Római vakáció

A Szenczi Molnár Albert Alapiskola pedagógusai 46 felső tagozatos tanulóval indultak idén Rómába, a helyi káplán, András atya vezetésével. London és Párizs után ismét egy európai nagyváros következett a szenci alapiskola utazási listáján.

A szervezés nehéz volt, hiszen igyekeztünk költséghatékonyan megoldani az utat, hogy sokan eljöhessenek velünk, és bevallhatjuk: 240 euróból megoldani ezt a kirándulást művészet volt! (Az utazási irodák árajánlatai közt a legolcsóbb 320 euró volt.) De belefért minden: a bécsi út autóbusszal, a vonat – couchette – reggelivel, a háromnapos közlekedési bérlet, a szállás reggelivel, vacsorával és két belépő időpontra: a Colosseumba és a Vatikáni Múzeumba.

A bécsi Hauptbanhofra autóbusszal mentünk közösen, majd beszálltunk a saját hálókocsinkba, tíz órakor pedig takarodót hirdetve bezártuk a kupék ajtaját. Másnap kényelmesen megreggeliztünk, és a római főpályaudvarra, a Terminire érve már várt bennünket Gergely Izabella, aki Szencről származik, és felajánlotta segítségét iskolánknak a helyi problémák megoldásában. Elindultunk Rebibbia megállóra, a szaleziánusokhoz. A puritán szállás szép tiszta volt, végtelenül kedvesek voltak velünk. Aznap megnéztük a Colosseumot, bekaptunk egy pizzát, majd – mivel esett – megtekintettük a Szent Pál-székesegyházat, este pedig a Fontana di Trevit. Eszméletlenül sok ember volt mindenütt, nagyon kellett figyelnünk egymásra. Csütörtökön a Vatikán következett: reggel csak egy órácskát (a szokásos 2-3 helyett) sorakoztunk a Szent Péter téren, hogy bejussunk a Szent Péter-bazilikába, ahol a csoport kettévált: az egyik fele (kb. negyvenen) felment a kupolába (másfél órás lépcsőzés!), a másik fele alaposan megnézte a bazilikát. Innen irány a Vatikáni Múzeum labirintusa: a csodálatos termek között a Sixtus-kápolna.

Előny volt az időpontkérés, hiszen nem kellett három-négy órát sorakozni mindenhova, de korlátot is szabott, mert tartani kellett hozzá magunkat. A vacsora remek volt, a pasta (tészta) után grillezett rozmaringos csirke.

Pénteken az Angyalvár, az Angyalok hídja, egy kicsit a dolce vita hangulata és ebéd a Piazza Navona téren, majd a Pantheon, végül „kis” gyaloglással a Spanyol lépcső. Innen már Korpás Lilla repült Budapestre, hiszen másnap a Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntőjén vett részt (6. helyezést ért el, a száz pontból 97-et elérve, a legjobb felvidéki eredményt nyújtva).

Csak a vonat nem indult. Előbb 20, majd 60, 90, 110 perces késést jeleztek. Miután azonban a diákjaink felrobbantották a vonatozó Kanizsával az olasz youtube-ot, az igazgató néni pedig minden hatóság idegeit, mégiscsak lett vonat! Ennek legalább annyira örültek az olaszok, a személyzet, mint mi is, hogy mindenki mosolyogva szállt fel: irány haza! Segítettünk a személyzetnek kiosztani a párnákat, a vizet, majd mehettünk aludni. Reggelire lett forró csoki, és az olasz vasúttól külön csokicsomag elnézésképpen...

Már csak két balesetet kellett kikerülni Pozsonyban, és végre hazaértünk. Dolce vita ide vagy oda, mindenütt jó, de legjobb otthon... Hatalmas teher esett le rólunk, amikor hazaértünk, hiszen a kísérő pedagógusok és szülők elsődleges feladata a gyerekek védelmének, egészségének a biztosítása, mindamellett azonban a tartalmas program elengedhetetlen egy tanulmányi kiránduláson.

Hálás köszönet minden kollégának azért, hogy figyelt ránk, András atyának a vezetésért, Gergely Izabellának a rengeteg segítségért, Ági mamának, Mónika, Jolika és Karin néninek a felügyeletért, a gyerekeknek a csodálatos magaviseletért. Ennek a hatvan embernek az élete részévé vált Róma.

Matus Mónika