Két nő. Két színésznő. Az egyik fiatalabb, a másik korosabb. Beszélgetnek. Sokat. Az idősebbik rögtön az elején kijelenti: soha nem szeretett magáról beszélni. De a fiatalabb nem hagyja annyiban.

Még nem zárta le magában az évadot. Hiányzik neki az Örkény Színház, a kollégái közelsége, hogy nincsenek próbák, beszélgetések, nagy nevetések. Bíró Krisztának azonban így is van elfoglaltsága bőven.

Szerették már az ókori görögök is. Pergamentekercsek tanúsítják: alapvető táplálékuk volt az ősi egyiptomiaknak. Szimbóluma boldogságnak, egészségnek, termékenységnek, örök életnek. Puha leveleit egykor szalvétaként használták Rómában, de ruhát is készítettek belőlük, követve a bibliai emberpár, Ádám és Éva példáját.

Nem latolgatott, dolgozott. Sokat és sokfélét. Nemzedéke univerzális színésznője lett, aki minden műfajban bevethető. Operettbe, musicalbe, sőt még kortárs operába is. Molnár Piroska nem hagyott veszni egyetlen évet sem. Ment, ahová hívták, játszott megállás nélkül. Pihenni szentestén szokott, nyáron legfeljebb pár napot.

Idejében észrevette, hogy lassítania kell. Ahogy ő mondja: észveszejtően sokat dolgozott az elmúlt években. Egyszer csak tudatosítania kellett: most már igenis szüksége van pihenésre. Jelzett a szervezete.

Budapest | Molnár Piroska Kossuth-díjas színésznő, a nemzet színésze október 1-jén lesz hetvenéves. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

Tíz évig eszükbe sem jutott. Nem törődtek vele. Nem látogatták, nem is írtak neki. Most meg itt állnak előtte. Hárman. A lánya és két unokája. Két fiú. Ikrek. Apjuk a fronton, fél éve semmi hír felőle. Háború van. Sokáig eltarthat. A nagyvárost állandóan bombázzák. Élelem semmi. Gondoskodni kell a gyerekekről, hát most megkapja őket. Vigyázzon rájuk, elvégre a nagyanyjuk. Ezzel a képsorral indul Szász János új filmje, A nagy füzet, amelyben Molnár Piroskáé a főszerep.