szárazabb leveleit is ekkor távolítsuk el. Rövid ideig és fedő nélkül főzzük (lefedve kénes gázok gyűlnek össze a fedő alatt); a legjobb, ha hálóban vagy szűrőben tartva egy-két percre forrásban levő vízbe merítjük: az egyenletes puhulás végett keményebb tönkjét előzőleg kereszt alakban bevágjuk. Az eddigi kutatások szerint fogyasztása védelmet nyújthat az emlőrák ellen, gátolja a már kialakult emlő- és méhrák terjedését a szervezet más részei felé, továbbá segíti a vastagbél- és a gyomorrák megelőzését.

Termesztését tekintve nem túlságosan igényes, de trágyázott földben bővebben terem. Fontos, hogy sok fényt kapjon, a bimbóképzés időszakában, valamint szárazabb időben pedig sok vizet, bár mélyre hatoló gyökereinek köszönhetően a kisebb szárazságokat könnyen átvészeli. Betegségre, csakúgy, mint más káposztatársai, erősen hajlamos, főként a káposzta-levéltetű támadhatja meg. Háztáji kertben általában másodnövényként (újhagyma, retek, saláta után) ültetjük, palántázással, de lehet helyrevetéssel is, később ritkítva sorait. Az egyes palánták közti távolság legalább 70 centiméter legyen. Ápolása kimerül a szokásos talajmunkával: porhanyítás, gyomlálás, öntözés. Csakúgy, mint a leveles kelnek, földben hagyott gyökérnyaka tavasszal olykor újra kihajt, s az ezeken növő kis zsenge levélképződmények szintén letörhetők s fogyasztásra alkalmasak. (b)