Visszatérések

A saját gyűjteményében található alkotásokból állította össze idei első kiállításának anyagát a losonci Nógrádi Galéria. Ha csak két eredeti képével van is jelen, kiemelném a százötven évvel ezelőtt született Csontváry Kosztka Tivadart. A művész emlékét – aki a korabeli losonci és nógrádi sajtóban megjelent írásaiban a régió aktuális, főleg iskolaügyi, társadalmi és gazdasági kérdéseivel foglalkozott – sem Gácson (ahol gyógyszerészként dolgozott), sem Losoncon nem őrzi emléktábla vagy emlékhely. ĺgy azon sem lehet csodálkozni, hogy a művészetpártoló közönséget leszámítva a régióban sem őt, sem az életművét nem ismerik, és a reá vonatkozó kérdéseimre rendszeresen nemleges választ kaptam és kapok. A Nógrádi Galéria tulajdonában a Gém című festménye és egy tájkép található, melyek eredeti tulajdonosa egyike volt azon keveseknek, akik már korukban ráéreztek arra, hogy Csontváry képei értéket képviselnek.

A kiállításon helyet kapott művészek közül losonci viszonylatban talán Gyurkovits Ferenc a legismertebb. A közelmúltban volt alkalmam beszélgetni leányával, aki szeretettel és elismeréssel emlékezett édesapjára. Kiegyensúlyozott ember volt, aki az emberekért és a festészetnek élt. A budapesti születésű művész szülővárosában, majd Párizsban és Münchenben tanult, 1910-ben költözött Losoncra. Több képe helytörténeti dokumentumnak is tekinthető, hiszen a város olyan részleteit örökítette meg rajta, amelyeket az elmúlt évtizedek javarészt átgondolatlan átalakításai mára teljesen eltüntettek. Festőiskolájában készséggel adta át a tudását tanítványainak. Közülük a legismertebbek Szabó Gyula, Ladislav Gandl és a közelmúltban Budapesten elhunyt Fischer Ernő.

A pelsőci születésű Rudnay Gyula Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben majd Nagybányán. Az I. világháború ideje alatt a losonci 26. gyalogezredben szolgált. Ebből az időszakból származnak a kiállításon is látható képei közül a Lovasok és a Kivándorlók. Első nagy önálló kiállítását 1918-ban a Budapesti Ernst Múzeumban rendezték meg. 1949-ben Kossuth-díjat, 1954-ben kiváló művész címet kapott. Nagy hatással volt a korán elhunyt Putra Ede művészetére is. Putra Ede grafikus, festő, pedagógus rövid élete utolsó évtizedét Rimaszombatban töltötte. A Nógrádi Galéria kiállításán önarcképei, portréi, csendéletei és tájképei kaptak helyet. A kiállításon egy-egy, illetve két kép idézte fel Boruth Nándor (1873–1955), Herman Lipót (1884–1972) és a nagybányai művészeti telep egyik alapítója, Iványi-Grünwald Béla (1867–1940) művészetét.