Zöld és forradalom

Legéndy, akár Tarkovszkij Stalkere, kézen fogja olvasóját, s végigvezeti az általa érdekesnek tartott világon. Ez egyrészt környezetének természetes és művi tájait jelenti, másrészt pedig ideológiai bolyongásokat takar. Viszont általában semmit sem hagy a véletlenre, meggyőzni igyekszik, nem beszélgetni. Metaforái megnőnek, sulykolóakká válnak, monológjai a leghatásosabb elemeket igyekeznek kiválasztani, hogy taroljanak. S így közhelyessé válnak: „a harmadik / évezred elején mikor a városok/ ban kamaszlányok metszik át / a csuklójukat és génkezelt árpá- / ért az etióp éhezőknek a mul- / tik számlát küldenek...“ (Kezdetben csupán)

Hogy milyen ideológiáról van szó, talán nem is annyira fontos, inkább az a mód ahogy ez a versbe kerül. Ilyen beszédmódhoz leginkább a klasszikus avantgárd hevülete társítható. Legelőször Kassák Lajos és az általa életre hívott aktivizmus juthat eszünkbe, másodszor talán az expresszionista költészet ma már túlzónak ható halmozásai. A Hódolat című vers mindkettőre példát szolgáltat: „...adrienn teste kibomlik a / kabátból szép mint a forradalom / jácintvirágok bólogatnak neonkék / reménységgel elmúlt a tél és nek- / tek vadfiúk hódolat a legendáért“. Ez a stílus ma már kissé szokatlan, megkésettnek tűnik.

Legéndy Jácint szövegeiben végig jelen van és meghatározóvá válik a természethez való intim viszony. S ez a kötet pozitívumai közé sorolható. Minden ebből a szemszögből láttatódik, a természeten keresztül nyernek értelmet a tárgyak, helyszínek, de még a személyek, illetve a hozzájuk való viszony is. A kert gondozásának leírása, egy szobabelső eltermészetesedése, a park élővilágának megnyilvánulásai mind-mind más értelemmel telítődnek, egyfajta allegóriaként funkcionálnak. A Metamorfózis című önreflexív versben például a vers megírása összefonódik a szoba buja természetté válásával. De említhetném a Fakéreggyűjteményt is, melyben természet és a technikai világ egymásba növéséről van szó. És végül az Üdvösségtant, melyben a társadalom tiszta és őszinte baloldali kritikája a természethez és a hagyományos otthonhoz való lágy viszonnyal ötvöződik: „megnyugtató érzés a sufniban pakolgatni / az idős szerszámokat és a nagymama által / szinte már csutkaszárnyivá koptatott sep- / rűket csupán így üdvözülhetek nem ol- / doz fel áruival talmi angyal se a / periódusos rendszer manója a bizmut“.

Legéndy Jácin tKözponti zónája az avantgárd és az underground populáris kultúrát érintő szálaival, illetve a politikumot és a „zöld“ életérzést bevonó tematikájával érdekes színfoltja a kortárs költészetnek, de talán kissé elhamarkodott kötet ahhoz, hogy igazán jelen legyen a mai líráról folyódiskurzusban.
Legéndy Jácint: Központi zóna. Balassi,  Budapest, 2006.

Értékelés: *****