Zámbó Jimmy, a magyar antihős és kora

Az RTL A Király című tízrészes sorozattal csalogat exkluzív tartalmakat kínáló streamingplatformjára, ami teljesen érthető. A Király ugyanis pazar lett, a legjobb dolog, amit az utóbbi néhány évben magyar csatornán láttam.

Ritkán fordul elő, hogy türelmetlenül várom egy sorozat következő részét. A Királyt november közepétől adagolták, de már az elején érezhető volt, hogy nívós tartalom született. Itt nincs rózsaszín cukormáz, lebutított karakterek, klisémegoldások, életidegen dialógusok, szánalmas díszletek. A rendezés realista, a színészek egytől egyig brillíroznak, a legapróbb szerepekre is gondosan castingolt a stáb.

A forgatókönyv kvalitásai lassan bontakoznak ki, eleinte csak korrekt-nek tűnik az alapanyag, a feszültség adagolása, az események súlyozása. Aztán egyre invenciózusabb ötletek jönnek. Ugrálunk az időben, ami sokkal érdekesebb, mint a lineális vonalvezetés, mert árnyalja is a képet, világossá tesz okokat, következményeket. Az alkotók számára azért volt rendkívül nehéz ez a feladat, mert a legtöbb szereplő ma is élő, ismert ember. Ott a család, a zenészkollégák, a haverok, akik árgus szemekkel figyelik „saját magukat” a képernyőn. Az igaz történeten alapuló filmeknél a valóság csak kiindulási pontként szolgál, pörgős jeleneteket kell csinálni belőle. Vagy ahogy azt Bereményi Géza mondja a róla készült filmben: fejleszteni kell a tényeket. Hangsúlyozni a lényeget, kitalálni az ütős párbeszédeket, hús-vér emberekből filmkaraktereket csinálni.

Minden rész elején ott a felirat: „igaz történetek és hazugságok alapján”. Nyilván nem csupán alibiből, hanem hogy tisztázzák: nem dokumentumfilmet látunk. A család egyébként rábólintott a forgatókönyvre, most mégis vannak zűrök, csámcsog is rajtuk a bulvársajtó, de ezzel csak reklámot csinál a sorozatnak.

Az alkotók évekig nyomoztak, minden fellelhetőt összeszedtek Zámbó Jimmyről – újságcikkeket, interjúkat, videókat. Edittől, az özvegyétől rengeteg anyagot kaptak, még rajongói leveleket is. Beszéltek mindenkivel, akinek bármi köze volt Jimmyhez. A több száz oldalas előkészületi anyagot aztán megkapták a forgatókönyvírók, akik még Jimmy jellegzetes szófordulatait is beépítették. És bár nem mítoszrombolás volt a cél, egyáltalán nem bántak vele kesztyűs kézzel. Olyan ez, mint egy királydráma, ahol a hősnek a végén el kell buknia, mert minden körülmény a tragikus végkifejlet felé sodorja. Ennek a sztorinak ismerjük a végét, hiszen Jimmy haláláról sok konspirációs elmélet terjedt el, bár a nyomozást gyorsan lezárták. Az alkotók számítanak erre a háttértudásra, de elegánsan elkerülik a találgatásokat. Az utolsó rész pisztolyos kulcsjelenete hátborzongató, zseniális. Edit szerepében Schell Judit telitalálat – vele együtt éljük át a feleség megaláztatásait, aki királynő szeretett volna lenni a király oldalán, de végül csak cseléd lehetett.

Jimmy 30 éves kora után futott be és 42 évesen halt meg, de már 19 évesen megjelenik a képernyőn: pohárleszedőként dolgozik egy külvárosi kocsmában, ahol néha odaülhet a zongorához, ha a tulaj nincs bent. Az énekesi karrierről álmodozó fiatalembert Olasz Renátó alakítja, aki talán túl jóképű ehhez a szerephez, de ha az volt a cél, hogy szimpatikussá tegyék a figurát, akkor sikerült. A fiatal Jimmynek még tiszta szívből lehet szurkolni, hiszen a családja nem sokra tartja, ő a legkisebb fiú, a szerencsétlen flótás, aki örüljön, hogy él. Az első három részben a nyolcvanas évek Magyarországának nyomasztó valóságában kell érvényesülnie. Közben, mintegy mellékesen, megjelenik a képernyőn a kiszolgáltatott nőket megalázó abortuszbizottság (a sorozat egyik legkeményebb jelenete), a fellépési engedélyeket osztó ORI-bizottság, a nagyhatalmú Erdős Péter vezette, államilag dotált zeneipar, az 1988-as Interpop fesztivál körüli mutyizás, elvtársak és kartársak, akikkel valahogy szót kellett érteni, ha az ember boldogulni akart. A mai fiatalok nyilván csodálkozva pislognak – már csak ezért a korrajzért is megérte leforgatni a sorozatot. Ráadásul a lakásbelsők, az irodák, a telefonfülkék, lokálok, járművek, ruhák, de még az edények és a cigisdobozok is korhűek. Rég láttunk ilyen hatásos időutazást a képernyőn, azaz rég költöttek ennyi pénzt egy tévés produkcióra. (A Király a valaha készült legdrágább magyar tévésorozat).

Fokozatosan derül ki, hogy az aranytorkú Jimmy nem egy nagy jellem. Első feleségét már gyermekük születése előtt megcsalja Edittel, akit viszont egy táncoslánnyal, Marival csal meg. (A két nő találkozása egy szilveszteri buli utáni reggelen egészen döbbenetes jelenet). Szóval ez a fiatalember képtelen kitartani egyetlen nő mellett, és más fontos élethelyzeteket sem tud kezelni – mint akinek nem volt gyerekszobája. Egy erős flashback-jelenetből kiderül, hogy tényleg keveset foglalkozott vele az édesanyja.

Az idősebb Jimmyt játszó Nagy Ervin sokkal összetettebb figurát jelenít meg, mint Olasz Renátó, bár Jimmy gesztusait, mozdulatait mindketten ügyesen levették. A főhős vesztébe rohanása az ő prezentálásában felkavaró, szívszorító. Akkor már a körülötte lévőkre is figyelünk: a megalázott feleségre, menedzserre, testőrre és a szenvedő gyerekekre, akik közül Krisztián külön epizódot kap. Ő is és Schell Judit is Emmy-díjat érdemel, a legjobb női mellékszereplő díját pedig Rainer-Micsinyei Nórának adnám Zámbó Marietta megformálásáért. A legjobb férfi mellékszereplő szerintem Georgita Máté Dezső (Krisztián), de a menedzser Thuróczy Szabolcs is felejthetetlen. Végül soroljuk fel a stábot, akiket nem akartam zárójelbe tenni. A főrendező Kovács Dániel Richárd, a forgatókönyvíró Zomborácz Virág, Akar Péter és Bárány Márton, az operatőr Gosztola S. Ábris.  Le a kalappal előttük!