<div>Idejében észrevette, hogy lassítania kell. Ahogy ő mondja: észveszejtően sokat dolgozott az elmúlt években. Egyszer csak tudatosítania kellett: most már igenis szüksége van pihenésre. Jelzett a szervezete.</div>
Molnár Piroska közel járt a halálhoz
Már nem teheti meg azt, amit korábban, hogy reggel kilenckor elment otthonról, hazaért nem sokkal éjfél előtt, s közben végig dolgozott. Molnár Piroska komolyan vette a fizikai figyelmeztetőket. Mert hirtelen nagyon is komolyak lettek. Mivel kezdődött?Tavalyelőtt nyáron volt egy agyérgörcsöm, ami aztán azzal járt, hogy… ezt talán nem is részletezném. Rövidre fogva: megúsztam azt, amit Kulka Jancsi nem. Én csak a sztrók előszobájában voltam. Hál’istennek nem engedtek tovább, bárhogy dörömböltem. Rosszul lettem a Munkaügyek forgatásán. A munkát még befejeztem, de tengerpart helyett jött a kórház. Tíz napig ott feküdtem, nem a víz mellett. Szörnyű volt, elviselhetetlen?Annyira nem. Horvátországban persze biztosan jobb lett volna. Közölték velem, hogy saját felelősségre elmehetek, de nem ajánlják, lehet folytatás. Kiderült, hogy szívritmuszavarom van, amiről én egyáltalán nem tudtam. Később visszaemlékeztem, hogy egyszer ültem otthon a fotelben, és olyan fura szívdobogás jött rám. De nyugalomban! Macska az ölemben, néztem a tévét, egyszer csak pá-pá-pá! Pont ott volt mellettem a vérnyomásmérő, 126 volt a pulzusom. Nagyon jó gépem van. Nem kell pumpálni. Helyes kis készülék. Amint aztán megtudtam, a szívritmuszavar termeli a vérrögöket, és azokból az egyik elindul felfelé. A kórházban aztán nagyon kivizsgáltak. És kapott egy csomó gyógyszert.Vérhígítót és… nem sorolom fel! Tizennyolcféle gyógyszerrel kezdtem. Az lett a napi adagom. A neurológusa véleményét felidézné?Nézte az eredményeimet, és csak annyit kérdezett: „Maga beszél és jár? Magának egyiket sem lenne szabad. Menjen végig azon a vonalon! Most jöjjön vissza! Olvassa fel ezt! Ilyen nincs! Mondom: látja, hál’istennek van, maga nem ismeri a színészeket. Igen ám, de itt nem állt meg a dolog! A vérhígító miatt havonta járok vérvételre. Másnap kiértékelték, hogy mi változott és mi nem. S jó irányba változik?Két emeletet kellett felmennem a lépcsőn a szinkronstúdióban. Úgy éreztem, nincs lábam. Mint a rongybaba, olyan voltam. Persze felhúztam magam a korláton, elvégeztem a munkát, és hazamentem. Otthon aztán néztem a pulzusomat. 38. Az nagyon alacsony. 80 helyett 38? Szinte nem dobogott a szívem. Felhívtam egy bábszínész barátomat, akinek szívritmus-szabályozó van, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Azt mondta: „Ezt meg azt a gyógyszert éjszakára ne vedd be!” Másnap ennek ellenére 31 lett a pulzusom. Felhívtam az orvost, aki elkezdett ordítani, hogy: „Azonnal jöjjön ide, de ne, ne, ne is jöjjön, maradjon ott, ahol van, megy a mentő!” Kiderült, hogy közel jártam a halálhoz. Két kardiológus ült a mentőben, azonnal vittek kórházba, máris műtöttek, azóta itt a szívritmus-szabályozó a vállgödrömben. Négycentis vágás, nem is látni. Lebocsátanak a szívbe két elektródát a főütőéren át, és összekapcsolják ezzel a titánszerkezettel. Ha a szív azt mondja, kiveszi a szabadságot, akkor ez bekapcsol. Otthon, az éjjeliszekrényemen van egy okostelefon nagyságú figyelő, ami rádiójeleket küld rólam a kórházba egy gépre. Ha az orvos olyan változást észlel, ami nem tetszik neki, rögtön szólnak. Mindebből semmit nem látni az arcán, a magatartásán, de még a játékán sem.Próbálom jól viselni. Csak nagyon hamar fáradok. Vissza is vettem a tempóból. Bár most is két Bors nénit játszott egymás után.Csakhogy eddig mindig az volt, hogy felálltam a suszterszékbe, amikor megfogom a holdat, most meg már nem. Félek, hogy leszédülök. A tanítást is visszamondtam az egyetemen, csak a negyedikes Zsámbéki-osztállyal foglalkozom még. Nem órákon, csak ha előadásra készülnek. És van tizenkét futó előadásom. Azokból nem lehet kiszállni. Eszembe jutott, ahogy a Hyppolitban spárgát dobott annak idején. A jelenet mindig nyíltszíni tapsba torkollt.Közkívánatra még a hatvanadik születésnapomon is megcsináltam. Mint Nadia Comaneci.Már nem vagyok olyan. Betöltöttem a hetvenegyet. A tizennyolcféle gyógyszerből mennyit kell még szednie?Tizenegyet. Mellékhatások?Hál’istennek semmit nem érzek. Ezért van a havi ellenőrzés. Az egyiknek ugyanis olyan mellékhatása van, hogy a szemet rontja, meg a tüdőt is. Szemkontrollra egyébként is járok, mert zöld hályogom is van. De feltaláltak egy fantasztikus cseppet, naponta kétszer abból csepegtetek. Most átvilágították a tüdőmet, nehogy a gyógyszer tönkretegye. Szerencsére nincs baj. Érez néha valamiféle félelmet?Olykor megijedek. Változtatott valamit az étrendjén?Tizenhét kilót fogytam. Egy hónapig szénhidrátszegény kaját ettem, semmi mást. És elindult a fogyás. Leszoktam a mennyiségről. Pár falattal jóllakom. Gyümölcs, zöldség, fehér hús, barna rizs. Régen imádtam a füstölt finomságot, most a szagát sem bírom. Három karika házi kolbász?Látni sem óhajtom. Egy vékony szelet kolozsvári szalonna?Arra rá tudok nézni, de nem kívánom. A csülkös bableves sincs megtiltva, csak nincs rá gusztusom. Vége! Élni akarok és játszani. Csak amennyit bírok.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.