Írónak lenni nézőpont – író-olvasó találkozó Cserna-Szabó Andrással a Selye gimiben

A lendületes, humorral gazdagon fűszerezett, ugyanakkor tartalmas beszélgetés fő témája Cserna-Szabó András írói pályájának alakulása, illetve műveinek különös világa volt. Cserna-Szabó András felolvasta egyik rendkívül szórakoztató novelláját is, mely hatalmas sikert aratott a diákok körében. A felolvasás után lehetőségünk nyílt feltenni kérdéseinket, illetve dedikáltatni.

Az Európai írók napja, ez a Magyarországon régóta ismert projekt napjainkra már heteken át tartó rendezvénysorozattá nőtte ki magát: ennek köszönhetően érkeztek iskolánkba az íróvendégek is.

Cserna-Szabó András írói világa már az első találkozáskor a közvetlenség örömével hat, szinte azonnal belopja magát az olvasók szívébe, hiszen mind nyelvezete, mind világképe közel áll a diákos, játékos életfelfogáshoz. Magyarország egyik legnagyobb és alighanem legjelentősebb független irodalmi egyesületét, a Szépírók Társaságát sem kellett sokáig reklámozni, hiszen hamar rájöttünk, hogy szinte minden általunk ismert és olvasott jelentős író a szervezet tagja.

A beszélgetésen részt vevő diákok figyelme azért is fokozottan élénknek bizonyult, mert írói ambíciókkal rendelkező diákokból sincs hiány gimnáziumunkban, és ki ne szeretne műhelytitkokat ellesni, írói fogásokat eltanulni a profiktól? Ki ne szeretne olyan szellemesen, könnyeden, mégis tartalmasan írni, mint például Cserna-Szabó András, a Mérgezett hajtűk, a Zerkó, Attila törpéje vagy a Puszibolt nevezetes szerzője, aki még a Budapest Nagyregény projektben is részt vett?

Cserna-Szabó András az írást egy belső kényszernek nevezte, és egy súlyos függőséghez hasonlította. Majd megosztotta velünk egyik megdöbbentő tapasztalatát, mely szemléltette az írói elme félelmetes működését. Arról mesélt, hogy a fejében saját anyja halálos ágya mellett is mondatokat gyártott, úgy érezte, nem tud teljesen részt venni a gyászban, mert elméje azon járt, hogy hol lesz majd készülő szövegében a bekezdés, és hogy miként kéne átírnia anyja utolsó mondatait.

Talán csak azt sajnálhatjuk, hogy Czinki Ferenc írói munkásságáról kevés szó esett: A pozsonyi metró című könyvét például Pozsonyban írta ösztöndíjasként. Reméljük, hogy a gimnáziumban még sok hasonló rendezvényre kerül majd sor.

 Csehy Flóra