Kultúra

Zoltán Gábor: Eltemetni, elgyászolni

Tárca a Szalonban.
ÚJ SZÓ ONLINE

2020. március 29. 18:21

gyászhír
- Fotó: pixabay

You’d think that people would have had enough of silly love songs
I look around me and I see it isn’t so
Some people want to fill the world with silly love songs
And what’s wrong with that?
I’d like to know
‘Cause here I go again
I love you, I love you
I love you, I love you
Paul McCartney


Lemegy a rész a sorozatból, amit a feleségével szokott nézni, már meg is szólal a felesége telefonja. A barátnő ismeri a szokásait, tudja, hogy mikor hívhatja. A férfi kimegy a fürdőszobába, és magára csukja az ajtót.

Este van, de nincs még késő.

A nő hangja, akit felhív, mint mindig, ugyanolyan kedves. Közelről beszél a mikrofonba, és halkan, de nem csak ettől szól olyan közelségben, hogy az ember beleborzong.

A férfi megkérdezi, hogy nem zavarja-e.

– Nem, dehogy.

Azután azt, hogy jól van-e.

– Jól. És ti?

A nő tudja, hogy a férfi nős. A férfi belenéz a mosdó felett a tükörbe, saját párás szemébe.

– Jól, köszönöm. Arra gondoltam – folytatja –, hogy nincs-e szükséged valamire. Enni- vagy innivalóra. Vagy egy könyvre. Szívesen vinnék neked valamit. Vagy csak egy kicsit beszélgetni.

– Drága vagy – mondja a nő. – Ne tedd ki magad veszélyeknek.

– Szívesen tenném ki magam ezeknek a veszélynek.

– Ezt jó tudni – mondja a nő. Aztán hozzáteszi: – Nem vagyok egyedül.

– Nem?

– Van egy új kapcsolatom. Te is ismered, bemutattalak egymásnak.

– Ő? Ó, ez nagyszerű.

Késő van már.

A férfinak azonnal beugrik: egyszer, amikor a városban találkoztak, egy kávézó előtt, a nő egy másik férfi kíséretében érkezett. Az a férfi hasonló korú és hasonló alkatú volt, mint ő, és a rendesnél keményebben szorította meg a kezét a bemutatkozáskor.

– Gratulálok. Jó lesz nektek – mondta a férfi.

Éppen akkor, annak a hosszúra nyúlt délutáni találkozásnak a végén kísérte haza a nőt. A nő akkor kérdezte meg, hogy fölmegy-e, hozzátéve, hogy van egy kis viszkije. És neki akkor ott volt a karjában a mozdulat, hogy magához húzza a nőt. Közelebb se kellett volna lépnie, olyan közel álltak. Rájuk esteledett, de az utcalámpa egyik oldalról megvilágította a nő arcát, a szeme tágra nyílt, és a szája sem volt zárva. A férfi ujjaiban is ott volt a mozdulat, megcirógatni a nedves ajkakat. Az ajkak, ezt pontosan lehetett tudni, nem zárultak volna össze, hanem még jobban megnyíltak volna, hogy fogadják a férfi ajkait, meg a nyelvét. Nem volt kétséges, hogy a kezének jólesett volna a nő bőréhez érni, és hogy a nyelve is örömmel szabadult volna a nő szájába. De ugyanúgy, ahogy ezeket előre látta, látta azt is, ahogy néhány órával később ott fenn a nő lakásában megkeresi és magára húzza a ruháit. Hallotta, ahogy a nő azt mondja, a lehető legkevesebb nehezteléssel a hangjában, hogy menned kell, tudom. És a saját hangját, ahogy azt mondja, ne haragudj, meg hogy amint csak lehet, jövök megint. Holnap nem jó, de szerdán…? Mit szólsz a szerdához?

Nem akarta magához szorítani a nőt, nehogy ott kelljen hagynia egyedül. Mert voltak már ilyen mondatok, szedte már így össze idegen bútorok alól a zokniját és az alsónadrágját, és volt rá eset, hogy azok a bútorok idővel ismerősek lettek, mint ahogy olyan is volt, hogy sose látta őket többet.

Nem akarta otthagyni azt a nőt meztelenül, ha már levetkőztette, és hogy ne kelljen otthagyni, föl sem ment hozzá. Meg sem ölelte. Álltak a ház kapujában, az utcalámpa fényében.

Így utólag az is világos, hogy két pasassal találkozgatott akkor a nő. Van ilyen, a férfi ismerte ezt a mintázatot. Történt ilyen más nőkkel, máskor. Volt, hogy ő maradt, és a csaj elengedte a másik férfit.

– De jó, hogy így alakult – mondja a férfi. – Vigyázzatok egymásra!

– Vigyázunk. Ti is vigyázzatok...

Mert tényleg, mi értelme volna odamenni most, karantén idején, a nőhöz? Testközelbe kerülni vele? Az ő helye most itt van, a felesége mellett, akivel a sorozatot nézi. Ha valamelyikük beszerzi a vírust, hazahozza, és közös vírusuk lesz. Ezzel a nővel betegszik meg, ha megbetegszik, azt a másikat pedig a másik férfi fertőzi meg, ha úgy alakul, vagy ő a férfit, és akkor nekik lesz közös vírusuk. Vagy persze – és kétségtelenül ez a legjobb megoldás – együtt vészelik át, maradnak egészségesek.

Nem kiabálni bele a telefonba, hogy várj, gondoljuk át, mint a filmekben, amikor az egyik már megy, megbeszélték, hogy vége, és a másik utánaszalad, tipikusan egy repülőtéren, miközben a gépen a pilóta már belekezdett a checklistbe, felzúgnak a hajtóművek, és a néző azért drukkol, hogy az illető, akiben fellobbant a szerelem, időben odaérjen.

– Hát akkor szia.

– Szia.

Hadd menjen. Szálljon fel a repülő a menetrend szerint. Szálljon el a szerelem. Ahogy az összes többi repülő és az összes többi szerelem.

A férfi kinyitja a fürdőszoba ajtaját. A felesége még mindig a barátnőjével telefonál. Nem fogja megkérdezni, hogy ő kivel beszélt.

A nő, ott abban a másik lakásban, ahova a férfi végül is nem ment föl, nyilván épp leteszi a telefonját. Vajon ő is félrevonult-e, amíg beszélgettek? És most indul vissza a másik férfihoz, és rámosolyog? Vagy félre sem vonult, ott volt végig mellette, és a másik férfi mindent hallott?

Mindegy. Hiszen nem mondott semmi kárhoztatni valót. És nem is csinált semmi kárhoztathatót.
A férfi nem tudta, miért kell győzködnie magát, hogy nem történt semmi, amiért szégyellnie kell magát.
Örülnie kéne inkább. Milyen idétlen volna most, szaladgálni a két lakás között, hurcolva ételeket és italokat, kisebb ajándékokat, na meg, adott esetben, vírusokat.

Nincs más dolga, mint eltemetni ezt a szerelmet, ahogy eltemetett már annyi más szerelmet.

Kérdés, szerelem volt-e ez tényleg.

Az volt.

Mert fáj.

Mindegy, most nincs más hátra, mint hordozni magában a gyászt, tűrni a fájdalmat csöndben és titokban.

Elmúlik, tudhatja már. El szokott múlni.

A férfi látta a tükörben az arcát, mielőtt elhagyta a fürdőszobát. Nagyjából olyan, mint amikor bejött.

Támogassa az ujszo.com-ot

Nehéz időkben van a legnagyobb szükség gyors, megbízható tájékoztatásra. Jövőnkről, biztonságunkról, egészségünkről csak hiteles információk birtokában dönthetünk. Az ujszo.com ezért dolgozik. A gazdaság megroppanásával ugyanakkor hirdetési bevételeink csökkennek.

Ahhoz, hogy továbbra is fontos információkkal tudjuk segíteni olvasóink döntéseit, nélkülözhetetlen marad a szerkesztőség alapos, összehangolt munkájának fenntartása. Hisszük, hogy most van a legnagyobb szükség ránk.

Ezért kérjük olvasóinkat, ha lehetőségük van rá, támogassák az ujszo.com működését. Számítunk Önökre! Önök is számíthatnak ránk! Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra! Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Igor Matovič szlovák miniszterelnök és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a Medve–Vámosszabadi határátkelőnél tegnap reggel. Brüsszel szerint július elejétől fokozatosan megnyitnák az EU külső határait.⋌(Somogyi Tibor felvétele)

A szlovák politikában a trianoni évforduló kapcsán újra előkerült a magyarkártya

Berényi: „Nem volt megfelelő a memorandum átadásának időzítése”

Komárom

Komáromi Nyár – újragondolva

rendőrség illusztráció

Vizsgálja a rendőrség a pozsonyi, vereknyei roncstelep ügyét

vásárlás

A nagy üzletláncok a járvány nyertesei

Romsics Ignác

„A történész az igazság megismerésére törekszik...”

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.