Szegregált valóság

<p>A roma közösségeket integrálni kell, ez stratégiai érdek. A kérdés az, hogy hogyan. Együtt vagy külön? Roma osztályban, &bdquo;fehér&rdquo; iskolában, esetleg &bdquo;színesben&rdquo;? Mi lenne az ideális, és mit mutat a valóság?</p>

Hétfőn ismét megnyitották kapuikat az iskolák, és ismét előkandikált a roma gyerekek oktatásának kérdése is. Az oly sokat ragozott válasszal, miszerint nem jó dolog a szegregáció, csak kéz a kézben, egy nagy színes iskolában lehet jó eredményeket elérni, a leszakadó társadalmakat integrálni. Szépen hangzik, ám tegyük fel őszintén a legfontosabb kérdést: valóban minden esetben sikeres lehet a felzárkóztatás egy közös osztályban? Nézzük a gyakorlatot: egy településen két különálló közösség él, minimális kapcsolódási pontokkal. Az egyik hároméves kortól óvodáztatja a gyerekét, az európai standardhoz közelítő életteret biztosít neki odahaza. A gyerek kirándul, otthon könyvet foghat a kezébe, játszik, kérdései és az arra kapott válaszok által bizonyos civilizációs térbe nő bele. A másik közösség gyerekei hatéves korukig jellemzően nem részesülnek óvodai oktatásban (van, ahol a szüleik, van, ahol a „fehér többség” hibájából). Sokszor a hazai viszonyokhoz mérve harmadik világbeli térben nőnek fel, a péró határát szinte át sem lépik. Ergo, egy teljesen más világban élnek, mint az előző csoport.  Ha integrált az oktatás, ezt a két csoportot „engedik” össze hatéves korban. A kérdés az: a rendelkezésre álló standard oktatási idő alatt el lehet-e sajátíttatni a „fehér gyerekekkel” a tananyagot, emellett pedig integrálni, beemelni ebbe a közegbe a velük egy osztályban lévő, romatelepről érkező gyerekeket és persze velük is sikeresen átvenni a tananyagot? És mindeközben egymáshoz is közelebb hozni a két társaságot? Mindezt a hagyományos didaktikai módszerekkel, az alulfizetett tanári karral. Nem lenne szerencsésebb előtte legalább hároméves kortól intenzíven foglalkozni a roma gyerekekkel? Kötelező jelleggel. Akikre egyébként a gyakran mostoha otthoni körülmények miatt az óvodai nevelés sokkal inkább ráférne, mint a fehér gyerekekre. Sőt, bizonyos esetekben lehetséges, hogy még az óvodai három év is kevés lehet arra, hogy ekkora civilizációs szakadékot át tudjanak majd hidalni az iskola első osztályában.  E sorok írója nem oktatási szakember, csak kérdéseket tesz fel. A romakérdés Közép-Európa, s azon belül főként Szlovákia egyik kardinális témája (kellene, hogy legyen), a népszaporulat egyre nagyobb hányadát adó cigányságot integrálni kell, ez stratégiai érdek – mindkét közösség számára. A kérdés csupán az, hogy ideológiai alapon, vagy a realitásokat figyelembe véve tesszük-e ezt. Úgy, hogy az a helyi közösségek számára is elfogadható, reménykeltő legyen, nem pedig felülről ráerőszakolva, a helyben aggodalmaskodókat kioktatva.
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?