Zsédenyi Adrienn: Ünnep

Ők odahaza a karácsonyt megelőző hetekben a szeretet fontosságát hangsúlyozó, a hétköznapi körülmények között giccses, de az adventi koszorú fényében más megvilágítást nyerő dalokkal hangolják rá magukat a közelgő ünnepekre, s a karácsonyi felvételek, énekek csak az utolsó napokban kerülnek elő – a rádiók is ehhez tartják magukat, míg nálunk nincs forgatókönyve a zenének, ömlesztve jön minden már december elején. Zséda harmadik szólóalbumának meghallgatása után jutottak eszembe a szavai. Az énekesnő kimondottan ünnepváró dalokat énekel, gondolom, hasonló zenével fokozzák a várakozás hangulatát.

A nemzetközi színtéren szinte az összes valamirevaló előadónak van karácsonyi albuma. A karácsonyt mindenki imádja, a sztárjaink is szeretnek karácsonyi dalokat énekelni, teszik ezt főleg saját maguk szórakoztatására, mivel anyagilag nem igazán kifizetődő, a hagyományos lemezekkel ellentétben három-négy hétre korlátozódik a piacuk – a zenei bizniszben járatlanok valószínűleg ezt hiszik. Nagyot tévednek. Való igaz, november közepén még senki sem vesz ilyet, az ünnepek elmúltával pedig már senki. Emlékszem, régebben a lemezboltok januárban jelentős árengedménnyel, az eredeti ár töredékéért próbáltak meg túladni a maradékon, eredménytelenül. Azóta nem próbálkoznak akciókkal, inkább raktározzák a kiadványokat, s tizenegy hónap múltán az emberek ismét viszik, mint a cukrot, és a boltok természetesen az árát is megkérik. A karácsony előtti hetekben megsokszorozódik a forgalom, ráadásul minden eladható, az ünnepi hanghordozók meg főleg és óriási menynyiségben.

Karácsonyi kiadványt azonban nem jelentethet meg bárki. A popzenében íratlan szabály, hogy csakis az rukkolhat elő vele, aki már letett valamit az asztalra. Ha ezt vesszük alapul, azt hiszem, Zséda a nem túl hosszú pályafutása ellenére rászolgált erre. A Cotton Club Singers tagjaként rabul ejtette a szakmát és a swinget szerető közönséget, majd kilépése után szélesebb rétegeket is meghódított. Hangi adottságai ellenére eleinte nem mentek simán a dolgai: nehezen talált magának szerzőket, kiadót, s a 2002 őszén megjelent első szólóalbumát is csak lassan fedezte fel a nagyérdemű. A löketet a Szeress most! című szappanopera főcímzenéje adta meg, innentől kezdve nincs megállás. A tavaly ősszel kiadott Zséda-Vue című lemezével is sikert sikerre halmoz: a korong már túl van a platinastátuson, Fonogram-díjat nyert vele „A legjobb magyar popalbum” kategóriában, megkapta a legjobb női előadónak járó VIVA COMET-díjat, teltházas koncertek tucatjait adta..., szóval két-három év leforgása alatt Magyarország első számú popénekesnőjévé nőtte ki magát. Megérdemelten. Meggyőződésem, hogy manapság nincs nála jobb a mezőnyben.

Zséda a népszerűségéből kiindulva megtehette volna, hogy az ismert karácsonyi dalokból énekel fel párat, szerintem még nagyobb siker övezné az albumát. Helyette – szerencsére – a nehezebb utat választotta, az ünnep szépségével, meghittségével teli vadonatúj szerzeményeket készített. Pontosabban a lemez vázat adják az új dalok, a tizenegy felvétel között három ismerős is felbukkan: Weöres Sándor megzenésített verse, a Száncsengő, a Ha mindez csak egy álom... című átdolgozás, amelyet a második albumáról már ismerhetünk – de hangulatilag tökéletesen passzol az új koronghoz –, harmadik „ismerősként” pedig egy újabb átdolgozás, a Szánkózás című szerepel rajta. „Elhatároztam, hogy megajándékozom az embereket. Mesélek az érzéseimről, az emlékeimről, a gyermekkor behavazott karácsonyairól, az egymás mosolyából erőt merítő családomról. Miután előjöttek az emlékek, ráébredtem, hogy a legszebb ajándékot mégis én kapom” – nyilatkozta az énekesnő. Meg mi – tegyük hozzá gyorsan –, a szeretetről, az ünnepről, az önzetlen ajándékozásról, az összetartozásról szóló dalok hallatán mi is átérezhetjük ugyanezt a saját szemszögünkből. A skála széles: a könnyed, gyerekeket megcélzó A szürke patás címűtől kezdve az olyan komoly hangvételű és üzenetű dalokig, mint a Túl a fények városán című. Telitalálat a két acapella formáció, a Bolyki Brothers és a Fool Moon vendégszereplése, három számban hallhatók, tovább fokozva az ünnepi hangulatot. A szerzők sora ezúttal is az Artisjus- és eMeRTon-díjas Rakonczai Viktor nevével kezdődik, aki emellett, akárcsak az előző két korong esetében, produceri munkájával is gazdagította az anyagot – közben Zséda most is társproducerként felügyelte albuma születését. Rajta kívül további illusztris szerzők – például Bródy János, Létray Ákos, Orbán Tamás, Valla Attila, Závodi Gábor – működnek közre.

Nemcsak azért örülök Zséda lemezének, mert szebbé teszi az adventet. Más szempontból is. Első albuma kiváló, a második kitűnő munka, ez pedig – nem túlzás – minden szempontból tökéletes. Ennek fényében már előre örülhetünk a negyedik stúdiólemezének, remélhetőleg minél hamarabb megjelenteti.

A CD-t egy hete kölcsönadtam a fent említett angol ismerősömnek, hogy hallja, nekünk is vannak szép ünnepi dalaink, sőt, az ő szerzeményeikkel ellentétben ezek még hétköznapi körülmények között sem giccsesek. Utólag belegondolva azonban jobban tettem volna, ha nem adom oda neki. Attól tartok, hogy nem kapom vissza...