Verses honismeret kicsiknek

A Barangoló pár nappal a járvány előtt került a boltokba, író-olvasó találkozókon propagálni már nem volt idő, sem könyvbemutatót rendezni. Ezért is szeretnénk rá felhívni a figyelmet. 
Tavaly megjelent falujáró verseskönyvében, a Csatangolóban Fellinger Károly a Csallóköz és a Mátyusföld mese-, monda- és hiedelemvilágát foglalta játékos rímekbe. Már akkor kilátásba helyezte a folytatást a Komáromi, az Érsekújvári, a Nyitrai, az Aranyosmaróti és a Lévai járás magyarok által is lakott falvairól, azt is megígérte, hogy idén húsvétra jön ki a kötet. És így is lett. Lám, mégiscsak akadnak nálunk olyan projektek, amelyek nem csúsznak, nem halasztódnak váratlan akadályok miatt, előre nem látható okokból. És pont olyanok, amilyennek tervezték őket. 
Ugyanaz a csapat dolgozott rajta, amelyik a Csatangolón: Z. Németh István, a szintén híres gyerekvers-faragó művész szerkesztette, Balázsy Géza illusztrálta és a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó gondozásában jelent meg. Azonnal látható, hogy ez egy sorozat második darabja, ugyanolyan tetszetős külsővel, vidám színekkel, tájékozódást segítő térképpel, és még az oldalszám is hasonló, úgyhogy akinek tetszett a Csatangoló, most odateheti mellé ezt is. 
A szerző maradt a népies hangvételnél, de most sem erőlteti a „mű-folklórt”, inkább csak atmoszférateremtésre használja itt-ott a régies csengésű szavakat, szófordulatokat. Nem helytörténeti gyorstalpalót kínál kicsiknek, hanem szórakoztató olvasmányt, amelyben fel-felbukkannak a településeken található jellegzetes épületek, földrajzi és természeti adottságok. Falusi élethelyzetek keverednek mesebeli történésekkel, vagy éppen a mai, modern kor képeivel. A legsikerültebb versekben egyszerre mozognak valós és kitalált szereplők: „Hét kis ördög/rohan éppen,/bújócskáznak ma Hetényen./ Hímez a lány/ott, ha vénül,/toledó meg/azsúr készül./Hét kis ördög,/ szeleburdi,/hogyha jönnek,/el kell futni./Óbégat a gazda, végem,/ kárt tesznek a/vete-ményben.” 
Óvodás korú és már önállóan olvasó gyerekeknek is ajánljuk ezt a könyvet, amely megmozgatja a fantáziát és megjeleníti Dél-Szlovákia magyarlakta településeit. Nincs is annál örömtelibb felfedezés, mint amikor a lurkók ráakadnak a saját falujukra egy verseskönyvben. Akik pedig messzebb laknak, kikereshetnek a mellékelt térképen olyan faluneveket, mint például Zsemlékes, Újlót, Nemespann vagy Kurtakeszi. Azért pont ezeket soroltam fel, mert be kell vallanom, hogy magam sem hallottam róluk soha. Egyébként pluszpont jár a szerzőnek a kötet végén található helységnévmutatóért, amelyben szlovákul is szerepelnek a települések nevei, hogy bármilyen térképen kereshetőek legyenek. És hogy össze lehessen hasonlítani a hangzásukat – hadd élvezze a gyerek, mennyivel szebben csengnek-bongnak a magyar megnevezések. Talán valami ősi hagyományt, titokzatos ízt is megérez bennük. 
A versek ritmusa és rímelése sokféle, a szerző szeret játszani a formákkal, struktúrákkal. Ehhez az alapot gyakran maga a helységnév adja: „Madárfüttyös falu Kálna,/ a szél benne muzsikálna”. Néha a földrajzi név puszta hangzása is megér egy versszakot: „Zsörtölődik a menyecske,/Libádon nincs liba egy se./Nagyot kurjant, szeme lángol,/ kiszaladna a világból.” 
Fellinger Károly egyébként már-már tudományos érdeklődést tanúsít a régió mese-, monda- és hiedelemvilága iránt, mégis sikerül elkerülnie a tudálékosságot. Ezek a történetek csak jelzésszerűen, utalások szintjén bukkannak fel, ahogy a települések hírességeiről sem kell dicshimnuszokat olvasniuk a kicsiknek. „Révkomárom, / Révkomárom, /lakosait /mind komálom, /ez a legszebb/hely a földön,/hős Klapka György/védte bölcsőm./Révkomárom, Révkomárom, szúnyogcsapót/ árul Áron, /kezében fakardot forgat,/ leszúrja a kerek holdat.” Ilyenkor a gyerek vagy megkérdezi szüleitől, ki volt Klapka György, vagy csak később csillan fel a szeme, amikor tanulnak róla az iskolában. Ugyanez a helyzet például Csokonai Vitéz Mihály múzsájának esetében is, akiről szerintem még a szülők sem nagyon tudják, hogy: „Ekel falu,/nincsen párja,/ itt született/Csokonai szép Lillája.” Vagy itt egy másik informatív gyöngyszem: „Káptalanpusztai lá-nyok/fejkendője rózsás, cifra,/Franz Schuberttel együtt zenél / tücsök úrfi s a pacsirta.” 
Külön öröm, hogy hazai magyar írók, költők nevei is felbukkannak a kötetben, például N.Tóth Anikó, Barak László, Duba Gyula, Gál Sándor, Turczel Lajos – hogy a kicsik megismerjék a régiójukból származó kortárs szerzőket. 
A rajzok most is tele vannak lendülettel, humorral, jól passzolnak a szöveg hangulatához. És most is jutott belőlük minden oldalra, ami egy viszonylag vastag kötet esetében komoly teljesítmény. Ráadásul kellően aprólékosak ahhoz, hogy a gyerek sokáig elnézegesse őket, közelebb bújva a verseket felolvasó szülőhöz. Balázsy Géza nem véletlenül kedvenc illusztrátora a hazai magyar kiadóknak, legalábbis annak a néhánynak, amely foglalkozik gyerekkönyvekkel. 
És a végére egy örömhír, illetve mindjárt kettő. Fellinger Károly már befejezte a harmadik részt is, amely a Lófráló címet viseli, és száz vers szerepel majd benne a Losonci, a Nagykürtösi, a Rimaszombati, a Nagyrőcei és a Rozsnyói járásról. Ha minden jól megy, karácsonyra megjelenik. A sorozat utolsó részét pedig jövőre tervezi a szerző Kassa-vidékről, a Nagymihályi és a Tőketerebesi járás magyar településeiről. 

Fellinger Károly: Csatangoló, Lilium Aurum, 2020, 144 oldal.