Be van tiltva mint filmszínész

Barátok ők ketten. Főztek, horgásztak, kirándultak is már együtt többször. Könyvet is írtak közösen Robotmesék címen.

Nagy Ervin Jászai Mari-díjas színész. Dionüszosz volt a Bakkhánsnőkben, Lauro a Szent György és a sárkányban, Rogozsin Az idiótában, ezreddobos a Woyzeckben. Éveken át erős csapattag a Katona József Színházban. Játszott a Radnóti Színházban, a Vígszínházban, a Thália Színházban és Szegeden, a Dóm téren is. Ő vitte sikerre Mundruczó Kornél első játékfilmjét, a Nincsen nekem vágyam semmit. Kossuth Lajost alakította A Hídemberben, Blaskovich Ernőt a Kincsemben. A tanár címszereplőjeként erkölcsi kötelességének érezte, hogy kiálljon a pedagógusokért a Parlament előtti megmozdulásukon.

Péterfy Gergely József Attila-díjas író. Bányató című regényéből Paczolay Béla rendezett filmet. Halál Budán, Kitömött barbár, A golyó, amely megölte Puskint – ezek a legismertebb művei. 2020-ban Kis-orosziból költözött a feleségével, Péterfy-Novák Évával az olaszországi Todiba, az Ulpiusok városába, ahol létrehozták az Umbriai Magyar Köztársaság nevű művészeti és politikai projektet. Azóta Utas és holdvilág-túrákat szerveznek Umbriában, Péterfy Gergely idegenvezetőként mesél Szerb Antalról, az etruszkokról, a rómaiakról és a környék legfinomabb borairól.

Nagy Ervin/A király, a gróf és a tanár című könyve magánbeszélgetések nyomán született, családtagok biztatására. Elkezdték Todiban, folytatták Kisorosziban, aztán még egyszer nekiültek Todiban, majd ez év áprilisában Kisorosziban, és lett ez a könyv, amelynek kétszer ül neki az ember, és valósággal felfalja.

Beszélgettek már eddig is mindenféléről. A vörösboros marhapofa helyes elkészítésétől a magyar kulturális élet nyavalyáiig ami csak eszükbe jutott. Egy korty grechetto pedig nagyban segíti a társalgást. Nagy Ervin egyébként sem fukarkodik a szavakkal. Már a könyv legelején megtudjuk, hogy édesapja menő futballista volt Dunaújvárosban, majd a város első kisiparosainak egyike, aki jó lóvét keresett.

„Én voltam a Kiss-Nagy Ervin. Megszoktam, hogy az apám neve az brand – meséli büszkén a színész. – Úgy nőttem fel, hogy a fater az egy brand. Hogy Nagy Ervinnek lenni menő. Egyébként az önbizalmam nagy részét annak köszönhetem, hogy apám a menő, és én vagyok a kismenő.”

Pár oldallal odébb aztán arra is fény derül:

„Apám nagyon nehéz helyről jön. 43-ban született, a háború elől fölmenekültek Kéméndre, de beszorultak a két front közé.”

A nagyszülők, már a háború vége felé, miután megúszták a frontot Kéméndnél, Tatabányára költöztek.

„Apám tizenhét évesen már ifjúsági válogatott volt Tatabányán, és a nagycsapatban játszott, annyira jól futballozott.”

S mivel az édesanyja is élsportoló volt, kézilabdázott, sporttagozatra járatták a fiukat. Ő pedig atletizált, focizott, amíg ambíció híján fel nem adta.

Színészi ambícióit most mások fékezik. Tökös csávó. Nem kertel a könyvben. Apjáról kimondja: gyűlöli a kommunistákat, a Fideszt és Orbán Viktort viszont megpróbálja a maga módján jónak látni. Miközben tudja: a fiát nem engedik kedvére dolgozni.

„Azért az mégiscsak agyrém, hogy egy színészt, aki megcsinálta Magyarország legnézettebb filmjét, sorozatait, millió díjat kapott, köztük a kritikusok díját, azt közellenséggé teszi a politika az országban… De van bennem valami, ami nem hagy félni, és nem hagy megalkudni. Amikor megkérdezik, hogy Ervin, te nem félsz, akkor mindig a nagyapáimra gondolok, akik éheztek, fáztak, börtönt is jártak. Ha ők kibírták, én is kibírom.”

A könyv közepénél már pontosan látjuk, milyen családból jött, és milyen energiák hajtják Nagy Ervint. Ahogy a szerző írja: „Magyarország huszadik századi történelmének minden mozzanata benne van a családi históriában, a nyilasok, a kommunisták, a Kádár-kor haszonélvezői, vesztesek és nyertesek.”

Külön fejezet Borbély Alexandra, a felesége. Elindul egy kapcsolat, amikor még nincs vége a létezőnek, és a férfi, a férj az isteni közbeavatkozásban reménykedik, hogy majd azáltal minden rendeződik. Mert ő képtelen kimondani, hogy ennyi volt, váljunk el szépen, csendben. Nem is ez történt. Irtózatos nyűglődés után zárult le egy házasság. És itt a második: a Nagycétényből indult, később Európa-díjas színésznő vérmérsékletében és szakmailag is hozzá illő társ. Szerelmük első percével kapjuk meg a love storyt, amelynek azóta is mindketten foglyai. Mert „vannak olyan nagy szerelmek, amik elől nem nagyon lehet kitérni, vagy nem lehet elhajolni.”

Egy másik szerelem vége a Katona József Színházzal való szakítása. Ez már a Kincsem sikere után történt, amikor annyi felkérése volt, hogy abba már nem fért bele a Katona. Persze voltak ennek zavaró előzményei is. Minden részletesen le van írva a könyvben.

Az sem fényes része a beszélgetéseknek, hogy amióta politikai vonatkozásokban is hallatja magát, magyar filmben nem szerepelhet.

„Ki sem mondhatják a nevemet a Nemzeti Filmintézetben, egy olyan országban élek, ahol be vagyok tiltva mint filmszínész. Produkciókból kirugdalnak, mert nem kapnak pénzt, ha én benne vagyok… Hiába érsz el mindent… nem vehetsz itt semmit biztosra… Nem megyek messzebb, Szlovákiában vagy Csehországban ha valaki elér valamit, arra tartósan építhet. Ezt például a feleségem sorsán is látom. Ha megcsinál egy ilyen filmet, amit bemutatnak, és hozsannáznak, és legjobb színésznő díjat adnak neki Szlovákiában, az ott a neve mellé íródik. És onnantól kezdve ő szakmai megbecsülésben részesül, szinte biztos lehet, hogy elkezdődik valami, és kapja sorban a szerepeket.”

A végére marad a keserű felismerés.

„A magyar lakosságnak az a része, aki nem akarja látni, hogy mi megy itt, az a része hiába ismer és kedvel, vagy néz mindennap a tévében, bármit mondok, semmilyen hatással nem vagyok rájuk.” Pedig „aki értelmiségi meg művész, annak morális kötelezettségei vannak, és felelősséget kell vállalnia a közösségért, amelybe tartozik.”

Nagy igazságharcos szavai ezek. Egy jól felfegyverkezett harcosé, akit nemcsak nézni és hallgatni jó, hanem olvasni is, mert minden mondatával az igazsággal szembesít.

Tehet-e ennél többet egy komoly kvalitású művész?

A szerző a Vasárnap munkatársa